Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)

1979 / 1. szám

Móriczról már a tízes évek közepén őzt hitték, „hogy csizmában és civis-kalapban jár.” Később olvasói talán még inkább azt képzelhették, hogy legtöbb müve színhelyén, a falun van otthon, s „úgy írja le a mondanivalóját, amint beszél.. Ezzel szemben „lusta" félszemére éppen ebben az időben, 1914-ben vásárolt monoklit.

A fényképekről is leolvashatnánk Németh László kettős ítéletét: „Móricz Zsigmondból ötven tv sem csinált úri embert." De utolsó debreceni találkozásukkor: „Szürke nyári ruha volt rajta; egy kedves, régimódi gavallér. Ilyenkor, tanácskozásokon, hivatalbefiek közt látta csak az ember, mennyit fölvett ö annak az úri társadalomnak a jó szokásaiból, amelyen olyan állhatatosan csüngött megbotránkozott és bámuló szeme.” Életében számtalan fényképezési alkalom adódott. Éppen abban a félszázadban vált a fotózás ünnepi eseményből a hétköznapok könnyen kezelhető tanújává, magának Móricznak is írói segédeszközévé. Mint újságíró, riportútjaira fényképészt is vitt magával. Móricz a magyar irodalmi pantheon több fotográfus-mesterének műtermében is otthon volt. 1926-ban előszót irt Székely Aladár Ady-albumához. Még 1928-ban is Székely egyik korai felvételét ajánlja egy ki-