Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
Kolumbus hajója 8-10 napos úton szállították el Singapur közelébe. Itt a kikötő ura, a szultán már igen magas összeget követelt csupán az át- vagy kirakodásért. Hálaáldozatot mutatott be a hajótulajdonos, ha végre eljutott Adenbe vagy valamelyik biztonságos kikötőbe, ahol áruját eladhatta. Egyiptomban vagy más országok kikötőiben ezrek várták a fü- szerrakományt. Innen teveháton szállították tovább a homoksivatagokon keresztül, a Földközi-tenger valamelyik kikötőjébe, s onnan tovább Európába. Vezettek utak Bagdadon át Damaszkuszba, Beirutba vagy Kairóba is. Közben sokféle veszedelem leselkedett a kereskedőkre. A beduinok támadásai, helyi hatalmasságok erőszakoskodásai, mindenféle újabb cimen kirótt vámok. Gyakran megölték a füszerra- kományt kisérő valamennyi embert, hogy ne maradjon tanúja a rablásnak. A hedzsaszi emir, a kairói szultán, a Szíriái uralkodó egyaránt élt kincstára gyarapításának ezzel a módjával. Az Egyiptomon át közlekedő karavánoktól például évente százezer aranydukát vámot szedtek. Ez szinte elképzelhetetlenül nagy összeg volt. Ha a fűszer-karaván végre elérte Alexandria kikötőjét, ott rendszerint elfogta a velencei hajóraj, mely Bizánc leverése óta kezében tartotta a füszerkereske- delmet. A hajót elkísérték Velencébe, s onnan csak magas adó lefizetése után szabadult. Az árukészletet csak ezután lehetett eladni a Paprika várakozó flamand, angol, német kereskedőknek. Innen nehéz kocsikon szállították az árut az Alpeseken át - hóban, fagyban. Így jutott el a fűszer rendeltetési helyére, betakarítása után két évvel. Martin Behaim 1492-ben azt írta, hogy a fűszerek legalább 12 kézen át jutnak el a fogyasztóhoz. Ezért volt gyakran az ezüsttel egyenértékű a fűszer. Magellán expedíciójának fűszereket szállító öt hajója közül négy elpusztult a hosszú úton, 256 emberéből pedig csak 56 maradt életben. A kereskedő, akinek az árut szállították, még igy is jól járt, mert az órak kárpótolták veszteségeiért. A fűszert keresték, a kereskedő hasznot akart, a veszélyes utakra mindig volt jelentkező bőségesen, igy a fűszerkereskedelem tovább fejlődött. A velencei paloták, a Fugge- rek, Welserek mesés vagyona nagyrészt innen származott. A nagy haszon reménye sok érdeket ütköztetett. A fűszereket felvásárló és szállító hatalmak harca nyomán gyakran változtak az előjogok, régiek megszűntek, újak keletkeztek. S a fűszerek elterjedtek a földkerekségen. Hazánkban az ételek fűszerezésének sok százéves múltja van. Honfoglaló őseink átvették az itt élt népek számos étkezési szokását, egyebek között a fűszerek használatát is, bővítve ezzel az őshazából magukkal hozott és a vándorlásaik során megismert fűszerfélék válaszMajoránna tékát. Mátyás király idejében nagyra becsülték és sokféleképpen használták fel a vörös- és fokhagymát. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem főszakácsmestere a piskótához ánizsmagot, rózsavizet is használt. Egy 1603-ból származó étlap, melyet Thurzó Szaniszlónak, Galgóc várurának sáfárja, Hidas Ferenc készített, az ételek felsorolásakor megemlíti, hogy azok milyen fűszerrel készültek. Szentbenedeki Mihálynak, Thököly Sebestyén késmárki főszakácsának könyvében ecet, hagyma, petrezselyem zöldje, sáfrány, bors, gyömbér, fenyő- és köménymag, szegfű, fahéj, torma, fokhagyma, vöröshagyma, szerecsendióvirág gyakran szerepel az ételkészítéshez szükséges fűszerek között. Gyógyításra is szívesen használtak fűszereket vagy azokkal készített ételeket, italokat. Horhi Melius Péter híres Herbáriuma, mely 1578- ban Kolozsvárott került kiadásra, sorra veszi a növényeket, fákat és füveket, felsorolja jellemző tulajdonságaikat és tanácsokat ad, milyen betegségek gyógyítására lehet ezeket felhasználni. A korianderről például azt írja: „Zöld korában hi- degitő, érett korában melegítő hatású. Magja tisztítja a gyomrot, erősiti azt, és segíti az étel megemésztését. Borban megáztatva, megöli a hasban a gilisztát." Arról is szól, hogy ha a megsózott húst ecetben áztatott koriander levébe tesszük, az megóvja a romlástól. A Antwerpen kikötője 1515-ben kakukkfűről azt Írja, hogy hajtja a vizeletet, jó a vérhányás ellen, ha mézes ecetben megfőzik. A fűszereknek háziszerként való használata is régi keletű. A sepsiszentgyörgyi székely múzeumban őriznek egy 1839-ből származó, kézzel írott könyvecskét, mely az Orvosságok foglalattya cimet viseli. Ebben Szendrei Zsigmond földmives 65 orvosságos receptet ír le. Mint mondja, testet nyugtató idejében irkálta. A hideglelést például így gyógyította: „Egy kis ruhába kell mogyoró nagyságú sót kötni, és ezt alvás előtt a párna alá kell tenni. A mezőn meg kell keresni egy csalánt és másnap éjjel ki kell menni a csalánhoz, rá kell hinteni a sót, majd lepisilni, és ezután azt kell mondani a csalánnak: Akkor rázzon ki a hideg, amikor ezek a rád vetett magok kikelnek.” Ezután zárójelben megjegyzi: „Belső Bálint Györgynét a hideglelés ezzel háttá el.” A kamilla, a kakukkfű, a majoránna, az ánizs, a bors, a hársfa virágát, levelét, termését ma is világszerte felhasználják illat- és gyógyszerek készítésére. A tudomány mind több fűszernövényt nyilvánít gyógyításra alkalmazhatónak, köztük számos olyat, amelyet már őseink is ismertek, használtak. A fűszernövények "titkait azonban még mindig nem ismerjük teljesen. RUDNAY JÁNOS »T, 29
