Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
OflRPQ A CJ0MWT05 Az vagyok, akit szeretsz, 1932 benne kapott kis szerep azonban elég volt ahhoz, hogy a törekvő fiatal lány otthagyja az áruházát, és a színészi pálya felé forduljon. Tizennyolc éves korában a stockholmi Drámai Színház szinészképző stúdiójában kezdi meg tanulmányait. Az igazi karrier felé vezető utat az akkori svéd filmművészet egyik legnagyobb rendezője, Mauritz Stiller egyengette. Stiller adta a színésznőnek a Carbo nevet, mely spanyolul bájosát, kecseset jelent. Ő bízta meg a Selma Lagerlöf regényéből készült Gösta Berling cimü film egyik szerepének eljátszásával, 1924-ben. Stiller támogatása és állandó, gondos korrepetálása mellett játszotta el Berlinben, C. W. Pabst rendezésében A bánatos utca (1925) című film második főszerepét, a kor ünnepelt nagy színésznője, Asta Nielsen mellett. Stiller és Garbo élete ezután különösen alakult. Mauritz Stillert az amerikai Metro-Goldwyn-Mayer cég szerződtette Hollywoodba. Stiller csak azzal a kikötéssel vállalta, ha Garbót is szerződtetik. Kedvéért megtették. Stiller odakint is küzdött Garbo karrierje érdekében. A színésznő különleges lényét egyre inkább elfogadták, felismerték a benne rejlő lehetőségeket, Stiller viszont nem tudott a számára idegen közegben dolgozni, visszatért hazájába, és ott rövidesen meghalt. Hollywoodban olyan rangot vivott ki magának Garbó, hogy ő választhatta meg szerepeit, válogathatta és bírálhatta a számára készült forgatókönyveket. Ez szinte példátlan az amerikai film történetében. Ugyanakkor Garbónál ez nem volt valamiféle sztáros allűr, hanem a biztos ízlésű művész határozott magatartása, mellyel igyekezett elkerülni minden olcsó, középszerű megoldást. A sztárkultusz egyébként is idegen volt tőle. Magánéletének nem voltak szenzációs epizódjai, a botránykrónikákban nem szerepelt, fgy azután a reklámfőnökök a „titokzatos, rejtélyes” színésznő mítoszával vették körül. Az „isteni” Garbó már a húszas évek második felében, azaz még a némafilm korában világhírű OflRPO, A CJODfl WT05 Krisztina királynő, 1933 filmszinésznővé vált. Zökkenőmentesen tudott azután a harmincas években áttérni a hangosfilmre. Sőt, mély tónusú, érzelemgazdag, dallamos hangja is fogalommá vált, és művészi eszköztárának egyik fontos tényezője lett. Felejthetetlen alakításait jó néhány film őrzi, melyek napjainkban is felbukkannak különféle felújítások formájában. Játszotta Krisztina királynőt A kaméliás hölgy, 1937 OflRDO, A CSODALATOS Anna Karenina, 1935 (1934), a különös sorsú svéd uralkodónőt; Anna Kareninát (1935), Tolsztoj halhatatlan nőalakját. Megformálta A kaméliás hölgyet (1936), gazdag és őszinte érzelemvilágot teremtve a szentimentálisán megírt Dumas-hősnő figurájából; volt Walewska grófnő (1938), Napóleon nevezetes szerelme. 1941-ben vígjátéki szerepet, méghozzá kettős szerepet játszott A kétarcú asszony című filmben. A film' mérsékelt sikert aratott, amihez hozzájárult az is, hogy Amerika ekkor, a film bemutatása idején lépett be a második világháborúba. A naiv kis vígjátékra senki nem figyelt. Ennek nyomán Greta Garbo azóta is példátlan elhatározásra jutott. Alkotóereje teljében, pályája csúcsán örökre visszavonult a filmezéstől. Elhatározását be is tartotta. Filmszinészi sugárzása, alakításainak ereje azonban azóta sem tompult. Életművét 1955-ben Oscar-dijjal jutalmazták. A színésznő nemcsak patetikus eszközöktől mentes tolmácsolója volt szerepeinek, hanem igazi alkotóművészként saját lelkivilágát, egyéniségét is belevitte alakításaiba. Rendkívül nőies lényét belső tartással tudta megtölteni, mellyel önálló és határozott művészi egyéniségét hangsúlyozta. Balázs Béla tanulmányban foglalkozott Greta Garbo színészi magatartásával: „Garbó szépsége nemcsak vonalak harmóniája, nemcsak ornamentum - írja Balázs Béla -, Greta Garbo szépségében egy határozott lelkiállapotot kifejező fi- ziognómia van. Greta Garbo mimikája is változik játék közben. Ő is nevet és búsul, csodálkozik és haragszik, ahogy szerepe előírja. Greta Garbo arca is egyszer királynőé, máskor züllött prostituálté, aszerint, hogy mit játszik. De legkülönbözőbb arcjátékain mindig átüt annak az egy változatlan garbói arcnak már anatómiává rögzült kifejezése, mely meghódította a világot. Nem a szépség, hanem az a sajátos jelentésű, egy bizonyos dolgot kifejező szépség, mely a fél emberiség szívét megindította.” KAROSAI KULCSÁR ISTVÁN
