Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
PEfiíiiífiom és SZIIItdRUISZ Az 1906. évi milánói nemzetközi kiállítás idején a mexikói kormány elhatározta, hogy megépítteti Mexico Cityben a főváros nagyszínházát, a Teatro Nacionalt. Az épitészeti terveket Adamo Boari készítette, és csakhamar el is készült a vasváz. Boari a kormány megbízottjaként felkereste a milánói kiállítást, hogy ott megfelelő művészt keressen a nagy költséggel épülő színház külső szobrászati munkáira és belső kiképzésére. Boari figyelmét a nagy versengésben is felkeltette iparművészeti együttesünk, a magyar pavilon, középpontjában az eozinmázas Zsolnay Kacsás kúttal. Megkérdezte, ki tervezte a kiállítás belső terét. Ez a művész Maróti Rintel Géza volt. Boari, kormánya nevében Marótira bízta az épülő színház teljes belső kiképzését és külső díszítését. A megbízást Maróti még 1906-ban elfogadta, azonnal érintkezésbe lépett a legkiválóbb magyar cégekkel, melyekre a kivitelezés munkáját rá kívánta bízni, és Mexico Citybe utazott, hogy a körülményekről tájékozódjék. Visszaérkezve azonnal hozzáfogott a tervezéshez, az építészeti, műszaki és művészeti rajzok százait készítette el. A díszítőművészeti tervezésnek alkalmazkodnia kellett az architektúrához. Az épület jellegzetes terméke a kor ízlésének, ma műemlékként, külsejében változatlanul áll Mexikóváros központi negyedében. Mindaz, amit Maróti az épület kialakításához, mint díszítőművész és belsőépítész hozzáadott, szintén magán viselte a szecesszió jellegzetes sajátosságait: szimbolikus tartalom, allegorikus kifejezés- mód, nemesanyag-felhasználás és luxuskivitel. A központi diszcsarnok, illetve nézőtér üvegmeny- nyezetének kartonjait (a kompozíció témája a kilenc múzsa, középen Apolló alakjával), magas létrán egymaga rajzolta, egy az egyhez arányban, egy-egy múzsa magassága körülbelül négy méter. A múzsák dús redözetű ruhájának lebegő ritmusa, a lágyan egymásba olvadó, tekeredő vonalakkal szinte hallható módon idézi a „szférák zenéjét". A kivitelezést Róth Miksa, az akkoriban legtöbbet foglalkoztatott budapesti üvegfestőmü- vész műhelyében végezték. A színpadot lezáró vasfüggöny helyett Maróti vastag üvegfüggönyt alkalmazott (a világon egyedül itt), amely hátulról átvilágítva a mexieói vulkánok jellegzetes tájképét mutatja, a Popocatepetl és az Itzacchiuatl körvonalaival. Az üvegfüggönyt a világhírű amerikai Tiffany cég kivitelezte Maróti tervei szerint New Yorkban. Az üvegfüggöny varázsos hatása a csodálatos színekben tündöklő Tiffany üvegkockák különféle színű átvilágításából ered. Több mint tizenöt hónapon át húsz munkás dolgozott a mozaik kirakásán. Szállításkor kétszáz panelre osztották fel, a függöny bronzváza is Tiffany műhelyében készült. Minden lemez ezer különféle „favrile” üvegdarabot foglal magában. A 27 tonna súlyú függöny hidraulikus nyomással hét másodperc alatt teszi szabaddá a színpadot. A Teatro Nációnál épületén végzett munkák közül kiemelkedő az opera kupolájának külső szoborcsoportja, amelynek mintázása, mint ahogyan a mexikói tervek jó része, Maróti budapesti műtermében készült. Jungfer Gyula cége öntötte bronzba és szállította ki a szoborcsoportot, melynek középső részét talapzaton álló, virágfüzérekkel kifelé forduló, körben táncot lejtő bájos nőalakok képezik. A kompozíciót a Mexikó címerében is szereplő, kígyóval viaskodó, kiterjesztett szárnyú sas koronázza. A kifelé forduló alakok csoportja (egy-egy figura magassága kilenc méter) szabályosan tagolt ritmussal, könnyedén, mégis eszmeiségében komoly hangsúllyal tartja magasba a szimbolikus madarat. A belső kiképzés egyik fő ékessége a tiszta mahagónifából készült falburkolat volt, eredeti formájában né-
