Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
A mai olvasó már nehezen tudja elképzelni, milyenek lehettek azok a Madame Séchard nyomdájában készült képek, melyek Ördög Róbert, a Bolygó Zsidó, a Szép Magelone históriáját ábrázolták, parasztházak falát díszítették, és Balzac írt is róluk az Elveszett illúziókban. Ugyancsak találgatásra adhat okot az a leltár, mely a Veszprém megyei Vashegy községben lakó özvegyasszony javait sorolja fel 1831-ben: a szoba falán nyolc üvegkép mellett hét „papiroskép” volt. Mire utalnak ezek a látszólag egymástól távol álló adatok? PAPÍR őskép ÉS METSZET Bagó Márton 1867-ben készült nyomata vonalvezetés, a klasszicista keretezés, a rokokó és biedermeier motívum egyaránt megtalálható az ábrázolásokon. A metszetek és az aprónyomtatványok, ponyvák, népkönyvek illusztrációinak terjedését, befogadását, hatását Magyarországon eddig még nem vizsgálták. A néprajzi felfogás — a hivatásos festők népi közösségek számára készített munkáihoz hasonlóan — nem tartotta fontosnak összegyűjtésüket. Ez a hiány ma már nehezen pótolható. Mégis tudjuk, hogy például a múlt század első felétől kezdve a Ponyvafüzet fametszete a XVIII. sz. végéről A középkori kódexek lapjait a szöveg illusztrálására szánt, kézzel festett iniciálék, egész oldalakat betöltő színes képek díszítették. A könyvnyomtatás technikájának fejlődésével párhuzamosan alakult ki az igény, hogy a szöveget képek, metszetek tegyék változatossá. Az így előállított könyv akkor még nagyon drága volt, ezért a mesterek kísérletet tettek szélesebb néprétegek igényeit kielégítő, néhány lapos egyszerű nyomtatványok, úgynevezett Flugblattok előállítására. A költségeket elsősorban a formátum nyolcadméretre szűkítésével csökkentették, továbbá ugyanazokat a dúcokat használták különböző szövegek illusztrálására. A XV—XVII. században a szélesebb olvasóközönségnek szánt, egy-két lapos nyomtatványokon még a szöveges rész van túlsúlyban. A XVIII, századtól kezdve kap nagyobb teret a képi ábrázolás. A múlt század első felétől pedig megjelennek az önálló metszetek, amiket csak néha egészít ki az ábrázolt témára vonatkozó rövid szöveges utalás. Ezek a nyomtatványok új vizuális kultúra kibontakozását segítik elő. Alakjaik faragott szárnyasoltárokról, templomfreskókról léptek le a vásári asztalokra. Jól megfigyelhető rajtuk a művészettörténeti stílusok — elsősorban az építészeti elemek — lecsapódása. A barokk metszeteknek jelentős szerepük volt a pásztorfaragások témaválasztásánál, alakításánál. A ponyvanyomtatványok illusztrációi ösztönzően hatottak az ilyen párhuzamok kialakulására. A ponyvafüzetek kegyképeket, lovas betyárokat ábrázoló címlapjainak és a zalai, somogyi pásztormunkáknak egymás mellé állítása a hasonlóságon túl azt is megmutatja, hogy a népi alkotásokat összefogottabb, lényegre tö- rőbb, kifejezőbb ábrázolásmód jellemzi, mint a sokszor grafikusművész tervezte metszeteket. Ezek a nyomatok adják a mézeskalácsformák mintakincsének egyik forrását is. Érdekes tanulsággal szolgál az ábrázolások és az illusztrált szöveg tartalmának kapcsolata. Az elbeszélő történeteknél a kép és a betű között általában szoros az összefüggés, a metszetek informatív jellegűek. A ponyvák világi vagy egyházi énekeinél viszont a képek jobbára csak dekoratív mellékletek, nem állnak szoros kapcsolatban a dalok szövegével. Míg az első esetben az illusztráció fő feladata az érdeklődés felkeltése, a másodikban inkább az érzelmekre akartak vele hatni. Az elbeszélő történeteknél többféle is lehet az ábrázolás. Kézenfekvő megoldás, ha a cselekményNagykanizsán, FischeI nyomdájában készült nyomat 14
