Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
Három Károly városa az 1873-ban egyesített Budapest. Az első főpolgármester Ráth, az első alpolgármester Gerlóczy s a polgármester Kamer- mayer — furcsa véletlen — egyaránt Károly. Ami az utóbbit illeti: a XVIII, század végén Németországból bevándorolt pesti polgárcsalád gyermeke. 1829. március 14-én született Pesten.'' Gyöngyösön és Egerben végezte gimnáziumi, Pesten kezdte egyetemi tanulmányait. Az ifjú Károly 1848-ban utász közlegényként a szabadságharc katonája lett. 1848 telén Pesten ott volt a jégen vert hadihíd építésénél, 1849. május 21-én pedig a Lánchídon, amikor a budai hídfőnél Alnoch ezredes sikertelen robbantási -merénylete történt. (Az osztrák tiszt égő szivarját hajította a hidat aláaknázó puskaporos hordóba.) Kamermayer a tavaszi hadjárat: a szolnoki, kápolnai, isaszegi, hatvani, majd a peredi, cimkotai csaták harcosa. Komáromban Klapka seregének ,,kirohanásakor'' már főhadnagy. A fegyverletételt követő években fejezte be ügyvédi tanulmányait. Jogászként dologházi tisztviselő, Buda város napidíjasa, majd titkára, 1861- ben főjegyzője. Széchenyi István halálakor mondott bátor beszéde tette népszerűvé, akkori szó- használattal „közbizalmat szerzett". 1862-től Pest városának tanácsnoka. „Ebben az időben konci- piáltá nagy tervét — múlt századi méltatásból idézve —: a főváros adó- és állategészségügyi viszonyainak alapos, teljes reformját." Ennek alapján valósult meg később a fővárosi vágóhíd terve. Sokat utazott külföldön. Tapasztalatairól az egyes városok kommunális szolgáltatásait ismertető emlékiratot készített. Az ő ötlete 1873 nyarán a bécsi világkiállítás nemzetközi zsűrijének meghívása a magyar fővárosba. E látogatás sikere, a szak- tekintélyek elismerése a pesti és budai polgárok körében tovább öregbítette Kamermayer presztízsét. Az addig három különálló helyhatóság: „Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Ö-Buda kamarai mezőváros és a Margitsziget — ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén — Budapest főváros név alatt egy törvényhatósággá egye- síttettek.” A polgármestert 1873. november 4-én a Vigadó kistermében választották meg. Az épület homlokzatán az egyesült főváros vörös-sárga- kék színű zászlói lengtek. A bejáratnál és a lépcsőn díszruhás rendőrsorfal. A terem végében négy szavazási urna, egy-egy jelölt nevével. A választók egy fehér és három fekete golyót kaptak. A szavazásra illetékes valamennyi urnába egy- egy golyót dobott; a fehéret abba, amelyik jelöltre szavazott. Négyen pályáztak: a jelölő bizottság az első helyre Kamermayer tanácsnokot, a másodikra Kada Mihály régi alpolgármestert, harmadik, illetve negyedikként Gerlóczy Károly és Békey Imre tanácsnokokat jelölte. Már a pályázók névsorának felolvasásánál sejthető Kamermayer győzelme: „zajos éljenzés kíséri nevének elhangzását". A 348 szavazatból 297-et kapott. Kamermayer Károly a másnapi közgyűlésen letette az esküt, Ráth Károly főpolgármester átadta a város pecsétjét, a városi hatalom szimMEGÁLMODÓJA bólumát a polgármesternek. Kamermayer programját, szándékát jelzi székfoglaló beszédéből egyetlen mondat: „Budapest Magyarország méltó fővárosa legyen!" A polgármester a város első választott tisztviselője. Törvény szerint elnöke a tanácsnak. A városigazgatási apparátus első embere. E minőségében végrehajtja a kormány rendeletéit is. 1873. november 17-én Budapest főváros tanácsa ténylegesen átvette az ügyek vitelét az elődöktől. Budapest főváros ekkor az újonnan szervezett tíz kerületi elöljáróság személyzetével együtt összesen 1645 embert foglalkoztatott. A fővárosi köz- igazgatás hivatalos nyelve kizárólag a magyar. „Megszületett az új Budapest, csupa reménnyel, csupa ambícióval, de kevés kész tervvel, kevés programmal — emlékezett az egykori krónikás. - Az első polgármester föltette magában, hogy kiemeli ezt a nagy várost régi szürkeségéből és tömérdek hiányosságából és szövetkezvén mindenkivel, akiben csak talentumos munkatársat sejtett, megveti alapjait