Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
A Zempléni-hegység Hernád felé tekintő peremén meghúzódó Vizsoly nevű kis faluban nagy esemény történt 1590. július havában: megjelent az első teljes magyar nyelvű szentírás, a Vizsolyi Biblia. E hatalmas mű kiadására a nyomdát Ecsedi Báthory István országbíró, korának egyik leggazdagabb főura; Rákóczi Zsigmond, Vizsoly akkori földesura, egri főkapitány, későbbi erdélyi fejedelem; Homonnai Drugeth István zempléni főispán és Mágócsy Gáspár földbirtokos hozta létre. Meghívták — felszerelésével együtt — az évekig Bornemisza Péter nyomdájában dolgozó lengyel származású Mantskovit Bálintot, aki műhelyét a vizsolyi templom mellett lévő, Rákóczi Zsigmond által rendelkezésére bocsátott épületben állította fel. A patrónusok új betűket, iniciálékat, és a nyomtatáshoz szükséges egyéb eszközöket hozattak Németországból. A már meglévő fametszetű dúcok mellé újabbakat készítettek Jacobus Lucius mesterrel: minden szükségessel ellátták a műhelyt. A biblia egyes részeinek magyar nyelvre fordítása egybeesik irodalmi írásbeliségünk megindulásával. A reformáció korában többen is foglalkoztak a biblia teljes szövegének magyar nyelvre átültetésével és megjelentetésével. Közülük Bornemisza Péter, Bencédi Székely István és Heltai Gáspár a legnevesebbek. Bornemisza a tervezgetésnél nem jutott tovább. Heltai öt könyv kivételével kiadta ugyan a szentírást, e fordítás hatása azonban — mivel kiadása részletekben, hosszú évekre elhúzódott, s a különböző formátumban megjelent egyes kötetek nem keltettek egységes benyomást — célját nem érhette el. Bencédi Székely elkészült fordítás-részleteit Károlyi Gáspár minden bizonnyal figyelembe vette munkája során. A teljes magyar nyelvű biblia megjelentetése, régi irodalmunk történetének egyik igen jelentős teljesítménye, Károlyi Gáspár nevéhez fűződik. XVIII, századi méltatója így értékeli munkáját: „A magyar biblia körül oly híven fáradozó tudósoknak munkájokat sokféleképpen meghomályosította, és csaknem egészen eltemette Károlyi Gáspár gönci reformatus prédikátor és a Kassa völgyén való eklézsiáknak esperese; minekutána 1590. esztendőben kijött volna az ő bibliája Vizsolyban, ugyanezen munka által megnemesedett hitvány helységben”. Károlyi Gáspár Nagykárolyban, feltehetően 1529-ben született, nemesi családban. Családneve Radics volt, a Károlyi nevet szülőhelye után vette föl, és latinosán Carolinaként használta. Ennek nyomán írták a nevét hosszú időn át, indokolatlanul Károlinak. Tanulmányait Wittenbergben, a reformáció ősi központjában és Svájcban végezte. Hazatérve, 1563-tól Göncön lelkészkedett, ahol — rövid megszakítástól eltekintve haláláig ellátta a lelkészi teendőket. Károlyi Gáspár már közel járt hatvanadik életévéhez, amikor 1586-ban hozzáfogott a F yrzsoLiYr bíbüif Az Iffu* CHriftufnic.W ftröckc tuteiW| Ariién. 'J^râmîefus ifcueîhamar» E* te Wram meddig kifejt KEzc ettet&tt *őyr elő totoa,«xa2,iS.aapiífiB&yed& hiú inrác vígezrertit iftetjoec kegyelmeíT<ígéb$, to. rtnfriiri d&rrh 1 acib hauánacChrftus wrü'nc | vi in ennyi c Tuend öten 1590. 1 diczlrtefftţ áz^rnac iídandó fient öiSckÖn öf5ck%Afhcn. * * . t ^ • i Nyij*u;tíf.ílt# -Ú KlAWti»o»tT B*tmt M.ACAnPIH.C jUiSVV. HA biblia lefordításához. Mantskovit Bálint 1589. február 18-án kezdte meg a nyomtatást. 