Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
nuK/Ncsetc 7intoretto. Durer, Rembrandt müvei Horthy Miklós, Magyarország rossz emlékű kormányzója valamelyest szeretett festegetni. Abban az időben ismert volt az a portré, amit Ferenc Józsefről festett. Ott függött az Íróasztala fölött. Innen állt fel Horthy 1938 augusztusában, kormányzói szemlére indult a Szépművészeti Múzeumba. Ott megtekintette azt a kollekciót, amit a főigazgató személyes ellenőrzése mellett állítottak össze, hogy a kormányzó a múzeum magyar festményeinek legszebbjeiben gyönyörködhessék. íme a különkiállitás exkluzív névlistája: id. Markó Károly, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Hollósy Simon és Szinyei Merse Pál. Any- nyit mindenesetre értett Horthy a festészethez, hogy az egyik legszebb festményt választotta a legszebbek közül: Szinyei remek alkotását, a Vénasszonyok nyarát. A képet be kellett csomagolni és a pályaudvarra szállítani, ahonnan a kormányzói különvonat indult Németországba, Hitlerhez. Horthy a nemzeti vagyon e nagy értékű remekművét vitte magával a tanácskozásra ajándékul. Természetesen minderről nem tájékozódhatott a magyar közvélemény. 1942 januárjában, amikor Joachim von Ribbentrop magyar- országi vadászaton vett részt a kormányzó sze- ellátogatott a Szépművészeti Múzeumba is. Ribbentrop a külföldi festmények közül választotta ki magának Lenbach egyik gyönyörű művét, a Bismarck-portrét. Magával vitte ezt is, miután a vadászat szünetében megállapodott Horthyval 150 000 főnyi magyar haderő kiküldéséről a keleti frontra. A tragikus időkben, amikor a nyilas uralommal elszabadult a pokol, Csánki Dénes, a múzeum akkori főigazgatója a Bismarck-portré átadásakor még örült is, hogy ekkora „szolgálatot tehet a hazának". Teljhatalmat is kapott: a főigazgatói tisztség mellé államtitkári funkciót. Csánki Dénes államtitkár egyszer azt a szigorú utasítást adta Csánki Dénes főigazgatónak, hogy a Szépművészeti Múzeum kincseit be kell csomagolni. A múzeumban ez a becsomagolási akció nem okozott meglepetést, hiszen elterjedt már, hogy a műkincsek a Nemzeti Bank veszprémi depójába kerülnek, a Nemzeti Bank arany- készletével együtt. Mindennap számítani lehetett rá, hogy Budapest körül az ostromgyürű bezárul. Egyik éjszaka üres teherautók álltak meg a Szépművészeti Múzeum bejárata előtt. A rakodás sokáig tartott. Végül a nyitott teherautók különös, páratlan szállítmányukkal elhagyták Budapestet. Első állomásuk a pannonhalmi apátság volt. Onnan azonban továbbmentek. Hófúvásban, légitámadások közepette lassan elérték Szombathelyt. A nyilasok nem találtak olyan pincét a városban, ahol a zsákmányuknak tekintett mesés értékű kincset teljes biztonsággal helyezhették volna el. Ezután úgy gondolták, hogy a szentgotthárdi cisztercita kolostorban fognak kirakodni. De szorult a hurok, biztosabbnak látták, ha a műkincseket két vagonba rakva elindítják Ausztria felé. A „szebbeket” válogatták ki, a „kevésbé szépek” Szentgotthárdon maradtak. A két vagon a grazi pályaudvaron egy teljes hétig vesztegelt. Aztán mégis csak eljutott egészen a bajorországi Grassauig. Közben véget ért a háború. A nyilasok Grassau egyik kávéházának romos termében kirakták a székekre Tintoretto, Dürer, Rembrandt, Munkácsy, Szinyei remekműveit. 1945-ben küldöttség indult útnak, hogy felkutassa az elhurcolt műkincseket, nemzeti vagyonunk jogos részét. Ennek tagja volt Oroszlán Zoltán professzor, műtörténész is.- Gépkocsiba ültünk - emlékezett vissza később a történtekre. - Elfogyott a benzinünk. Szovjet katonák siettek a segítségünkre. A parancsnok intézkedett, hogy még tartalék benzint is tegyenek a kocsiba. Szentgotthárdon, a vasútállomáson tudtuk meg, hogy két vagon, szinül- tig megrakva képpel, elment Ausztriába. Grassauban valaki telefonon jelentette a müncheni Art Collecting Point elnevezésű amerikai speciális központnak, hogy az egyik helybeli kávéházban értékes képekre bukkant, amelyek állítólag a magyarokéi. Erről a magyar hivatalos szervek is tudomást szereztek. Budapestről 1946 októberében, a magyar kormány megbízásából, delegáció utazott Münchenbe, a Szépművészeti Múzeum kincseiért. Ennek a delegációnak is tagja volt Oroszlán professzor.- Autóval tettük meg az utat. A Brauneshaus- ban, az Art Collecting Point bázisán már működtek, a miénkhez hasonló megbízatással, szovjet, cseh, lengyel, olasz, francia, belga, holland delegációk. Mélyen a föld alatt, a hatalmas, bombabiztos bunkerban, melyet Hitler a saját használatára építtetett, milliárdos értékek voltak biztonságba helyezve. Különleges amerikai katonai egység látta el a bunker védelmét ... A pontos adatokat tartalmazó műtárgy-meghatározásaink szerint megkeresték a műtárgyakat, felhozták, majd a tulajdonjog végleges tisztázása után a csomagoláig visszavitték a bunkerba. 1946. december 23-án reggel az úgynevezett aranyvonat - a Nemzeti Bank aranykészletével és a Szépművészeti Múzeum műkincseivel - begördült a romos Keleti pályaudvarra. A plombákat reggel kilenc órakor eltávolították és a vagonokat kinyitották. Két bútorszállító kocsi, hetvenöt ládával, lovasrendörök kíséretében elindult a Szépművészeti Múzeum felé. A karácsonyi ünnepek utáni első napon, december 27-én felnyitották az első ládát. Először a híres Madonna stukkó került elő. Másodiknak Tintoretto alkotása, a Női képmás. Aztán Munkácsy, Dürer. Másnap Rembrandt. A kicsomagolás negyedik, az év utolsó napján került elő a 274. műtárgy: Szinyei remekműve, a Majális. A restaurátorok dolgozni kezdtek. 1947. áprilisában, az úgynevezett ezüstvonaton, újabb tizenegy műkincsekkel teli láda érkezett vissza a Szépművészeti Múzeumba. Az a festmény, amelyet Horthy vitt el Hitlernek és az, amelyet Ribbentrop szemelt ki magának, soha többé nem került vissza Magyarországra. SIMON GY. FERENC 22
