Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
Az art nouveau, Sezession, Jugendstil, yellow period és más hasonló elnevezések - melyek végül is mind ugyanazt: a szecessziót jelentik - egyre-másra tért hódítottak a napilapokban, kiállítási katalógusokban, kézikönyvekben és szakfolyóiratokban egyaránt. Az a nézet, hogy a szecesszió a rossz ízlés stílusa, hamarosan közhellyé létt, de nemsokára már az vált közhellyé, ha valaki azt találta leírni, hogy az elátkozott irányzat divatba jött. A szecesszió újrafelfedezése divat volt csupán? A véletlen szeszélye dobta fel a méltán elfeledettségböl egy új betűtípus, egy elegáns pá- vafarok-díszítmény kedvéért a reklámgrafikusok örömére? Ügy hisz- szük inkább, hogy a néha ijesztően felgyorsult és kényszerű uniformizá- lódásokkal együttjáró korunkban, két háború tanulságával terhelve a szecesszió ünnepi pompájára vágyunk, s a naiv hit előtt tisztelgünk, amely hirdette és hitte, hogy csupán a művészet erejével, a szépséggel megváltható a világ. Mit is nevezünk szecessziónak? A szecesszió nem hiányosan vagy se- hogysem öltözött maneken-szépsé- gek özöne, a kapurács levélindája, vagy a pesti bérházak csodás virágok közt úszkáló stukkó-hattyúja sem az. Ezek melléktermékek, rajtuk a gyári szecesszió márkajegye, vagy azoké, akik egy stílus jellemző jegyeit magukba szívják, és az arany középszer által emészthetővé szelídítve, sorozatgyártásban pros- tituálják. A szecesszió több, mint stílus: hatalmas és kétségbeesett kísérlet arra, hogy az álművészet, a művészettelenség uralmát megtörje, egy új és őszinte művészetet mindenki számára közkinccsé tegyen, és INDÁK ÉS ü RENI DEÁK eljuttasson a lakásokba, a terekre, valamifajta „szellemi forradalmat” idézzen elő. Ebben rejlik a szecesz- szió első nagy kudarca is. Nemcsak azért, mert más az elmélet és más a gyakorlat, hanem azért is, mert a szecesszió művészete a kézműves munkában született meg, s a művészi terméket is csak ily módon tudta előállítani, s ezért olyan áron, hogy mindenki közkincse legfeljebb a plakát lehetett. Példa erre a Rippl- Rónai József tervezte ebédlőgarnitúra, a magyar szecessziós iparművészet egyik remeke - az Andrássy grófok számára. A múlt század vége a gyáripar és a kommercializálódás kora. S a szecesszió tetszetős vonalaival alkalmas is volt a kommer- cializálódásra, mely a gyáriparral karöltve már giccset produkált. Az új művészet, az art nouveau a giccs ellen lépett fel, s maga is azzá vált. A szecessziós giccs, lévén sokkal karakterisztikusabb az akadémikus ízléstelenségnél, sokak szemében a giccs mintaképe, afféle művészeti, irodalomtörténeti bűnbak lett, s az egész irányzatot úgy kezelték, mintha egy ifjúkori félrelépés lett volna a század művészeti életében. A szecesszió nemcsak ezért érdemel figyelmet. A reneszánsz hazánkba érkezése, Corvin Mátyás kulturális aranykora óta először történt meg, hogy egy művészeti mozgalom szinte késés nélkül érkezett el Magyar- országra, és nem idegen példákat majmolt, hanem valódi hazai művészetet teremtett. Olyan neveket mondhat magáénak az irányzat — egészben vagy részben - mint Ady, Babits, Balázs Béla, Bródy Sándor, Csontváry, Gulácsy Lajos, Hevesi Róth Miksa: üvegablak, 1890 k. 16
