Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)

1979 / 1. szám

völgy a legvadregényesebb. A hegy­ség egyik eldugott szurdokában meghúzódó parányi Ómassa falucs­ka házai közt buggyan elő a völgy­oldalból a Garadna egyik főágá­nak a forrása; innen indul kacs- karingós útjára a sebes vizű hegyi­patak. Elfut egy erődszerű, vaskos építmény előtt, amelynek terméskö­vekből rakott izmos kapuíve dús lombok alól tekint ki. Legértéke­sebb ipari műemlékünk ez az ős­kohó, a magyar nehézipar születé­sének hősi korszakát idézi. ,,A Bükk csendjében az 1765. évben csendült fel először a vasgyártás ércmuzsi- kája” — hirdeti a tábla a műemlék falán. Szép munkakezdés emlékét őrzi az újmassai őskohó. Fazola Henrik egri lakatosmester építette az első bükki vasolvasztót Ómassán, a Garadná felső völgyében. Néhány év múlva azonban már lejjebb köl­tözött vele Újmassára, a Garadna alsóbb szakaszához, nagyobb esé­sű, több energiát adó víz mellé. A kicsiny vasolvasztó összeomlott, s már-már eltünedező romjait a disógyőri vasgyáriak mentették meg a pusztulástól; ők állították helyre eredeti formájában. Az őskohó mű­ködéséről korabeli leírás maradt ránk. Az olvasztókemencét rétege­sen rakták meg vasérccel, faszénnel és mészkővel, s az ily módon egyre ismétlődő rétegekkel megtöltött ko­hót a tetején gyújtották be. Az égéshez szükséges oxigént kecske­bőrből készült tömlőkkel fújtatták. A tökéletesen rekonstruált őskohó most éppen olyan, mint amikor Gábor Áron ágyúihoz olvasztotta a fémet. A kis olvasztó megmunkáló telepe, a vízikerékkel mozgatott vaskolapácsakkal dolgozó hámor, a Garadna- és a Szinva-patak egyesü­lésénél működött. > Ahol a Garadna-patak egyesül a Szinva sebes vizével, bájos völgy­katlan tárul fel, közepében a sötét­zöld tükrű Hámori tóval. Lovagvár­ként emelkedik a tó fölé bástya­szerű teraszaival, tornyaival a lilla­füredi Palota szálló, mögötte zuha­tagoson omlik alá húsz méter ma­gasból a Szinva tajtékos vízesése. Elragadtatással állt meg ezen a helyen 1847 júliusában Petőfi: „Az ember azt gondolja, hogy legalább Helvécziában van; Helvéczia vala­mely szebb vidékén" — írja a hámori völgyről tizedik úti levelében. Lillafüred után a Szinva völgye nemsokára legyezőszerűen szétnyí­lik, hogy helyet adjon Diósgyőrnek. Az itt kibontakozó tájnak két arca van. Az egyiket a középkori várrom négy csonka tornya jelképezi, a másikat gyárkémények erdeje. A di­ósgyőri vár a magyar nemzeti múlt értékes hagyatéka, egyik legna­gyobb építészeti emlékünk a közép­korból — egy hatalmas arányokban fejlődő ipari város szívében.' A Szinva völgyének síkjából szigetsze­rűen emelkedik ki az a meredek lejtőjű mészkődomb, amelynek tete­jét már a vaskor embere földvárnak képezte ki jó 3000 évvel ezelőtt. Gyűrű alakú vizesárok övezte ezt az ősi földerődítményt, mely használ­ható állapotban volt a honfoglalás idején, hiszen Árpád a terület meg­szállásakor rendelkezett vele. Ano­nymus beszámolója szerint „a vezér Böngérnek, Bors apjának nagy föl­det adott Tapolca vizétől a Sajó fűlyóig, melyet most Miskolcnak hív­nak; azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek mondanak." A diósgyőri vár jól védhető erődít­ménnyé, fényes kastéllyá, gótikus díszítésű saroktornyokkal, fejedelmi pompájú lakosztályokkal Nagy La­jos idejében épült ki. Nagy Lajos 1364 után gyakran tartózkodott fa­lai között, s mikor lengyel királlyá választották, Diósgyőr fénye a Balti­tengerig ragyogott. A Bükk őserdei­ben nagy medve- és vaddisznóva­dászatok, a vár udvarán látványos lovagi tornák szórakoztatták a király vendégeit. Nagy Lajos halála után Diósgyőr a királynék vára lett. Utol­só királyasszony-gdzdája a mohácsi mezőn elveszett II. Lajos király fe­lesége volt. A Bükk híres szép lo­vagvára a Rákóczi-szabadságharc idején pusztult el. Négy zömök sa- röktornyát műemlékvédelmünk kor­hűen újjáépítette romjaiból. Haj­dani fényére az omladékok közül előkerült reneszánsz stílű zöldmá­zas kályhacsempék, néhány kopja- vég, sarkantyú és Mátyás dénárjai emlékeztetnek. Ma a Bükk keleti oldalát hatalmas ívben öleli körül a borsodi ipar­vidék, Diósgyőrrel a középpontjá­ban. Itt, a hajdani lovagvár tövé­ben, sorakoznak egymás mellett a nagykohó, a hengermű, a gépgyár épületkolosszusai, kéményei, roppant üzemi csarnokai, s lejjebb, ahol a Szinva kanyargó keskeny völgye betorkollik a Sajó völgyébe, az or­szág második városának, Miskolc­nak háztengere tódul ki a síkságra. ANTALFFY GYULA 4

Next

/
Thumbnails
Contents