Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
szökdécsel a patakban, miközben Keresztelő Szt. sok képeiről metszet-reprodukciókat szereztek be tonban mindig van raktáron néhány ezer darab. János a fejét veri. A Szentlélek pedig egy ház- a műkereskedők, s az európai fővárosokban nyi- Az üresen hagyott középmezóbe kerül a címer, a tetőről rakétaként süvít elő.) tott boltjaikban ezek alapján rendelték a készlete- megrendelő rajza után, sokszor magyarázó feliraHindu és keresztény szimbólumok, képelemek kü- két. A szegélymotivum kiválasztását az ugyneve- faival együtt. „Ez legyen a középen” — olvasható lönös ötvözete díszíti egy fedeles dobozka belső zett mintatányérok segítették. A tányérra több di- az egyik tányéron. oldalait. Az egyik képen oszlophoz kötözött ru- vatos bordűrt festettek, ezekből választott a vevő, Az európai gyárak csaknem kivétel nélkül megprohátlan női vértanúk kivégzése látható. A másik s Kínába a minta-tányért és a kívánt bordűrök szá- bálkoztak kínai stilusű edények készítésével. Az dobozfedélen az istenfigura előtt egy püspök és mát juttatták el. Le Mesle metszete Apuleiusnak első utánzatok kerámiából készültek, s díszítésük egy nemesűr térdel, a keresztény ikonográfia jól a felszarvazott kádármesterről szóló meséjét il- legalább olyan ügyetlen volt, mint a kinai mesteismert donátor-pózában. Körülöttük bámészkodó lusztrálta, s ezt másolta rá a kinai dekorátor az rek első próbálkozásai az európai szüzsék masolasokaság. A kompozíciós séma eddig tökéletes — egyik tányérra is. Lelkiismeretesen utánozva a met- tával. A tárgyak készitöje megpróbálta utánozni a kép centrumában trónoló szent azonban ele- szét szálkás vonalhálóját, a tányérra került a sze- a kalligrafikus ecsetvonásokat, s az eredmeny: fántfejet hord embertestén. Az indiai mitológia retö, amint a kádárnét egy nagy hordó falának vaskos strigulákkal jelzett falevelek. A levegoGanésa nevű istenségét, Siva fiát, „az akadályok dönti. A kádármester viszont kimaradt a hordóból, perspektívát átveendő, a hegylábakat egy-egy fel elháritóját” szokás így ábrázolni. A keresztény pedig a történetben is, a metszeten is szerepel: högomollyal levágta. A fennmaradó felületen imádkozok hindu istenség előtt borulnak térdre. felesége bújtatja oda, s ráparancsol, nézze meg, igyekezett minél több „kinaias" dolgot összehozni: Mintatányér Poseidon-csésze Apuleius-tányér Ganésa végtagjai patákban végződnek — ilyen ábrázolása Indiában ismeretlen. A szőrös, patás láb ismét csak átvétel, talán egy sátán-ábrázolásból. Az „export-stílus” jellegzetes vonása az európai motívumok dekoratív átköltése, kínai elemekkel közös kompozícióba rendezése. Az egyik érdekes mitológiai jelenettel dekorált darabon Juno trónol kinai felhő-formán, hóna alatt attribútuma: a páva, feje felett viszont a címeres-monogramos export-megrendeléseken gyakorta szereplő ötágú korona lebeg. Az exportporcelánnak belföldi, kínai gyűjtői is akadtak. Az ö számukra Poseidon exotikum, az európai zsánerkép izgalmas ritkaság volt. Az életképek Kínában és Japánban is jó piacra találtak. Nicolas Lancset, Watteau, Teniers, Albeni és máelég tiszta-e belülről — mig az asszony és szeretője kint tovább folytatják az enyelgést. A porcelánra másolt figurák tökéletesek — a kihagyás valószínűleg szándékos. Nem ritka jelenség. Az „export-stilus” sajátossága ez is: a tökéletesen utánzott figurákból az edény formáját követő kompozíció készül, a feleslegesnek ítélt elemek elhagyásával, gyakran levegős kínai tájba helyezve át az európai környezetben játszódó jelenetet. A címer és a monogramos készletek is rendkívül keresettek az európai piacon. A kínai porcelán státusszimbólum. Kezdetben csak a legelőkelőbb rétegek, a XVII—XVIII, században pedig már a vagyonos polgárok is dicsekedhetnek névre szóló asztali készlettel. A kínai virágmotívumokkal és rokokó girlandokkal szegélyezett edényekből Kanvan itt dzsunkákkal megrakott folyó, bambuszhid, emeletes pagodák és exotikus facsoportok. Az eredmény a kínai mesterek heterogén elemekből összehozott „európaias” próbálkozásaira emlékeztet. Európa első találkozása Kína képzőművészeti nyelvével felemásan végződött. A közízlés, azaz: a felvevő piac először mohó kíváncsisággal fogadta, majd minden eszközzel irtotta a kínai művészet stílusát az exporttárgyakon. A XVIII, század végén újra a kinai mintájú edény kellett, ha jóval kevesebb is: ám a tömegtermelésre átállt mesterek kezéből már nem műalkotás, hanem kinai giccs kerül ki. A kinai művészet igazi arcát Európa csak a XIX. század vége felé pillantja meg. KÁRPÁTI ANDREA 13
