Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
Eszmék ötnegyed évszázada született és vénséges vénen, de lankadatlan ifjonti szellemmel, 31 esztendővel ezelőtt halt meg George Bemard Shaw: a legújabb kori drámatörténet egyik főszereplője. Gondolatai századunkban még olyan elméket is befolyásoltak, akik alig vagy éppen sehogy sem ismerték. Aki ma színházba megy, lépten-nyomon az ő továbbhatásával találkozik. Aki kérdően néz szembe a válságból válságba sodródó kapitalizmus problémáival, szükségszerű segítőtársat kap gondolataitól Aki szocialista tudattal vagy legalább szocialista ábrándokkal várja az emberi jövőt, példázatot kap folyton vitázó életétől. A XX. század drámáját két nagy színpadi szerző köti össze az előző évszázadokkal, sőt évezredekkel: két író, aki magába szívta a múlt eszmei és formai tanulságait, úgy újította meg a drámai műfajt, hogy tőlük vezet tovább minden út a mi századunk negyedik negyede fele. Az egyik Csehov, a másik Shaw. Shaw volt az idősebb, de 46 évvel élte túl Csehovot. Az orosz klasszikus mindössze 44 évet élt, az ír származású angol klasszikus 94 évet. Csehov az irodalomtörténet egyik legnagyobb novellistája, akinek egyetlen kötetben elférő drámai életműve szinte csak kirándulás volt a lírával teljes epikából, ámbár így is ösztönzője és előkészítője lett korunk lélektani drámájának. Shaw azonban mindenekelőtt, alkatilag drámaíró, még ha viszonylag későn kezdett is drámákat irni. Shaw már világhírű zenekritikus és tevékeny szocialista publicista-népszónok-pártember volt, amikor eljutott a színpadig. De attól kezdve — ócsárolhatták vagy dicsőíthették — az övé lett az irányító szerep. Sokáig felettébb népszerűtlen volt hazájában, mint ahogy általában népszerűtlenek a nagy igazmondók, hát ha ráadásul még ötletektől áradóan szellemesek is. Shaw pedig a világirodalom egyik legszellemesebb írója- nála a magasztos eszmék jéghideg komikum és érzelemteljes humor formájában jelennek meg. Szellemi családfájának njb- gasabb ágain Arisztophanész és Moliére neve lenne olvasható; legrokonabb szellemi elődje Voltaire. legegyüttérzőbb kortársa Anatole France. Holott eszmevilágának elődei a komor puritán prédikátorok, a zordon ítélkezők és ezeknek legnagyobb drámai megfogalmazója: Ibsen. Vígjátékíró vállalkozott arra a világirodalmi szerepre, hogy a szent igék kötéltáncosa legyen. Shaw alkatilag vígjátékíró — még legnagyszerűbb tragédiáját, a Szent Johannát is egy szatirikusironikus végjátékkal zárta le —, mindig a legkomolyabb mondanivalókkal nevettetett. Ez a képtelen ötleteiről nevezetes, mikulásszakállú, fiatalon sportszerűen bokszoló, aggastyánként úszóbra-
