Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
létéi lóbélből készülnek, és úgy erő- sitik fel, hogy lehetőséget adjanak a trükkös megoldásokra. (Például a bűnös a kivégzés után hóna alatt viszi koponyáját, vagy az elvarázsolt hajcsár szamárfejet talál a nyakán stb.) Minden figurát két pálcikával irányítanak, a több szereplős jelenet alatt az éppen mozdulatlan partnert faléchez rögzítik. Az alakok többnyire 25-30 cm magasak, a sűrűn szereplő Törpe öt, az Óriás 57 cm. A figurákat pamutvászonra vetítik. Ennek mérete a szabadtéren meghaladta a két, két és fél métert, de a kávéházakban beérték a 60X60 cm-es képernyőkkel is. A fényforrás olajlámpás volt. A láng enyhe vibrálása életet kölcsönzött a figuráknak. Nagyon ügyeltek arra, hogy a mozgató- rudak és kezek észrevétlenek maradjanak. Az előadott szüzsék a XVI. században még javarészt állattörté- ne ek voltak. A legkedveltebbek a tevefuttatást, strucctáncoltatást vagy az állathecceket: kakas-, kos- vagy bikaviadalt ábrázoló rövid jelenetek, amelyek akár a trükkfi.lm elődeinek tekinthetők. E témaszűkités az iszlám szunnita ágának felfogásából következett, amely tiltotta az emberábrázolást, egyedül Allahnak tartotta fenn a jogot, hogy isteni képmását sokasitsa. A XVII. században Spanyolországból és Portugáliából mintegy 20 000 zsidót tesz földönfutóvá a vallásgyűlölet, akik először Itáliában keresnek menedéket, majd II. Szulejmán hívására az ottomán birodalom fővárosában telepednek meg. Sokan közülük eredetileg is mulattatok, de még többen vannak, akiket a szükség irányit e pályára. Nyugaton ugyan a kinai rendszerű árnyjáték ismert, de az átállás nem jelent nehézséget. A bevándoroltak magukkal hozzák a reneszánsz kultúra társadalmi fogékonyságát, az emberábrázolás igényét. A Porta - arra hivatkozva, hogy a báb- és árnyjátszás, lévén közönséges időtöltés, nem mérhető a képzőművészet szigorával - engedélyezte az újítást. Ezzel felemelkedett a sorompó a nyugat-európai befolyás előtt. Így érthető, hogy a Karagöz játék dramaturgiája közeli rokonságot mutat a kor legdivatosabb európai színházi műfajával, a comme- dia dell’arte-val. Itt is, ott is rögtönzött a szöveg. A történetek csattanókra kihegyezett tréfák laza füzérei, a színészek közvetlen párbeszédet kezdeményezhetnek a közönséggel. A legmélyrehatóbb azonosság az állandó figurák, a „tipi fissik" szerepeltetése. Ahogy a commedia dell'arte elmaradhatatlan játszó személye a bergamói okos és buta paraszt (a zannik) vagy a velencei kereskedő (Pantalone), illetve a bolognai ügyvéd (Dottore),úgy a Karagöz játék is felvonultatja a Konstantiná- polyra jellemző etnikai és társadalmi típusokat. Galériájukban megtaláljuk az anatóliai favágót, a zsidó uzsorást, a Fekete-tenger melléki hajóst, a balkáni díjbirkózót, az örmény fogadóst, a perzsa szőnyegest, az albán szeszkimérőt, az arab koldust, és társaságukban a helybéli széptevőt, ópiumszívót, részeges dicsekvőt, bugyuta rendőrt stb. A kávéházak vegyes közönsége a maga tarkaságában láthatta viszont önmagát a vásznon. A legfontosabb állandó figura maga Karagöz. A szó fekete szeműt jelent, amiből egyesek arra következtetnek, hogy felmenőit a cigányok között kell keresni. Erre utal az is, hogy egyes ábrázolásokon kovácsszerszá- mokat hordoz a vállán. Elmaradhatatlan társa Hadzsivat. A Karagöz- produkciók nagy része kettejük szá- jalásából áll. Hogy honnan indult Karagöz és Hadzsivat közönséghódító útjára, arról számtalan legenda szól Törökországban. A legközkeletűbb, hogy kőművesek voltak egy bursai építkezésen, de annyit fecsegtek, adomáztak, hogy a munkafegyelem lazítása miatt fejüket vették. Más verzió szerint mindketten udvari futárok voltak, és a kányái szeld- zsuk nagyvezír szópárbajokat rendeztetek velük az előkelőségek mulat- tatására. Egy teljesen ellentétes jellegű eredetmagyarázat szerint Karagöz azonos Karakussal, a kegyetlen nagyvezírrel, akit a nép tett meg minden kaján tréfa céltáblájának, ezzel állva bosszút gyötörtetéseiért. Ma már Karagöz egyértelműen az ügyefogyottnak látszó, de valójában rendkívül talpraesett városi aljanép képviselője, és ugyanebből a körből való Hadzsivat is. Mégis ellentétekként egészítik ki egymást