Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
URDOK FELETT csak a XVIII, században építettek hidat, a sziklákkal szinte összenőtt, de mégis merész ívű Puente Nuovót. A szirtre épült Óvárost és a későbbi alapítású Marcadillo-negyedet összekötő híd 100 méter magasan íveli át az örvénylő vizet. A szurdok peremén patkóíves bejáratú régi házak egyensúlyoznak. A szírt völgykatlan felöli oldalán pedig, mint a sziklából kisarjadt gátak, zárják el a kilátást a város középkori falai. Arról az oldalról a várfalakkal körülvett, völgy fölé magasodó település szinte bevehetetlen sziklaerődnek tűnik. Páratlan fekvésében rejlett Ronda ereje, de sebezhetősége is. Források csak lent, a szikla aljában fakadnak. 1485 tavaszán az ostromló keresztény seregek először a kutakat foglalták el. A szomjazó város hamarosan megadta magát. Az óváros — a Ciudad-negyed — lakói ma is úgy jutnak ivóvízhez, ahogyan a mór időkben: az utcák kövén naponta többször felhangzik a vízszállító öszvérek patájának csattogása, hátukon az alsóvárosra nyíló Almocobar-kapu melletti kútnál friss vízzel megtöltött edényekkel. Az utolsó arabokat ugyan 1609-ben kitelepítették Spanyolországból, de évszázados ittlétük emléke napjainkig tovább él. Tovább él a lapos tetejű házak között szeszélyesen kanyargó utcákban, a pálmafákkal díszített, szabálytalan alakú tereken. Más dél-európai településektől eltérően itt nem az utcán, hanem a házak magas, fehérre meszelt kőkerítése mögött zajlik az élet. Az utca vakító fehér összképét csak a kovácsoltvas ablakrácsok és az erkélyek sokszínű virágai oldják. Az Arab- és a Római-híd A Santa Maria templom A házak belső udvara, a patio, az ókori átriumok mintájára pálmákkal, narancsfákkal beültetett kert, ahol az udvar otthonossá tételéhez szökőkutak is hozzájárulnak. Kedvelt maradt ez az építkezési mód a katolikus királyok alapította új városnegyedben, a Mercadillóban is. Az 1784-ben megnyitott Plaza de Toros Spanyolország legrégebbi és ma is látogatott arénája. A XVIII, században itt kezdte pályafutását a Romero-dinasztia alapító tagja, Francisco. Elsőként ő lépett gyalogosan a porondra, és először használta a viadalok során a piros kendőt, a muletát. A dinasztia legnevesebb tagja Pedro Romero, aki pályafutása során állítólag több mint 5000 bikát ölt meg, miközben egyetlen karcolás sem érte. Neki tulajdonítják az aréna falán olvasható mondást: ,,A félelem veszélyesebb, mint a bika." Pedro Romerónak a város, szobrot állított. Emlékművétől nem messze egy egészen más jellegű szobor hívja föl magára a figyelmet. Rainer Maria Rilke-é, aki 1912 telét töltötte Rondában, és akit szintúgy megbabonázott ez a különös város, akár a középkor arab poétáit, vagy a helyi születésű Vicente Espinelt, akinek számos művében tűnik fel a szirttetőre épített város, amelyet — szavai szerint — „Magasan a sziklás szurdok fölött dühödten ostromolnak vad nyugati és keleti szelek". NEMERKÉNYI ANTAL 43
