Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
A vékony kis verseskönyv címe: Ecce homo — 57 éve került ki a nyomdából. Az írta, aki a szabad és kényszerű vándorlások hosszú évei után vagy másfél évtizedig élt egy könyvekkel zsúfolt Visegrádi utcai lakásban: az 1899-ben született és 1958-ban meghalt Hernádi (Hercz) György, költő és szerkesztő. A kötetet a legmodernebb tipográfia eszközeivel Kassák Lajos illusztrálta. Az írók Könyvkiadó Vállalata adta ki, Bécsben. A felelős kiadó: Lengyel József. Ez a könyv valódi ritkaság. Nemcsak azért, mert az írók Könyvkiadó Vállalata emigrációba űzött, fiatal magyar irodalmárok koldusszegény vállalkozása volt. „Tőkénk csak annyi volt, hogy gyűjtöiveket nyomtathattunk" — nyilatkozta a különösen hosszú „vándorút" után hazaérkezett, időskori munkásságával a magyar irodalomba új színeket hozó Lengyel József 1969-ben egy napilapnak. Mind Kassák, mind Lengyel vallomásaiból tudjuk, hogy 1923-ban a két író útjai már szétváltak, és nem sokkal Kassák temetése után Lengyel keserűen állapította meg, hogy „ritkák és alkalmiak voltak már találkozásaink." Ilyen ritka „találkozás" volt, amit az akkor 24 éves Hercz György segített elő, akit mindketten becsültek. Hercz György vehette rá Lengyelt arra, hogy a kiadó első kiadványa a Lengyeltől akkor már nem teljesen vállalt Kassák: A ló meghal, p madarak kirepülnek cimű verseskönyve legyen. A második kiadvány volt az Ecce homo. az IGAZSÁG három BETŰBŐL áll melyet a versek nem ismernek, az egységet, melyet a szöveg megbontott, a metszetek adják vissza. Olyanok, mint a könyvkötés, mely a széthulló lapokat összetartja: érzik rajtuk a tisztultság, az akarás és az erő. Fölemelők és hatalmasak." Hozzá kell még tennünk — mert az írók Könyvkiadó Vállalata és az Ecce homo nemcsak a forradalmi szellem különböző áramlatait képviselő magyar írók szövetsége volt — a könyvön olvasható adatokat is, miszerint Hercz György második verseskönyve (az elsőt 1921-ben, Berlinben jelentette meg a Malik; a német forradalmi kiadónak az egyetlen magyar nyelvű verseskötete) „nyomtatott Knittel Vilmos betűivel. A könyvet Akácsos András kötötte." Vajon kik voltak ezek a tipográfus mesterek, akik a maguk módján szintén hozzájárultak a jussáért perlő ember e máig visszhangzó kiáltásához. A korban e kiáltást nem sokan hallották meg. Hernádi-Hercz György versei azonban (köztük azok, amelyek a bécsi kötetben jelentek meg először) helyet kaptak a költő későbbi köteteiben. Most jelent meg Az idő tenyerén cimű, számos eddig kiadatlan költeményt is tartalmazó tizedik kötete. Benne az 1923-as Ecce homo cimadó versével: És egyet már biztosan tudunk Az igazság három betűből áll: Van A többit majd elmondom halálom után. a.g. Tizenkét könyvet hirdetett gyűjtő- ívein az írók Könyvkiadó Vállalata — erről vallott 1969-ben Lengyel József. De sem Bécsben, sem Csehszlovákiában nem tudtak annyi előfizetőt toborozni, hogy hamarosan meg ne szűnjék a harcos vállalkozás, melyet a Horthy-Magyar- országtól csendőrök óvtak. Az Ecce homo-ból ezért csak néhány példány kerülhetett át a közeli, de lezárt határon. Az eredeti példányszám, ahogyan azt a MA 1924-ben hirdette, 500 volt. A példányok szétszóródtak, csak az utóbbi időben bukkant fel egy-kettö aukciókon. Ezek „csillagos", vagyis védett, külföldre nem vihető könyvek lettek. Kassák, Lengyel József és Hercz György találkozása egyrészt a forradalmi avantgarde 1919 előtti hagyományaiban gyökeredzett, másrészt előlegezte a későbbi idők irodalom- és kiadás-politikáját. A könyv azonban önmagában is tartalom és forma ritka „találkozása". Kassák, aki maga tervezte saját versesköteteit és folyóiratait is, saját alkotásai külső képét sem oldotta meg mindig ilyen szerencsésen, ilyen sűrítést teremtő kézzel. A huszas évek válságait és útkereséseit tükröző nyugtalan versek nyugtalanító hatását Kassák nem kívánta fokozni a külső köntössel. Talalóan jegyezte meg Franyo Zoltán haladó szellemű aradi folyóiratának, a Genius-nak Tilkovszky Béla nevű kritikusa 1924-ben, hogy „a formát,
