Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
KAUKÁZUS A „kincses Kaukázus" fiatal lánchegység, mai formájában a harmadkorban alakult ki, de még ma is formálódik. Három nagyobb része a Nagy Kaukázus, a Kaukázuson túli Síkságok és az ezektől délre fekvő Kis Kaukázus. A változatos felszín változatos éghajlati és talajtípusokat alakított ki, így a növény- és állatvilág is változatos. Természettudományos kíváncsisággal indultunk Grúziába, a Tbiliszi Egyetem meghívására. Biológus számára különösen izgalmas terület ez, mint a magashegységek általában. Ezek a föld- történeti korokon át, klímaváltozásokon át szigetként álltak ki a tengerekből, magasodtak az alföldek fölé. Változatos élőhelyeik rengeteg élőlénynek kínáltak menedéket. Szabdalt felszínük kisebb területekre osztja őket, legalábbis azon fajok számára, melyek a magas gerincen vagy mély völgyön nem tudnak átjutni. S ez mind a fajok átalakulásának, új fajok keletkezésének kedvez. A Kaukázusnak nyugaton szubtrópusi területei is vannak, Batumiban pálmák, magnóliák (liliomfák) díszlenek, narancsot és teát termesztenek. A keleti területek és a Kis Kaukázus jó része is száraz, félsivatagi jellegű. Kutatócsoportunk eljutott a fővárostól 30 km-re fekvő Betánia kolostorhoz is. Csodáltuk a templom 800 éves faragásait és harangjának csengő hangját. Kőből vájt mosógép is áll az udvaron — egy nagy kőmedence, melybe fentről egy patak vize ömlik, s a ruhákat jól megforgatva számos kis lyukon folyik el. Mleti mellett egy felhőszakadás után a Grúz Hadiútra lezúduló víz méteres hordalékot rakott le, s a továbbhaladásra órákat kellett várni. Hogy a Kaukázus ma sem adta meg magát, azt a Grúz Hadiúton jól lehet látni. Hatalmas hegyoldalakat borít drótháló, hogy az omladéktól védje az utat. Ahol ez reménytelen, alagútszerűen fut az út, s a lezúduló köveket betonívek vezetik el az autók fölött. A mleti hídon ezúttal fölül folyt a víz, s a helybeliek szerint télen csak a sí és a szánkó a megbízható közlekedési eszköz. Ez az út köti össze a Kaukázuson túli területeket a délorosz síksággal. Amikor végre följutottunk Kazbegibe, a Tbiliszi Egyetem botanikai kutatóállomására, már a hinkali sem esett jól. (A hin- kali nagy gombóc, prézli nélkül, szilva helyett hússal töltve és főként rengeteg hagymával.) Egy hétig volt ez az állomás az otthonunk. Ragyogó idő volt, így már másnap fölmásztunk a Gerget- szkij gleccserig, 3500 méter magasra. A XIII—XIV. században épült, magányosan álló Cminda Száméba (Szentháromság) templomig autón jutottunk, onnan viszont gyalog kapaszkodtunk fölfelé. A síkról odatévedt ember nagyon megérzi a ritkább levegőt s a magasban tűző napsütést. Ebben a magasságban már az erdőhatár fölött voltunk, de a védett hegyoldalakon a még virágzó híres kaukázusi rododendron látványában gyönyörködhettünk. Vízmérő poloska Láttuk, amit igazán csak látva, szagolva, tapintva lehet megtanulni, hogyan váltják föl a törpecserjés övét a havasi gyepek. Csodás tárnicsok (enciánok) virágoznak, s még magasabban, ahol mostohábbak a körülmények, a párnás növények. Itt, a szubnivális övben él a Draba bryoides, neve magyarul mohaszerű daravirágot jelent. Sikerült még följebb jutnunk a nivális övbe, ahol csak mohák és zuzmók képviselik a növényvilágot, egyébként köröskörül csak követ látni. Bármily meglepő, a kietlen táj képe a gleccser látványa és örökös moraja nélkül is nagy jutalma lett volna a buzgó élet káprázatos megnyilvánulási formáit és jeleit kutató biológusnak. A Darjalai-szorost Puskin költői szavai is alig tudják leírni. Több száz méter magas, meredeken zuhanó sziklafalak közt rohan ki a Terek Grúziából. A közeli Fehér-patak hatalmas, kristálytiszta, forrongó víztömege hófehér köveket sodor, óriási sziklákat csiszol kavicsformára. Jártunk a Kis-Kaukázusban is, a mintegy 1800 méter magasan fekvő Bakurjani Botanikus Kertben. Itt a Kaukázus lehető legtöbb növényfaját igyekeznek meghonosítani. A botanikus kert katalógusából is első pillantásra kitűnik, milyen sok a Kaukázusban élő bennszülött növényfaj: kaukázusi borostyán, lőne, üröm és varjúháj, nadragulya, szellőrózsa, hárs, nadálytő és gyertyán. A grúz vendéglátás messzeföldön híres. Az étkezés vezetője a tamada, aki a lakomához társult ivászatot irányítja. Első fogásként hacsapurit szoktak adni. Ez az étel sós juhtúrós túróstáskához hasonlít, közepén néha tükörtojás. Majd sajátos fűszerezésű ételek, elsősorban a sült csirke különböző fajtái és saslik, aztán gyümölcsök és tészták következnek. A tamada rendületlenül mondja a tósztot, engedélyt ad másoknak, hogy beszédüket elmondják. A hangulat tetőfokán esetleg előkerülnek a tehénszarv végéből készült kupák - ez tudvalevőleg hegyes, s a poharat ezért csak üresen lehet letenni. Vendéglátóink mindent megtettek gyűjtőutunk sikeres lebonyolításáért. Az út eredménye mintegy 12 000 begyűjtött állat, elsősorban rovar volt. Pedig Örményország száraz, félsivatagos területein nem könnyű gyűjteni. Ilyen helyeken vipera is él, s egy ízben különösen aggodalmasan óvott két kísérőnk a köves talajon látható számtalan viperalyuk miatt. Pedig innen is, on15
