Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 3. szám
2f3űlrB Stlfnns és a Ijangöstrríi A budapesti Zenetörténeti Múzeumban nagyarányú feldolgozó munka folyik azzal a céllal. hogy a hangszerek történetéhez a képzőművészet segítségével szolgáltasson dokumentációs anyagot. Ennek keretében nyilvántartásba kerül a közgyűjtemények képzőművészeti emlékeinek valamennyi zenei vonatkozása. A munka — a jobb összehasonlítás érdekében — határainkon túlra is kiterjed. A középkori zenetörténet egyik legérdekesebb hangszerkép-sorozata Bölcs Alfons spanyol király a XIII. század közepén összeállított híres Santiga-kéziratának több mint 40 minia- túrája. Az El Escorial könyvtárban őrzött kézirat hasonmás kiadását már korábban is lehetett tanulmányozni Budapesten, de e kiadás képei igen rossz minőségűek. Néhány hangszer-monográfia természetesen közölt már színes képeket a kéziratból, de mindig csak egy, ahhoz a típushoz tartozó hangszert vagy hangszercsoportot, amelyről a könyv szólt. Sajnos példáink nem adhatnak teljes képet arról az instrumentáriumról, amelyet a hosz- szú arab megszállás után és nyomán az Ibériai félszigeten használtak. Bizonyos azonban, hogy ennek az instrumentáriumnak a segítségével adták elő a rant igákat és a trubadúr-dalokat; a közhasználatú hangszereknek ez a kézirat állított maradandó emléket; használóik és típusaik között a középkori spanyol társadalom széles rétege található: vannak köztük pa- rasztmuzsikusok és udvari zenészek, zsidó hár- fások és morisca-gitáron játszó mór muzsikusok: vonós és pengetős hangszerek, sípok, dudák, fafúvósok, de ott van már a hordozható kézi fújtatású orgona, a kis harangjáték és a Provence-ban ma is honos népi hangszer, az egykezes furulya (galoubet) dobkísérettel. FALVY ZOLTÁN