Hadzsivat úgy próbál a sorsán lendíteni, hogy felfelé dörgölődzik, előkelősködik, míg Karagöz szívesebben fitogtatja az öklét, mint a jómodorát. Karagöz és Hadzsivat figurája köré számtalan történetet kerekített a szájhagyomány; ahogy a mimus vándortémáinak nálunk Vitéz László vagy Paprika Jancsi a középpontja. Magára adó árnyjátékosnak legalább 28 műsorra valót kellett repertoárján tartani a történetekből, minthogy a kávéházakban lebzselő férfiak elvárták, hogy a ramadan böjt minden éjszakáján friss attrakcióval segítsenek elűzni unalmukat. Pedig egy- egy ilyen műsor alkonyattól kivirrad- tig is eltartott. Az előadások öt részből álltak, sorrendjük megszabott. A kezdő mozzanat a prológus vagy Hadzsivat imája a szultán kegyelméért. Ezzel vége is a komolyságnak, mert Hadzsivat beleszerelmeskedik saját szónoki képességeibe, verseket szaval és úgy véli: beszélőkéjének nincs párja a világon. Erre a kihívásra jelenik meg Karagöz. Szópárbajt vívnak, amelyben rendre Karagöz marad alul. Feldühödik, revansot kér, ami megint az ő vereségével végződik, így nem tehet mást, minthogy tettlegesen, a győztes elpáholásával szerez elégtételt. Az ősi török mulattatás tehát verbális jellegű. A szópárbaj, ami a mi Hacsek-Sajónkhoz hasonlít, ehhez a hagyományhoz kötődik. De a nyelvi humort a legképtelenebb szóviccek, szófacsarások, halandzsák vagy a csalimesék logikai bukfencei bor- sozzák. Ezután közjáték következik, amely az árnyjátékos virtuóz kézügyességével kápráztat el. Többnyire állatokat utánoz, de figurák nélkül, két kezével keltve árnyképeket, vagy az állatheccekkel szórakoztatva a közönséget. De kapcsolódhat a közjáték az előző jelenethez is. Ilyenkor Hadzsivat egy harmadik személlyel elegyedik párbeszédbe, amit Karagöz gúnyos kommentárokkal és közbeszólásokkal kísér. A műsor fénypontja a tulajdonképpeni bohózat, egy anek- dotikus történet, hasonló tálalásban, mint ami az európai farce-okat jellemzi. Ha azt mondtuk, hogy a Karagöz eddig ismertetett párjeleneteiben a verbalitás az uralkodó, e bohózatok a hatásos (ma igy mondanánk: filmszerű) csattanós látványelemekre épülnek. A Kincsvadász cimü jelenetben például a mágus az arany és ezüst holmik egész garmadáját húzza ki Karagöz kútjából. Természetesen hősünk sem hagyhatja annyiban, maga is munkához lát, de csak mindenféle ócskaság: lyukas cipő, döglött patkány kerül a keze ügyébe. Vagy kötéltáncosként látjuk Karagözt a mélységbe zuhanni. Szörnyet hal, és temetésén ott az egész pereputtya, lehetőséget adva valamennyi állandó típus felvonultatására. Végül Karagöz feltámad, és a gyászolók közé vegyülve siratja el önmagát. A Közfürdő cimű darabocskában Cselebi, a szépfiú fürdőt örököl, amit leszbikus hajlamú nőknek ad bérbe. Karagöz igencsak szeretné látni, mi történik a kapuk mögött. Beleselkedik és meghökkenésére feleségét is a fürdőzők között véli felfedezni, de mielőtt megbizonyosodhatna gyanújáról, tűz üt ki, és a hölgyek pucéran kényszerülnek menekülni. Valamennyi bohózat vidám, sippal-dobbal kísért zenés, táncos fináléval zárult. A játék népszerűsége a XIX. században érte el csúcspontját. Közkedveltségéhez hozzájárult, hogy valósággal demokratikus biztosítékként funkcionált, nem béklyózta tabu, a szultán személyétől eltekintve bárkit és bármit nevetség tárgyává tehetett. A század közepére jobbnak látták eltiltani a politizálástól, és ezzel elindult hanyatlása. Szabadszájúsága a trágárságokra korlátozódott, vaskosan obszcén szövegekkel és ábrázolatokkal járt közönsége kedvében. De hogy mi rejlett az alpári külső mögött, azt egy sokatmondó eredetmonda érzékelteti. Eszerint a Karagöz játékot egy elkeseredett konstantinápolyi polgár eszelte ki, hogy a főurak bűneire felhívja a szultán figyelmét. Híre kelt, hoqy emberünk olyan képeket vetít a vászonra, am«- lyek alaposan felcsigázzák a férfinép képzeletét. A kíváncsiság a szultánt is a produkció megtekintésére csábította. Ám meglepetésére azon az éjjelen a képernyőn nem sikamlós történetek, hanem főembereinek visszaélései elevenedtek meg. A szultán, mi mást tehetett - így a szép mese! - megbüntette minisztereit, és az igazságszerető Karagöz-játékost nevezte ki nagyvezirének. DÉVÉNYI RÓBERT 8
