Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
a láncszemekből kialakított és a fejet, az egész testet beborító láncvért, majd a bőrruhát fémpikkelyekkel boritó pikkelyvért, és végül a lemezekből készült, az ízületeknél bonyolult csuklós szerkezetű rákpáncél. A bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki ellen) idején Európában lassan új urak és új államok születtek: kibontakozott a feudalizmus. A legfőbb hűbérúr címert és földbirtokot adományozott híveinek, akik azt tovább osztották az ő vazallusaiknak. Ez a lépcsőzet meghatározta, hogy háború esetén ki hány és milyen fegyverest köteles urának rendelkezésére bocsátani. így kisebb katonai csoportok alakultak ki, amelyek ruházatukon kiállítóik cimerelemeit, színeit viselték. Hasonlóképpen a főurak fegyveres kísérői, a testőrök és apródok mind uruk színeiben jártak, és uruk címerét viselték. Az említett könnyű fegyverektől védő rákpáncél felöltéséhez a fegyverhordozók segítségére volt szükség. A talpig vasba öltözött, rostélyos sisakú lovagot aztán emelödaruval kellett a szintén páncélozott lóra ültetni. E viselethez hatalmas öklelő dárda, kétélű pallos, buzogány és szekerce tartozott. A keresztes hadjáratok kapcsán, eredetileg a Szentföld védelmére alakultak a lovagrendek. Nekik is előirt ruházatuk és fegyverzetük volt. Például a johanniták fekete köpenyükön fehér máltai keresztet, a templáriusok fehér köpenyükön vörös keresztet, a német lovagrend tagjai fehér köpenyen fekete keresztet viseltek. A tűzfegyverek kialakulásával az egyéni páncélvértezetek ideje lejárt. A fejedelmek és föurak testörgárdái mellett katonáskodásra kiképzett zsoldos csapatok alakultak. A zsoldosok saját fegyverükkel harcoltak, és a vállukon átvetett széles szalaggal bandallér- vagy szalagövvel csak a fegyvernemeket, tisztségeket különböztették meg. A harmincéves háborúban a német- országi harcokat jobbára még zsoldos csapatokkal vívták, de Francia- ország, Hollandia és Svédország már állandó gárdát tartott és képezett ki. II. Gusztáv Adolf emelte a hadviselést a harcászat tudományává; seregében zöld és piros jel- vényes brigádok, fehér zászlós brigádok, kék és sárga ujjast viselő brigádok voltak. A megerősödött központi hatalom tette lehetővé az uniformizált állandó hadsereg intézményét. XIV. Lajos uralkodásától beszélhetünk igazi katonai uniformisról. A katonák divatos szabású, testhez simuló hosszú kabátján fontos szerep jutott a bélésnek. Eleinte a különböző színű bélés csak a visszahajtott ujjon látszott. Később az uniformist gallérral, hajtókával egészítették ki. Az uniformisok az ízléssel változtak, de tervezésükbe néha a véletlen is belejátszott. Például a mi 48-as honvédeink azért kaptak barna atillát, mert a hadvezetöségnek egy hajórakomány barna posztó jutott birtokába. A színes uniformisnak az első világháború vetett véget. A pusztító erejű fegyvertűzben minden szín veszélyt jelentett. Az uniformisok csukaszürkék, kekiszinüek. vagy terepmintásak lettek, hogy a katonák álcázni tudják magukat. A látványos, színes uniformis csak a disz- alakulatoknál, díszőrségeknél maradt meg. És végezetül, létrejöttek a katonatemetők, melyekben egyenlő sírok, minden nézetben egyenlő sorokat alkotnak és egyenlő keresztek egyenlően a végtelenbe távolodnak. Az uniformizált ember sírjában is uniformizáltan nyugszik. LACZKOVICH PIROSKA Diszlelvonulás Katonatemető
