Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
nőtt Füred: az egykori Savanyúvíz nevű parti gyógyhely és a vele immáron teljesen egybenőtt anyaközség, amelynek zegzugos utcái ámbitusos fehér házak sorával futnak fel a szőlős hegyoldalra. Füred bőven fakadó szénsavas forrásainak gyógyhatását már a XVII. században ismerték. 1694- ben azt írták róla, hogy vize ,,szeszes, tiszta, savanyú, felfrissítő, elevenítő”, s az 1700-as évek derekán megépültek az első fürdőházak is a kútfő tövében. Bél Mátyás még azt jegyzi föl 1734 táján, hogy a savanyúvíz jó híre májusban sok embert csábít Füredre, s „a vendégek számos helyen szétszórtan felütött sátrakban tanyáznak”, de nemsokára megnyílik az első fogadó a tölgyfaodúba foglalt legbővebb forrás mellett, 1798-ban pedig a 105 szobás Horváth-ház nevezetű szálloda, a Balaton-part máig legszebb copf stílusú épülete. A gyógyforrások vizét ivásra és fürdésre egyformán használták. Kétszáz esztendővel ezelőtt különösen az érvágással, köpölyö- zéssel és purgálással egybekötött májusi kúrák voltak híresek. Aratás után az ország minden részéből tódultak a betegek Füredre, s főként a szívpanaszok, a vérszegénység és a gyomorbántalmak ellen használták szénsavas, pezsgő vizét. A múlt század elején indult igazi virágzásnak Füred. A reformkorszakban, amikor a nemzeti ellenállás a külföldi fürdőhelyek bojkottjában is kifejezésre jutott, Füred a nyári Magyarország központja lett. A nemzeti újjászületés szelleme, a hazafiság tüze itt lobogott föl a legizzóbban. „Ügy látszik, mintha ezen magyar hazának némely vidékeiből, a Dunának némely mellékéből kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg” — írja Füred aranykoráról Kisfaludy Sándor. A reformkorszak politikai és társadalmi vezéralakjai, az irodalmi élet nagyjai itt adtak találkozót egymásnak. Széchenyi és Kossuth, Deák és Kazinczy éppúgy megfordult Füreden, mint Batsányi, Berzsenyi, Vörösmarty, Kisfaludy és Virág Benedek. A nemzeti elnyomás elleni harcot a társadalmi élet demokratizálásával összekapcsoló írók és politikusok Füreden vitatták meg reformterveiket. Wesselényi Miklós a messzi Zsibóról négylovas hintáján három nap alatt a Balatonig hajtott, hogy együtt lehessen a haza vezető szellemeivel. A nevezetes reformországgyűlések nem egy törvényjavaslatának eszméje a füredi hársak alatt érlelődött meg. A reformkorszak pezsdítő légkörében épült meg 1831-ben, a nemzet öntudatra ébresztésének eszközéül a füredi kőszínház. Hazafiság a nemzetiségnek — ez a mondat díszítette ógörög templomra emlékeztető, dór oszlopos homlokzatát. Olajlámpások világították meg esténként a kis színház csarnokát, melyben Dérynét, Kántornét, Lendvayt és Megyeryt hallgatta a közönség. „Ah, szent hely volt ez! — emlékezik az első füredi színházra Krúdy Gyula. — Az akropoliszi homlokzat, az oszlopcsarnok és a szépen faragott kövek még Kisfaludy úr ízlését dicsérték, s a dámák suhogó ruháikban, magyaros főkötőikben, melyek olykor arannyal voltak hímezve, mint Zrínyi Ilonáé, dobogó szívvel nyitottak be a páholyba. Istenem, mit játszanak a színpadon . . . Násfák, megbámult kövű ékszerek csillantak meg a nőkön, mint a sötét Balaton tükrén a bujdosó csillagok." Magyar dallal, magyar tánccal, magyar öltözékkel tüntetett nyaranta a füredi közönség, s a Horváth-házban megtartott Anna-bálok is a nemzeti ellenállás jegyében zajlottak. Sújtó - sós dolmányban, zsinóros szűk nadrágban feszítő férfiakkal ropták a táncot a színes pruszlikot, gyöngyös pártát viselő honleányok. A valcert és a polkát rendre kiszorította a csárdás, a palotás, a körmagyar; Bihari muzsikája szárnyalt már a csillagfényes júliusi