Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
A több mint ezeréves múlttal rendelkező Prágának minden más középkori városhoz hasonlóan szintén volt gettója. Évszázadokon át éltek itt a zsidók társadalmi, gazdasági és hitéleti okok miatt a város többi lakójától elkülönítve. A Moldva partján fekvő két régi vár, az ősi Prága magvát alkotó Vysehrad és Hradcany tövében 906-ból ered az első történelmi bizonyíték a zsidó lakosság jelenlétére. A következő évszázadok az őket érő vonzó és taszító hatások tarka képét mutatják. Viszontagságos életük során hosszú ideig élenjáró szerepet játszottak a közép-európai zsidóság vallási és kulturális vezetőiként. Csak az 1848-as európai polgári forradalmak légköre hozza meg számukra a törvényes egyenjogúságot. 1852-ben a prágai gettó megszűnik önálló városrészként létezni, és más településekkel összevonva, Josefov néven Prága egyik közigazgatási egységét képezi. Az I. világháború utáni Csehszlovákiában, papírforma szerint, a zsidók nemzeti kisebbségként egyenlő jogokat élveznek a köztársaságban. A hitleri hatalomátvételt követően sok zsidó család települ át Németországból Csehszlovákiába. Tragédiájuk a müncheni egyezménnyel kezdődik. Szudétaföldről 15 ezer zsidó menekül Prága felé, ugyanakkor itt is megkezdődnek az állami hivatalokból az elbocsájtások. 1939. március 15-én a németek megszállják Prágát, és megkezdődik a népirtás. Paradox módon ez a pusztító légkör teremtette meg azokat a körülményeket, melyek közepette létrejött a világ talán legnagyobb, szakszerűen összeállított zsidó vallási gyűjteménye. Zsidó múzeumok már a XIX. század végén is léteztek a világ számos pontján. Céljuk általában az alkalmazott művészetek bemutatása, továbbá a tudományos érdeklődés felkeltése volt. E korszak közép-európai zsidó múzeumai viszont nem elsősorban tudományos kutatások során keletkeztek, hanem az akkoriban használaton kívül került zsinagógák vallási tárgyait kívánták megmenteni az enyészettől. Így keletkezett 1906-ban a mai prágai zsidó múzeum elődje is, melynek 1938- ban felvett leltári kimutatásában mintegy ezer kegytárgy szerepelt. A világháború végéig ez a szám húszezerre nőtt. Miután 1941-ben a németek az egész Cseh- Morva protektorátusban betiltották a zsidó istentiszteleteket, az egyházi vezetők szerették volna megmenteni az utókornak a vallási közösségek könyveit, archíváit és kegytárgyait. Dr. Karel Stein, a zsidó irattár vezetője kapcsolatba lépett a Gestapoval, és egy tapoga- tódzó indítvánnyal állt elő. Javasolta, hogy a háború pusztításaira tekintettel, gyűjtsék ösz- sze a protektorátus területéről a zsidó vonatkozású kegy- és emléktárgyakat, és egy működésen kívül helyezett prágai zsinagógában létesítsenek belőlük múzeumot. Ennek a múzeumnak a majdani győztes német birodalom Tóra még hasznát is veheti kultúrtörténeti szempontból, viszont ha a tárgyak eredeti helyükön maradnak, a széthordás, fosztogatás és megsemmisülés várna rájuk. A németek beleegyeztek, támogatták az akciót. Mindkét fél úgy érezte, hogy közelebb került céljához. A németeknek ölébe hullik egy szakszerűen és gondosan összeállított, a világon egyedülállóan gazdag gyűjtemény, a zsidók pedig a jövő nemzedékeire gondolva tartották fontosnak a gyűjtést. A munka 1942-ben indult meg, a legnagyobb titokban. Restaurálták a prágai Klausen zsinagógát, és falai között elkezdték a gyors ütemben szaporodó tárgyak rendezését. Sehol a világon eddig nem létesült múzeum ilyen hátborzongató körülmények között. Létrehozói: Dr. Josef Polák muzeológus, Dr. Tobias Jakobovitsch hebraista, Frantisek Zelenka tervező és mintegy ötven társuk, a munka elvégzése után rájuk váró biztos halál tudatában is odaadóan folytatták a gyűjtést és a rendezést. Látták, hogy a németek milyen mohón figyelik a gazdagodó kiállítást. A beszerzés forrásai a bezárt zsinagógák, és az elhurcoltak vagy elhurcolásra várók tömegeinek tárgyi emlékei voltak. A németek időnként beleszóltak az összegyűjtött tárgyak elrendezésébe, s ez megmutatta céljukat: utólagosan is igazolni a népirtást. A múzeum létrehozói életüket vesztették, a múzeum azonban Csehszlovákia felszabadulása után hamarosan megnyitotta kapuit. Kezdetben csak a Klausen zsinagógában működött a kiállítás. Később, témakörök szerint megosztva, több régi zsinagógában is elhelyeztek gyűjteményt. A Klausen zsinagóga ma a néprajzi vonatkozású tárgyaknak ad helyet. Ugyanitt található a múzeumi könyvtár és levéltár. 7 óramutató ) 27