1590. július 20-án került ki a nyomdaprés alól a század legnagyobb nyomdászati teljesítménye, az első teljes magyar nyelvű biblia, 1200 oldal terjedelemben, mintegy 800 példányban. Károlyi Gáspárnak három év állt rendelkezésére, hogy e roppant feladatot véghez vigye. Kétségtelen, hogy segítőtársakkal dolgozott. A fordítás nyelvi-stiláris vizsgálata is azt erősíti meg, hogy legalább hárman dolgoztak a Vizsolyi Biblia szövegén. Az öreg mester, a feladat súlyát és erejének fogyatkozását érezvén — Szenei Molnár Albert tanúsága szerint, aki ekkoriban, 14—15 éves gyermekként Göncön tanult és gyakran járogatott Károlyi Gáspár leveleivel, üzeneteivel, a nyomdai korrektúraívekkel Göncről Vizsolyba —, nem egyszer felsóhajtott: bárcsak addig éltesse Isten, míg a bibliát kibocsátja, utána nyugodt lélekkel kész meghalni, Krisztushoz költözni. Nem is sokkal élte túl műve megjelenését, a következő esztendőben, 1591-ben elhunyt. A Vizsolyi Biblia példátlan sikert aratott. Máig mintegy háromszáz teljes és részleges kiadása ismeretes. A biblia elöljáró beszédében Károlyi Gáspár ezt írja: „A fordításban éltünk, amennyire lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább, ami darabosnak tetszett vagy a zsidó, vagy a deák szólásnak módjában, annak is kimondásában a magyar nyelvnek szólásának módját követtük.” A szent szöveg fordítása azonban oly hatalmas filológiai, sti- láris és tudományos feladat, hogy e szándék maradéktalanul — nyelvünk akkori állapotában — meg nem valósulhatott. Megjelenése pillanatától kezdve érték bírálatok, főként katolikus részről. Pázmány Péter, Káldy György és mások kimutatták nyelvi fogyatékosságait, félreértéseit. Az újabb és újabb kiadások mind a jobbítás szándékával jelentek meg, felhasználva a bírálatok tanulságait. Ugyanakkor joggal állapíthatjuk meg: a Vizsolyi Biblia évszázadokon át felbecsülhetetlen értékű termékenyítő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv fejlődésére: ódon zamatú stílusának profetikus veretessége máig érezteti hatását a magyar költői nyelvben és az egész közgondolkodásban. Károlyi Gáspár neve annyira összeforrott a Vizsolyi Bibliával, hogy sokkal kevesebbet beszélünk eredeti alkotásáról, Két könyv című, 1563-ban, Debrecenben megjelent művéről. A két értekezést tartalmazó könyvecske a közeli világvég várásának igézetében készült, és a magyar történelem sajátosan protestáns szemléletű, bibliai alapú magyarázata. Ruszkai Dobó Domokosnak, Gönc földesurának szóló ajánlásában egyebek között így szól: „Írtam mostan több szorgalmatosságim között két kis könyvecskét. Egyiket arrul, micsoda legyen országoknak és királyoknak jó szerencséjeknek vagy gonosz szerencséjeknek oka, melyből az ember eszébe veheti az Magyarországnak is szerencsétlenségének okát. Másikat írtam arról, micsoda jegyekből esméri meg az ember, hogy az Istennek ÍTÉLETI felette közel vagyon. Mind a kettőt azért írtam, hogy az népet inteném penitenciára, azaz életnek jobbítására.” A Két könyv a reformáció korának egyik kiváló prózai alkotása. Könnyedebb, gördülékenyebb a biblia szövegénél, de minden során érződik a bibliás stílus emelkedettsége. Nyelve erőteljes, mondatai szónoki hevületűek: maradandó, értékes alkotás. A jelentős művek megszületésének számos feltétele van: anyagiak és szellemiek egyaránt. Károlyi Gáspár szerencsés volt. Támogatói — Ecsedi Báthory István, Rákóczi Zsigmond, Homonnai Drugeth István — nem csupán gazdag mecénások, de irodalomhoz értő, művelt emberek is voltak. Mindhárman írók, énekszerzők. Kedvező feltételeket biztosítottak az alkotó munkához. TARNÖC MÁRTON