Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
értékek, normák útmutatóul szolgálhatnak a zűrzavaros jelen áttekintéséhez. Sir Walter Scott a forradalmak, Napóleon és az ipari forradalom zaklatott korát élte, s részben ezért álmodta újra a skót nemzeti dicsőség hőskorát. (Ez utóbbinak elsősorban a brit fennhatóság, az Unió létrejötte vetett véget.) Művei azonban nem csupán a klasszikus értelemben vett történelmi regények, különben aligha élték volna túl saját korukat, mely életre hívta őket. S nem kerültek volna ki győztesen az olykor rongyossá olvasott kiadások divatkorszakából, avagy a merev lenézés, máskor a közömbös feledés időszakaiból. Scott azonban örök érvényű konfliktust feszeget: arra keresi a választ, hogy az értékes hagyományokat átörökítő múltat miként lehet összebékíteni a szükség- szerű fejlődést hozó jelennel. Ennek érdekében Scott beleágyazza regényei szereplőit a történelmi összefüggésekbe, ily módon mintegy élettel tölti meg a történelmet. Ugyanakkor maga a történelem teszi élővé, azaz hitelesíti a figurákat. A feldolgozott történelmi események többnyire nem döntők a nagyobb összefüggések szempontjából, de Scott mint cseppben a tengert, kívánja megmutatni az epizódokban az egészet. Azt a szerves kapcsolatrendszert mutatta fel, mely embert az emberrel, embert a közvetlen környezettel, majd a társadalommal s végső soron a történelemmel összefűzi. Forradalmasította a történelemszemléletet, s jellemző módon épp a XVIII, századi regényírás már elavultnak, kimerítettnek ítélt módszereivel. Megőrzi a pikareszk-regény nélkülözhetetlen központi figuráját, az ifjú hőst, köré fonódnak az események szálai, miközben egyik vidékről a másikra utaztatják őt a véletlenek, s persze elmaradhatatlan mellőle néhány hagyományosan romantikus szerelem. Scottnál azonban múlt és jelen, hagyomány és haladás, összecsapó ellenfelek kibékítésének eszközévé minősül át a központi hős. Azóta Waverley- típusú hősnek is szokás nevezni azt a figurát, aki egyesít minden erényt, és mentes a szélsőségektől. (A Waverley beszélő név, jelentése: tétova, ingatag.) Mindenütt jelen van, de nem szól bele aktívan az események menetébe, valójában kívülálló és „tiszta kezű" marad, alkalmassá válik arra, hogy a jövő letéteményese, a megvalósítandó egységes brit birodalom jelképe legyen. A konfliktus feloldására alkalmas személyiség s az általa jelképbe sűrített szükséges kompromisszum azonban még Scott életében (műveiben) hiú reménynek bizonyul. Redgauntlet című, 1824-ben megjelent regényében az események már két párhuzamos vonalon haladnak, s az „összegző" hős is ketté szakad, mintha az író ösztönösen belátná, hogy az annyira óhajtott összebékítés, a kompromisszum lehetősége fölött eljárt az idő. DOBRÁS ZSÓFIA 37 ijLv
