Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
MERCURIUS HUNGARICUS Mercurius Hui/garicus. Agrii 3<j. Maji. £»5®® EremiTimiis li-inceps Tranfyivanir, ob liberiorem fajubtiorée.q; »uram, Cmtatc hic, tota coa4fua Atilaexeundo, «n apric» t jufdera campi« tentoria fixit» aci« dics, qtu vena- nonibus, qui exefce«d»Tegulin M»tiri* vacando, reo continuanda Campania, dc apparatibus belii feőuiő diíponír jmnia. liluftnllíraos Pominus Comes DANIEL ESZTES.HÁZI jontor dc Galamha, ob praedata fiu in Párnám merita, & proxt- ná oftenfos ad Civitates Sanftt Gcorgii, Bazímam, & Modor, gc- wrofov Aftus, quibus peditatum hoftiiem duóba* BBÜtbus oume, oíiorem, omöa tormenta &r mamtioaes, omnetn barcsiam & Az újsóg meglepően rövid idő leforgása alatt vált az ember számára nélkülözhetetlenné. Igaz ugyan, hogy a régi római Acta Diurnák is tartalmaztak rendeleteket vagy helyi híreket, ezeket azonban a mai fogalmak szerinti újságok köréből ki kell rekesztenünk. Ami pedig Magyarországot illeti, a hírlapirodalom a tizennyolcadik században még gyermekkorát élte, tehát mindössze két évszázad folyamán jutott el mai példátlan népszerűségéhez. A magyar időszaki sajtó úttörőjének Szentiványi Márton nagyszombati egyetemi tanárt tarthatjuk, aki Ephemerides Latinae címmel 1675- ben latin nyelvű hírlapot indított. A lap elsősorban a külföld tájékoztatására szolgált és huszonnyolc évig, tehát 1703-ig jelent meg, közben rengeteg akadállyal kellett megküzdenie. Ennél lényegesen jelentősebb lap volt a most 275 éve megindult Mercurius Hungaricus, későbbi nevén a Mercurius Veridicus ex Hungária. Nevét a római istenek hírvivőjéről, Merkúrról vette, és ezzel a gyorsaságra törekvést kívánta jelezni. Kassán, Lőcsén és Bártfán, végül ismét Kassán jelent meg. II. Rákóczi Ferenc egyik hűséges tábornoka, Esz- terházy Antal indította meg azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a bécsi kormány hivatalos Wienerisches Diariumának célzatosan elferdített jelentéseit. Az osztrák újság ugyanis veszedelmes felforgatókként írt a kurucokról, akikkel az egész világnak szembe kellene fordulnia. A latin nyelvű közlönyt a fejedelemhez közel álló hivatalnokok és katonák látták el híreikkel. Példányszáma száz körül mozgott, összesen hét száma jelent meg, ebből ötöt magyar könyvtárak őriznek. A magyar nyelvű újságírás születésnapja 1780. január 1. Fél esztendővel korábban, 1779. július 1-én adta ki a magyarul nem is beszélő Paczkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdász előfizetési felhívását. Ebben megemlítette, hogy Európa és Amerika nevezetesebb városaiban „irattatnak s nyomtattatnak eféle hirdető Levelek", csak hazánk maradt le mindaddig, pedig a magyar közönség is biztos szívesen fogadna egy saját anyanyelvén megjelenő újságot. Éppen ezért Magyar Hírmondó néven lapot kíván kiadni, és kéri az előfizetési díjnak legalább egy negyedévre szóló két forintnyi beküldését. „Arról felelek, hogy akármely külföldi újságnál is ezek a Magyar Hírmondó Levelek alább valók nem fognak lenni.” Paczkó egyidejűleg kiadói engedélyért is folyamodott. Ezt a helytartótanács leküldte Pozsony város hatóságához Länderer János Mihálynak, azzal az utasítással, hogy kérje ki a hírlapkiadási szabadalommal bíró Pressburger Zeitung tulajdonosának véleményét. Érdekes, hogy Länderer nem igyekezett megakadályozni a versenytárs megszületését, hanem kifejezetten támogatta Paczkó kérelmét, amelyet azután teljesítettek is. A kiadó erre közzétette „a magyar hirdető levelek eránt való tudósítását". Eszerint a lap hetenkint kétszer fog megjelenni nyolcadrét alakban, fél íven. A külföldi és hazai nevezetesebb eseményekről akar beszámolni, de nem idegenből veszi át a tudósításokat fordításban, hanem a külföldi forrásokat felhasználja ugyan, de egyéni magyarázatokkal közli, a hazai eseményekről pedig „jóakaró” levelezők