Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
pitotta meg Hevesy Iván, a jeles elméletíró és filmtörténész. Már a filmtörténet őskorában kedvelné vált e műfaj, és a kizárólag filmen megvalósítható ötletekből, lehetőségekből, kifejezési módokból alakult ki. Amikor a filmek jelentős része még a színpadi hagyományokhoz kötődött, vagy a regényirodalom remekeinek szerkezetéből igyekezett tanulni, a burleszk már bőségesen élt a film minden más művészettől eltérő lehetőségeivel. Az egyik ősi burleszk mozzanatot a film őskorának nagy mestere, Georges Méliés ismerte föl. Egy omnibusz indulását forgatta az utcán, de valami javítanivalója akadt felvevőgépén. Mire újra elindította a gépet, az omnibusz már elment, s helyén egy halottaskocsi állt. Amikor levetítette a filmet, látta, milyen hatásosan alakul át egy szempillantás alatt az omnibusz temetési kocsivá. A burleszket általában amerikai műfajnak tartják, pedig nemcsak az említett ős-mozzanatok származnak Európából, hanem az első sikeres művek is. Az egyik legrégibb burleszk-színész a francia André Deed volt, aki Olaszországban Cretinetti néven vált a közönség kedvencévé. Az ő helyébe szerződtette a Pathé cég, 1907-ben Max Lindert. Max Linder neve csakhamar világszerte ismertté vált. Maga írta filmjei forgatókönyveit is. Sajátos típust teremtett. A burleszk ázott, lecsúszott figuráival szemben a társasági úriembert mutatta be mint komikus hőst. Elegáns, zsakeítes, cilinderes, angolbajuszos figurája képtelen bonyodalmakba került. A helyzetkomikum mellett a jellemformálásra is ügyelt. Számtalan kisfilm, később hosz- szabb lélegzetű munka főszerepét alakította. Az első, világszerte ismert sztárok közé tartozott. A komédia királya, ahogyan önmagát nevezte visszaemlékezéseiben, Mack Sennet vait. Színészként kezdte pályafutását, de igazi érdeme, hogy producerként és mint nagyszerű szervező, a burleszk valóságos iskoláját teremtette meg. Az 1910- es évektől kezdve bontakozott ki rendezői és produceri munkássága. Kitűnő érzékkel ismerte fel a műfaj lehetőségeit. Filmgyárát egész sor speciális technikai eszközzel szerelte fel. Éles szemű felfedező volt, Chaplint is ő indította el a pályán. Nevezetesek voltak a gyáráról elnevezett Key- stone-zsaruk. A csetlő-botló, fergeteges kergetőd- zéseket rendező csapat vezetője Ford Sterling volt. A burleszk gyakran élt a gyorsítás, lassítás komikumot fokozó hatásával, a vad rohanások, üldözések elengedhetetlen kellékei voltak. Gyakran törtek, zúztak ezekben a filmekben. A műfaj szinte korlátot nem ismerő módon még élettel-halál- lal is tréfálkozott. A jellegzetes, néhány alopvető vonást karakteri- záló burleszk-hősök sokoldalú, fizikailag is ügyes, jól képzett művészek voltak. A műfaj egyik klasz- szikus képviselője, kiemelkedően nagy alakja Buster Keaton, a „fapofa”, aki soha nem nevetett, soha nem sírt, akármilyen képtelen helyzetbe került. A húszas években élte fénykorát. A kövér Fatty a rövid burleszkek egyik legnépszerűbb szereplője volt, de rendezett is. Harry Langdon egy álmodozó gyermeteg figurát formált meg. Zigotto artistaügyességéről volt híres. Jellegzetes figurák voltak még a kancsal Ben Turpin, a kötekedő Ford Sterling, a lompos Billy Bevan. Harold Lloyd fokozatosan jutott az élre. Szalmakalapos, csontkeretes szemüveget viselő figurája célratörő, optimizmusát a legképtelenebb helyzetekben is megőrző alak volt. Némileg ő volt az amerikai átlagpolgár típusa. Divatba jöttek a komikus kettősök. Ezek rendszerint a jóban-rosszban kitartó, de ellentétes vérmérsékletű és külsejű figurák örökös konfliktusaira épültek. Híres volt a dán Carl Schenström és Harald Madsen páros. Nálunk Zoro és Huru volt a nevük, de mindenütt másképpen nevezték őket, Olaszországban és Németországban például Pat és Patachon, Angliában Long és Short. Zoro a nyurga, mozgékony, szenvedélyes típust testesítette meg, akit kövér, álmodozó barátja, Huru, mindig kihozott a sodrából. Igen népszerű volt Stan és Pan, az amerikai komikuspár, eredeti nevükön Stan Laurel és Oliver Hardy. Stan a sovány, kétbalkezes, ügyefogyott kisember, Pan a kövér, okosabb, erősebb, atyáskodó figura, aki végül mindig pórul jár. ötletesség, egyéni humor jellemezte filmjeiket. A filmburleszk sajátos, egyéni műfajának csillaga a némafilmmel együtt tűnt le. A későbbiekben egészen napjainkig, mindig akadtak, akik sikerrel kísérelték meg új életre kelteni, közöttük kitűnő komikusok és együttesek, mint a Marx testvérek, a három Ritz, Pierre Etaix, Jacques Tati és sokan mások. Igazi virágkora azonban kétségtelenül a némafilm volt. Akkoriban a közönség millióit szórakoztatta, hozzájárult a film sajátos formanyelvének kialakításához, és kitűnő művészek bontakoztatták ki a műfajban alkotótehetségüket. Többek között Chaplin, aki a burleszk világából az emberi humánum kifejezéséig tudta tágítani a műfaj határait. Keménykalapos, sétapálcás, ormótlan cipőjű figurája még alkotójának életében halhatatlanná, a film szimbólumává vált. KARCSAI KULCSÁR ISTVÁN
