Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 4. szám

magát is) elegendő népet bocsátván bé. (t. i. Murány várába) Akkor vötte eszébe az hízel­kedő asszonyember szavainak gyümölcsét Illyésházi és emberei is, mikor az álomból föl­rázták, s így ő rajta onnan kiadván, az vár asszonyostól, hűségestől tőlünk elesék.” Széchy Mária Wesselényi nejeként hamarosan felső-magyarországi főkapitányné, majd ná- dorné lett. A rangbeli emelkedés számos új birtokadományt hozott, ám gazdasági gyarapo­dást nem. Sőt a házaspár egyre jobban eladó­sodott. Amíg a nádor élt, a hitelezők csendben voltak, azonban halála után az özvegyet egyre jobban szorongatták. Az asszony, aki tudója, sőt egyes kortársak szerint egyik mozgatója volt a Wesselényi nádor nevével összefonódott rendi Habsburg-ellenes szervezkedésnek, úgy próbált szabadulni e fojtogató helyzetből, hogy anyagi előnyökért elárulta a szervezkedés tit­kait a bécsi udvarnak. 1671-ben mégis letar­tóztatták és összes javait elkobozták. 1676-ig Bécsben élt letartóztatásban, majd háziőrizet­ben. Ekkor Habsburg-hű rokonai kezességvál­lalása mellett Kőszegre internálták, ahol csá­szári kegydíjon tengődött hatósági felügyelet alatt, „polgári halottként”, egészen az 1679. jú­lius 18-án bekövetkezett haláláig. Legalábbis így tudta életrajzírója, Acsády Ig­nác s az ő nyomán a történeti irodalom és az irodalomtudomány. Hiszen az asszonyt el is temették Kőszegen a jezsuita templomban, minden fény és pompa nélkül. Egy lényeges dokumentum azonban elkerülte mind Acsády, mind mások figyelmét. Az 1685. július 6-án kelt levél, amely pedig már 1872-ben publiká­lásra került a Török—magyarkori államok­mánytár hetedik kötetében. Ez a levél „Tekin­tetes nagyságos Széchi Mária asszonynak, né­hai tekintetes nagyságos Wesselényi Ferenc uram meghagyott özvegyének” szól, Munkács várába címezve, ahol az asszony a kurucok fogságában raboskodott. A levélíró, az asszony sógora, többek között ezt írja: „Kegyelmed sub dato 3. et 4. Martii Munkácsról nekem írt levelét nagy becsülettel és szeretettel vettem, szánakodással értem Kegyelmed áristomban való létét.” A továbbiakból kiderül: Széchy Mária arra kérte Szatmáron levő sógorát, jár­jon el ott a német kommendánsnál Kende Gábor kuruc vezér fogva tartott asszonylánya érdekében, akit minden bizonnyal maga he­lyett cserefogolyként kívánt kiszabadíttatni fogságából. A kérés azonban teljesítetlen ma­radt. E levél tanúsága szerint Széchy Mária nem halt meg 1679-ben, csupán áltemetést rendez­Murány vára tetett magának, hogy ez úton szabaduljon ki Kőszegről. A hetvenhez közeledő korú asszony pedig kiszökött a városból, és illegalitásba vo­nult. Melyik rokoni várkastély vagy udvarház rejthette, ma még nem tudjuk. Feltehető, hogy a Dunántúlon rejtőzködött, ahol kevésbé is­merték őt. A zűrzavaros háborús viszonyok között elrejtőzhetett a bécsi udvar emberei elől, akik nem is keresték a halottnak tudott öregasszonyt. Ám annál kevésbé Thököly Imre kurucai. A legendás hírű „kuruc király” a korszak egyik legjobb hírszerző szolgálatával rendelkezett, s emberei nyomára bukkantak a volt nádornénak is. Mikor került a kurucok fogságába? Mikor szállították Munkács várába áristomba? Egyelőre csupán találgathatjuk. Ha a Dunántúlon rejtőzködött, akkor 1683 nyarán bukkanhattak a nyomára a szemfüles felderí­tők, amikor néhány hétre ezt az országrészt is a „kuruc király” uralta. Zrínyi Ilona ugyan közeli rokonságban állt az özvegy nádornéval, de ez nem akadályozhatta abban, hogy a várá­ban fogolyként őrizzék azt, aki közreműködött apja, Zrínyi Péter vérpadra jutásában. Ez a levél csupán annyit árul el, hogy 1685 nyarán még Munkácson volt fogságban az egykori „Murányi Vénusz”, aki még hetven esztendősen is kész volt élete újabb kaland­jára. A „kőszegi kaland” bravúrosabb volt a murányinál. Vajon követte-e „munkácsi ka­land” is? Miként szabadult ki munkácsi fogsá­gából? Talán a további kutatások kiderítik. Hiszen a XVII. századi kurucmozgalmak tör­ténete még meglehetősen felderítetlen. Talán az egykori „Murányi Vénusz” eme kései ka­landja is újabb lendületet adhat a kor jobb megismerését szolgáló kutatómunkának. NAGY LÁSZLÓ 11

Next

/
Thumbnails
Contents