Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
-1 LATHATÓ KULTÚRA NAPJAI„A múzeumoknál uralkodó állapotokról, egy-két kivételt leszámítva, alig lehet nagyobb elismeréssel szólni. A múzeumok vezetését elhanyagolták, az anyaggyűjtés nem történt egységes terv szerint; a vidéki gyűjteményekre nem sok ügyet vetettek, s a meglevő szerény anyagot is elzárták a közönség elől. Az ország műkincseinek legnagyobb része a gazdagok palotáiban gondosan el volt rejtve a tömeg elől." — írták a Közoktatási Népbiztosság jelentésében, 1919. nyarának elején. Szigorú és kritikus szavak a polgári rend kultúrpolitikájáról, de ez nemcsak bírálat. A hibák felsorolása egyben jelzi a programot is, amit követni akarnak, s megvalósításához már hozzá is láttak. A Magyarországi Tanácsköztársaság vezető testületé, a Forradalmi Kormányzótanács, a múzeumokkal kapcsolatos első intézkedését, első rendeletéivel együtt hozta meg, 1919. március 22- én. A Kormányzótanács első ülésén Lukács György — akkor helyettes közoktatásügyi népbiztos — jelentette, hogy ,,a magánkézen levő muzeális értékű műkincsek bizottság útján összeíratnak és közvagyonnak minősíttetnek." A múzeumügy változásai együtt haladtak a forradalom eseményeivel. A múzeumok vezető testületé, a Művészeti és Múzeumi Direktórium a tanácshatalom első napjától működött. A Direktórium első vezetője Pogány Kálmán művészettörténész, MŰCSARNOKBAN NYITVA. NAPONTA DÉLE* LŐTT fi IO-1 DEJA/TÁN4-V ODÁIG BELÉPÉS SZAK * SZERVEZETI TAGOKNAK IGAZOLVÁNY. FELMUTA* TÂSA ELLENÉBEN INGYEN MÁSOKNAK HÁROM KOR! a Szépművészeti Múzeum egyik vezető munkatársa — akkori elnevezés szerint igazgató őre — lett. Kortársaitól tudjuk, hogy már 1918 végén, 1919 elején fölmérte azokat a feladatokat, amelyeket a hatalom átvétele után kell elvégezni. Később megvalósított intézkedéseinek egy részét előzetesen kidolgozta. Antal Frigyessel együtt, 1919 elején, összeírták a köztulajdonba veendő műkincseket. Antal Frigyes lett Pogány utódja a Direktórium élén, Pogánynak a Vörös Hadseregbe való bevonulása után. Antal a fehérterror idején emigrált, s a két világháború között a londoni egyetemen nemzetközileg elismert marxista művészettörténeti munkásságot folytatott. Ugyancsak kiemelkedő tudású szakember a Direktórium harmadik tagja, Wilde Ferenc is. Néhány héttel később csatlakozott dr. Kenczler Hugó, a Nemzeti, később a Szépművészeti Múzeum kutatója. Ö dolgozta ki a proletárhatalom legfontosabb múzeumpolitikai intékedéseit. Vezette a Műkincseket Társadalmasító Bizottságot, szervezte a társadalmi tulajdonba vett műkincsek kiállítását. Művészettörténeti könyve még a Tanácsköztársaság alatt megjelent. A Múzeumi Direktórium tevékenysége kiemelkedő vezetői mellett a múzeumi tudományos dolgozók széles táborára is alapozódott. A proletár- diktatúra szabad tevékenységi lehetőséget nyitott az alkotómunka számára. A Direktórium először a múzeumot« szervezeti felépítését, majd köz- művelődési tevékenységét, s végül kiállítási módszereit kívánta megváltoztatni. Az új intézményi hálózat kialakítása tudományosan és politikailag is jól átgondolt volt. A régi Nemzeti Múzeum intézmények sorát — könyvtár, néprajzi múzeum, természettudományi tár, irodalmi kézirattár - olvasztotta magába. A Direktórium terve az volt, hogy a társadalomtudomány bázisintézménye legyen a Múzeum. A direktóriumi terv ezzel egyidőben önálló Néprajzi Múzeum megalapítását segítette elő. A társadalomtudományi múzeumi hálózat további erősödését a Kommunista-Proletár Múzeum megalapítása jelentette. A Tanácsköztársaság a múzeumpolitikában sem számíthatott, nem várhatott arra, hogy terveit folyamatosan egymásra következésük sorrendjében váltja valóra. Jóformán egyszerre kellett lépnie az élet minden területén. Még nem épült ki az új múzeumi hálózat és a szervezési kérdéssel párhuzamosan tartalmi problémákat is meg kellett oldani. A Direktórium, mint a társadalmi és politikai változásokat jól megértő, irányitó szerv, mindig az azonnali, gyors megoldások útját választotta. Kiemelkedően sikeres intézkedések történtek a múzeumok népművelési tevékenységének fejlesztésére és a műkincsek társadalmi kezelésbe vételére. A múzeumi népművelésben haladó politikusok és szakemberek már évtizedek óta próbáltak változást elérni. Nem sok eredménnyel. A TaELVTÁRSAK! PROLETÁROK' íme, föltárjuk előttetek a tudás és a művészetek hctp- csétes kapuit, jöjjetek sere- jjestöl és nézzetek körül a gyönyörű palotában, ahonnét eddig ki voltatok rekesztve s ahol mostaníg a burzsoá „kiválasztottak“ és „beavatottak“ pötteszkedtek. Ezentúl a tiétek lesz a művészet minden szépsége s a tudás m.nden gazdagsága Ezekből a szépségekből s ebbűi a gazdagságból akarunk adni tele kézzel nékteK azokon az előadásokon, amelyeket az alább megjelölt helyeken és Időben tartunk. Jertek el minél többen s hallgassátok figyelemmel proletártestvéreiteket a tudomány munkásait kik hívásunkra készörömest jöttek közénk, hogy szakismereteiket egyszerű, világos szavakkal közöljék veletek. Baléptflégyül kinck-kinek a szakszervezeti igazolványa szolgai. MOvészptl te múzeumi dtakttrtum. nácsköztársaság a hatékonyabb népművelő munka érdekében a délutáni órákra is kiterjesztette a múzeumok nyitvatartási idejét. A leglényegesebb, a kort megelőző intézkedés a múzeumi munkástanfolyamok megszervezése volt. Ezzel bővítették az ismeretterjesztés formáit, ugyanakkor az addig nehezen érthető, szakembereknek szóló kiállításokat közérthetővé, a népművelés részévé tették. 133 nap rövid idő a sok terv megvalósítására. Például az új kiállításrendezési elvekkel az 1920- as év folyamán akartak bemutatkozni. Egy kiállításuk elkészült, amelynek híre bejárta egész Európát. Ez a kiállítás a köztulajdonba vett műkincsek tervezett kétrészes bemutatkozásának első fejezete volt. A kiállítás második részét 1919 őszére tervezték, s azon az iparművészet kincseit mutatták volna be. A kiállítás 1919. június 14-én nyílt meg a Műcsarnokban. Egy kortárs újságíró meghatott szavakkal írta: „Nem lehet a kiállítás szépségeivel betelni, s nem lehet szívszorongás nélkül köztük vándorolni." GERELYES EDE 15
