Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
közepétől pedig magyaros jellegét a nyújtott keresztvas adta meg. A közelmúltban egy XVI—XVII. századi szablyával gazdagodott a gyűjtemény. Keresztvasa kevésbé hosszú, a tüskék megnyúltak, sarkosan emelkednek ki a keresztvasból. A penge a markolatnál korábbi, egyenletesen és mérsékelten ívelt, két árokkal, úgynevezett vércsatornával. Ezek közül az egyik csaknem a penge csúcsáig ér. Az árkok a penge hajlékonyságát fokozták és súlyát A Szent István Rend csökkentették. A penge bal oldalán, egymásnak háttal álló holdsarló alakú bevésett csiszárjegy, a genovai csiszárok jegye. A penge másik oldalán „GENOA” beírás. A rendjelek, kitüntetések lényege az, hogy milyen politikai tartalmat hordoznak. A kitüntetés tartalma és külalakja ezért jellegzetes történelmi dokumentum. A múzeum gazdag rendjel-» és kitüntetés-gyűjteményének legkorábbi darabjai a vitézségi érmek, a XVIII, század végéről származnak. Számos becses ritkaságot őriz a múzeum, köztük az 1848— 49-es szabadságharc Katonai Érdemrendjének I. osztályú csillagát: minden valószínűség szerint az egyetlen megmaradt példányi. A régebbi darabok felkutatásában nagy szerepe van a véletlennek. Külföldről, kalandos úton került a múzeumba Kiss Ernőnek, az 1848as szabadságharc tábornokának II. osztályú Katonai Érdemrendje, amelyet apjának sajátkezű, pecsétes írása hitelesít: „A magyar ügyért vértanúhalált halt ittabei Kiss Ernő honvéd tábornok kitüntetése, melyet 1849. május 17-én kapott a kormányzó úrtól.” Véletlen műve, hogy az 1572- ben, Savoyában alapított Szt. Móricz és Lázár Rend különleges, úgynevezett lóhere formában végződő keresztje a gyűjteménybe került. A BÁV numizmatikai Kosztolányi Móricz családjával. 1842 felvevőhelyén kínálta valaki eladásra néhány éve más, szintén ritka, arany rendjelekkel együtt. A numizmatikus figyelmét azonnal felkeltette a nem mindennapi együttes. Faggatózására kiderült, hogy a kitüntetéseket Ferenc József utolsó udvarmestere viselte. Családi örökségként maradtak meg napjainkig, s azért éppen itt, Magyarországon, mert a kitüntetések tulajdonosát, az udvari ceremóniák mesterét Horthy „udvartartásánál” is alkalmazták. Nemrégiben egy felszámolásra került nagy kitüntetésgyűjtemény jó néhány értékes és ritka darabját sikerült megvásárolni, köztük a Mária Terézia alapította Szent István Rend csillagát. Ajándékozás útján került ide olyan ritkaság, mint a szovjet Vörös Zászló Rend legkorábbi változata, amelyet Tóth Imre magyar internacionalista kapott a szovjet Vörös Hadsereg katonájaként szerzett érdemeiért. A zászlógyűjtemény újabb, zászlótörténeti szempontból is figyelemre méltó zászlóval gyarapodott. Két nyugdíjas szabómester — az egyik budapesti, a másik szabadkai lakos — közös elhatározással a múzeumnak ajándékozott egy magyar nemzeti színű Kossuth-címeres zászlót, amelyet 1945 áprilisában, hadifogságuk idején készítettek. Ez a zászló több Scherzinger Ferenc katonai szabó, 1907 k. mint 30 évi hányattatás, féltő őrzés, sok ezer kilométeres út megtétele után került a múzeumba. Megőrzőik szabóként dolgoztak egy Moszkva környéki hadifogoly- táborban, amikor a fasiszta Németország már közvetlenül a kapituláció előtt állt. A táborban május elseje megünneplésére vörös lobogókat varrtak, amikor Tihanyi Ferenc szabómester elhatározta, hogy a vörös színből megtakarított anyagból egy magyar nemzeti színű zászlót is készít. A zászlóhoz szükséges fehér színt szabótársa, Molnár György lepedőanyagból szerezte, a zöldet egy elhasznált női kabát béléséből. A zászló elkészítéséhez és kitűzéséhez a szovjet táborparancsnokság is hozzájárult. A zászló készítői érezték, hogy erre a zászlóra már új címer illik. Ügy határoztak, hogy Kossuth-címer díszítse a lobogót. Arról sejtelmük sem volt, hogy a hazai földön szerveződő magyar hadosztályok már ilyen zászlók alatt esküdek fel a fasizmus elleni fegyveres harcra. A zászlóra tervezett Kossuth-címer tölgyfalomb-motívuma egy lengyel katona sapkájából készült. A zászló egyszerű, kézzel faragott zászló- rúdra került, a rúdban 65 rézlemezkére vésett 65 magyar hadifogoly nevével. H. L. Az olasz Szt. Mária és lázár Rend XVI—XVII. századi magyar szablya