értesítik majd a lapot. A szerkesztő mindjárt meg is nevezi magát: Rát Mátyásnak hívják. Művelt, tudományos felkészültségű ember volt, tanulmányait részben külföldön folytatta, széles körű nyelvismerettel rendelkezett. Barátságba került Windisch Károly pozsonyi polgár- mesterrel, a Pressburger Zeitung alapítójával, tőle leste el a lapkészítés műhelytitkait. Az előzetes tájékoztató néhány megjegyzése figyelmet érdemel, hiszen a kor viszonyairól ad képet. Eszerint a Hírmondó célja első helyen a hiteles, azután a bizonytalan, végül a költött dolgok előadása. Előre megmondja azonban, hogy nem fog közölni minden beküldött tudósítást mert „nem lehet, nem tanácsos, nem illő, nem is szabad mindent kimondani, nem hogy írásban hírlelni1’. Az első magyar újság viszonylag kedvező körülmények között indult. Az előfizetők sorában találjuk a leglelkesebb magyarokat, társadalmi állásra tekintet nélkül. Az első évfolyam előfizetői között volt százhuszonhárom földbirtokos, negyvenöt katolikus pap, harmincnyolc mágnás, huszonnégy királyi tisztviselő, tizennyolc protestáns pap, tizennyolc gazdatiszt, tizennyolc ügyvéd és tizenkét katonatiszt. Jelentkeztek szép számmal női előfizetők is. A legtöbb példány természetesen Pozsonyban kelt el. Pestre tizenegy példány járt, Bécsbe tizenkettő, Győrbe, Nagyszeben be és Kolozsvárra pedig nyolc-nyolc. A többi város még kevesebb előfizetőt mutatott fel. A lap első számai árulkodnak a kezdet nehézségeiről is. Nem lehetett színesebb vagy érdekesebb, mint más nyelven megjelenő társai. Ennek ellenére elismerést érdemel Rát igyekezete a tartalom bővítésére és arra, hogy a száraz hírELÖRE VALÓ TUDAKOZÁS : Ha vallyon találkoznának -é elegendő fzámuial, Hazájukat cs Nemzeteket igazán izeretö Magyar Hazafiak, a kik Magyar nyelven íratandó új Hírekre, vagy-is Hírmondó Levelekre fzert tenni kívánnának ? »-T .... n,—n-> N intsen már Európában egygy orfcágos Nemzet-is, a ki a maga Hazájában történő változások, a világnak vifzontagfígai, az elmés embereknek h-fznos vagy íurtsa talílmányjaik, a Tudósoknak munkáik s több a’fele emlékezetes dolgok felől fzólló Híreket, naponként, hetenként avagy hónaponként, az 5 faját nyelvén nyomtattatott írások ban, tanúság és mű latfág kedvéért ne olvasná. Sőt nem tsak Európának, hanem még Ámérikának-is minden nevezetes Városaiban irattatnak t nyomtattatnak e' féle hírleld Levelek. — T»ak az egygy Magyar Nemzet vólt még eddig , fok egyéb fogyatkozásai mellett, ezen igen hafz- nos fzerzeménynek híjjával, anyag mellett tudományos cikkekre és szépirodalomra is jusson hely. Munkájába azonban hamar belefáradt és a harmadik évfolyam utolsó számában lemondott a szerkesztésről. Rát utóda alatt a lap erősen hanyatlott, ezért a kiadó Révai Miklóst, a nyelvészt, költőt és filozófust kérte fel, hogy vegye át a Hírmondó irányítását. Révai ezt el is vállalta. Mint szerkesztő rengeteget dolgozott, sokszor elejétől végig maga írta az újság egész számát. A politikára kevesebb figyelmet fordított, inkább az irodalom, a közgazdaság és a kereskedelem kérdései érdekelték. Ő is rövid ideig maradt a helyén. Magas állású egyházi férfiak rossz néven vették, hogy szerzetes létére világi állást vállait. A kiadóval is összetűzései támadtak, így aztán 1784 májusában megvált a laptól anélkül, hogy erről az olvasókat akár egyetlen mondattal tájékoztatták volna. Barczafalvi Szabó Dávid, az ismert nyelvújító lett utódja. Ugyancsak rövid időre. Öt a gyakorlott, élénk szellemű, ízig-vérig újságíró, Szacs- vay Sándor követte. A lap ekkor élte virágkorát, és előfizetőinek száma megháromszorozódott. Az annyi bajt okozó szerkesztői-kiadói ellentétek miatt azonban ő is hamarosan megvált a Magyar Hírmondótól, amely az egymást gyorsan váltó szerkesztők idején újra hanyatlásnak indult, és 1788. október 8-án megszűnt. KEMÉNY ISTVÁN 34