az új, ragyogó Budapestnek . , . Huszonhárom évig dolgozott eréllyel, kitartással, láthatta a főváros hatalmas föllendülését, szemlélhette munkásságának gyümölcsét, a fölpezsdülő, erőssé és önállóvá váló, magyarrá lett főváros haladását.” Kamermayer polgármestersége idején Budapest népessége a város egyesítésétől 1896-ig megkétszereződött; 617 856 lakossal Európa tizedik nagyvárosa lett. A főváros összes bevétele az 1874. évi 16 millió 557 ezer koronáról 1895-ig 54 millió 604 ezer koronára emelkedett. Az összes kiadás kezdetben 13 millió 606 ezer korona, a millennium előtti esztendőben 53 millió 464 ezer korona. Pénznél maradva: 1896-ban Budapesten 17 bank, 10 takarék- és 37 hitelszövetkezet volt. A város egyesítésekor még csak 14 bank, 7 takarék- s 3 hitelszövetkezet. A budapesti tőzsdén forgalmazott gabonamennyiség 1873-ban 3 millió 838 ezer métermázsa, 1896-ban 9 millió 888 ezer métermázsa. 1896-ban a posta, távíró- és telefon- vezetékek hossza 101 ezer kilométer. Az üzeneteket a budapesti főpostón már géptávírók vették. Kamermayer polgármestersége idején épült — e lista közel sem teljes — a mai Népköztársaság útja, a pesti és a budai Nagykörút, a Ferenc József- (Szabadság) híd, az összekötő vasúti híd, az Országház, a Mátyás-templom, a Műegyetem, színházak és vásárcsarnokok ... Az egyesítés idején a három város burkolatlan utcáit és eldugult árkait ritkán takarították, a néha kifuvarozott szemetet a város közelében, a mai Boráros tér környékén rakták le. Ivóvíznek Duna-vizet hordtak széjjel és árusítottak puttonyokban naponta városszerte. Az 1890-es évekre Budapest 246 kilométeres csatornahálózatával elérte az európai színvonalat. A magyar fővárosban a millennium napjaiban egy lakosra már napi 187 liter víz jutott. „Minden életrevaló eszmét megragadott, hogy azt a főváros érdekében megvalósítsa — jellemezte Kamermayert a régi idők publicistája. — Az akadályok meg nem rettentették, s ha egy dologért lelkesedett, munkaereje, ambíciója nem ismert határt." S a puritán patrícius, a bravúros városigazgató nem hiába dolgozott. Különben aligha lehettek volna Budapesten — a példák ismét ki- ragadottak — 1896-ban 592 húsznál több munkással dolgozó üzem. A millennium esztendejében a fővárosban 1650 kocsma és vendéglő, 390 kávémérés, 580 kávézó és kávéház, 49 szálloda működött. „Kamermayert szerette, becsülte mindenki egyenes, erényes jelleméért, szókimondásáért, talentumáért - idézet az Új Idők cikkéből. - Szerették azok is, akikkel politikai, közigazgatási kérdésekben hadilábon állott. És nem voltak kevesen az ő ellenfelei, magában a főváros tanácsában sem. Valami sajátos ellenzéki színe mindig volt a polgármesternek." Javaslatára a város tanácsa a kilencvenéves Kossuth Lajost díszpolgárrá választotta. Kossuth Lajos halálakor a végtisztesség rendezését a magyar kormány a császár-király, Ferenc József egyenes kívánságára nem vállalhatta. Az ügyes miniszterelnök, Wekerle Sándor e feladatot átadta — tudta, nyugodtan átadhatja — Kamermayer Károlyéknak: a fővárosnak. Kamermayer Károlyt 1879-ben, 1885-ben, 1891- ben újra választották. Büszke volt e bizalomra, nem kinevezett mivoltára. Egy ízben, amikor Rudolf trónörökös fogadta őt a főváros küldöttségével, így mutatták be: — Kamermayer polgármester. A trónörökös elgondolkodott egy percig, s így szólt: — Polgármester? Úgy tudom, hogy Ráth Károly a polgármestere Budapestnek. — Csak főpolgármestere — szólt Kamermayer. Tisztségéből 1896-ban önkéntesen távozott. Díszpolgárrá választották. Nyugalomba vonulásakor Pest-Buda már végérvényesen Budapest. Gazdaságában, városképében, társadalmi szerkezetében, igazgatásában, művelődésében modern nagyváros. Hívei Kamermayert a közéletben még egyszer aktivizálni akarták. A Belvárosban pártonkívüli programmal képviselőnek jelölték. Amikor hírül vette, hogy ellenfele Podmaniczky báró, Kamermayer visszalépett: Indok: betegsége. S valóban beteg volt. Nem soká élt. 1897 nyarán koszorúktól roskadó halottaskocsija végiggördült Budapest utcáin. LÁSZLÓ MIKLÓS 38