éjszakában. Politika, szerelem, pajkosság, dínomdánom — Eötvös Károly így sűríti a régi Füred világát. „Hejh Balatonfüred — kiált fel —, de sok szép dal zengett, de sok leányszív megrendült, de sok szép asszony lett még egyszer és még egyszer és még egyszer szerelmes . . A múlt század elején évente kétezer- kétezerötszáz vendége volt Fürednek. Naponta két gyorskocsi is indult Pestről. Az egyik delizsánsz reggel öt órakor indult a pesti Nagy Pipától, és este hétre érkezett meg a füredi fogadó elé. A másik társaskocsi reggel hatkor fordult ki a pesti Tigris szálló elől, délután két órára elérte Kenését, ahol utasai átszálltak a Kisfaludy gőzösre, s egy órai hajókázás után már a füredi partra is léptek. A fürdőhely egyik legnagyobb eseménye a pesti gyorskocsi begördülése, a „Kisfaludy” befutása, az érkező vendégek fogadása, must- rálgatása volt. A sétányon ekkor már „versenyeztek a hangászok", a színház csarnokában vagy a nyári színkör szellős arénájában előadásra készülődtek az aktorok, a vendégfogadó szólóiban pedig kezdték felütni tanyájukat az éjjeli kártyások. A tó csöndes tükrén szép delnők és finom uracsok csolnakáztak a csillagos estében, andalgó népdalokat énekeltek, míg ábrándosán ringott velük a fölvirágozott sajka — mondhatnánk a kor stílusában. A reformkori Füred egy napját Jókai ekképp foglalta össze: „Reggel jeles zene ébreszti fel a vendégeket, sietni kell a savanyúvízre, a savókúrára, a séta tart, míg az idő bemelegszik, akkor fürdésre kerül sor a kis tenger langyos vizében ... A délutánt regényes kirándulások, az alkony óráit a színház, az estét a kedélyes társalgás foglalja le." A mai Fürednek a Gyógy téren levő Szívkórház a központja. A loggiás erkélysoros hatalmas épületben a jótékony fürdők és a szelíd éghajlat kölcsönös hatására a súlyos szívbetegek ezrei nyerik vissza egészségüket. Az utóbbi évtizedben épült új nagy szállodák ugyanakkor a tó egyik legpezsgőbb életű idegenforgalmi központjává fejlesztették a régi kedves fürdőhelyet. Tizenegy szénsavas forrása bugyog ma fel Fürednek, köztük a leghíresebb a Kossuth Lajos-forrás, amelynek ivócsarnokát 1800-ban építették, s oszlopain a magyar költőknek a savanyúvizet dicsérő verssorai olvashatók. Füred gyógyította meg a „mellbeteg" Jókait is, akinek alig 37 évesen már lemondtak életéről. Orvosa azonban bízott „a Balaton vizének, napja sugarának, levegője illatának” csodatévő erejében, s Füredet ajánlotta. Az aszófői sarok nádasaiban még farkasok üvöltöttek télidőben, amikor Jókai 1870-ben megépítette villáját — a mai emlékmúzeumot — a köves, puszta telken, közel a vízparthoz, amelyet akkor széles nádas övezett. Az ekletikus stílusú nyaraló erősen kiugró, üvegezett előcsarnokában az író és felesége, Laborfalvi Róza mellszobra fogadja a látogatókat. A család egykori fogadószobájában ugyanaz a csíkos huzatú biedermeier granitúra, az író hajdani dolgozószobájában ugyanaz az íróasztal, könyv- szekrény és liliom-motívumos díszítésű karosszék áll, mint száz évvel ezelőtt. Külön terem mutatja be a Jókai Balaton-élményét tükröző tárgyi dokumentumokat, míg egy másikban a szabadságharccal kapcsolatos emlékanyagot láthatunk. Az irodalmi múzeum egyben képzőművészeti tárlat is; festmények és szobrok sokasága eleveníti meg a ház hajdani lakóit. Jókai húsz nyarat töltött Füreden; betegsége nyomtalanul elmúlt, ő maga pedig örök rajongója lett a balatoni tájnak: „Sok szép tájékát bejártam hazámnak; voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain: de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vi- dék .. . Mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog." ANTALFFY GYULA Balatonfüred a múlt század derekán 4
