Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
TELJES GŐZZEL ELŐRE! A hajó és a hajózás története szinte egyidős az emberiség történetével. Az első kísérletektől hosz- szú és nem minden részletében felderített út vezet a nagy hajósnépek virágzó kereskedelmének, félelmetes hódításainak és izgalmas kalandozásainak történetéig. A XVIII, század végéig a hajtóerőt kizárólag az emberi és állati erő vagy a szél szolgáltatta. A döntő változást a hajózás történetében is a gőzgép hozta. A gőz feszítő erejének felismerése és az első gőzgép megépítése között mégis hosszú idő telt el. Ebben a századokat átfogó időben igény sem volt nagyobb teljesítményű, hasznos munkára fogható gőzgépre, de lehetőség sem az építésére. Hogy túl lehessen lépni a gőzjátékok kedves, de haszontalan korszakán (ilyeneket már az időszámításunk előtti Alexandriában is készítettek), ahhoz az igények mellett bizonyos hő- tani ismeretek is kellettek. A görög gondolkodás, amely az egész európai civilizációnak és kultúrának sokáig a legbővebb forrása volt, konkrét természettudományos, vagy technikai kérdésekben nem sokat lépett előre a régebbi nagy civilizációkhoz képest. Anaxagorasznál minden mozgás ős oka a mindenható ész, Empedoklésznél a mindent megindító szeretet. Ilyen gondolkodásrendszerek mellett szinte csoda, hogy Arkhimédész eljut a gőzerő hasznosításának gondolatáig. S hogy éppen gőzágyú tervei forognak fejében? Ez nem is olyan különös. Az „ókori álmokat" Finauld Flurance valósítja meg 1605-ben. A XVII. és XVIII, században a gőzzel működő gép gondolata egyre többször bukkan fel. Ma már nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy kit tekintsünk a gőzgép igazi feltalálójának, és kinek tulajdonítsuk azt a nagyszerű gondolatot, hogy a gőz erejét hajók meghajtására lehet használni. Biztosra vehetjük, hogy Denis Papin francia fizikus kísérletezett a gőzhajtású hajóval, de művét összezúzták a révészek, akik kenyerüket féltették a gőzgéptől. Claude Francois Jouffroy, szintén francia tervező, első gőzhajóját 1776-ban indította útjára a Doubs folyón. A konstrukción a gőz négy úszóláb módjára kiképzett evezőt mozgatott. A felfelé hajózásnál azonban a jármű nem állta ki a próbát. Az 1783-ban tökéletesített változattal azonban már sikeresen hajózott. Jouffroy kísérletei hamar feledésbe merültek; a francia akadémia is elutasítóan fogadta a találmányát. Angliában, 1788. október 14-én, egy Symington nevű bányamérnök gőzzel hajtott „evezős kerekű” hajója sikeres próbautat tett. 1797-ben tűnik fel az amerikai, de Európában élő Robert Fulton neve. Szemtanúja Symington hajója első útjának. Lelkesen dolgozik hasonló konstrukcióján és 1797-ben, a Szajnán, sikeres próbautat tesz első hajójával. Napóleon hasonlóan rövidlátónak bizonyult, mint a francia akadémia. Jouffroy márki első kísérleteit így utasította el: „Felőlem elviheti az ördög az ön füstölgő hordóját, nincs ennek jövője." Amidőn Fulton kísérletére hívták fel figyelmét, senki sem nyújtott támogatást kísérleteihez. Nemcsak Európában, Amerikában is folytak akkoriban kísérletek a gőzgép és a hajó összeházasítására. Az első kísérletekben Evans mellett talán Fitsch munkája a legjelentősebb. Ö építette az új világ első, a gyakorlatban is használható gőzhajóját. Perseverance nevű hajóján Franklin és Washington is utazott. Ez a hajó már csavarmeghajtású volt. Fitsch az amerikai törvényhozó testülettől is szabadalmat kapott hajójára, és rendszeres személyforgalmat bonyolítottak le Philadelphia és Burlington között. Néhány évvel később J. Rumsey elperelte tőle a prioritást. Szabadalmát semmisnek tekintették. Fitsch öngyilkos lett. Végakaratában úgy kérte, temessék el őt az Ohio partjai mellett, hol a hajósok éneke nyughelyének csendjét megélénkítheti, és a gőzgép zenéje elméjét megnyugtatja. Ekkor ismét Fulton kísérletei kerülnek előtérbe, de most már nem az elutasító európai fővárosokban, hanem a fogékonyabb új világban, hazájában. Bár a közvélemény itt sem volt megértőbb, mint Európában. A Clermont nevű hajó építését röviden „Fulton bolondságának" címezte az utca népe. Első útjáról Fulton így emlékezett: „Midőn New Yorkban első hajómat építettem, a közönség részint közönnyel, részint megvetéssel nézte, mint egy őrült agy szüleményét. Barátaim is, bár elég kíméletesen, de bizonyos tartózkodást tanúsítottak irányomban. Magyarázataimat nyugodtan végighallgatták ugyan, de a kétkedést leolvastam arcukról. Amint naponként a hajó építése után néztem, a mellettem elhaladóknak gúnyos megjegyzéseit bőségesen hallhattam. Mindenki gúnyolta, nevette, megvetette vállalkozásomat.” Fulton makacssága mégis győzedelmeskedett. Éveken át, bár meghallgatta a kétkedőket és borúlátókat, szüntelen dolgozott; minden európai útján szerzett tudást és tapasztalatot felhasznált épülő hajója tökéletesítésére. A szívós, kitartó munka gyümölcse 1807. augusztus 7-én ért be. A Clermont nevű, 18 lóerős, 43 méter hosszú gőzös ezen a napon futott ki a Hudson folyóra. A tömeg gúnykiáltósai és füttye éljenzésbe csapott át. A Clermont pedig nehézkesen, de biztosan indult első, 240 kilométeres próbaútjára. S mivel sikeresen megállta a helyét, évekig közlekedett még a Hudson folyón személyszállító gőzösként. Ezekben az években egyre szaporábban íródtak már a gőzhajózás történetének új és új lapjai. 1812-ben már 50 gőzös bonyolított le rendszeres személyforgalmat az Egyesült Államok folyóin. Európa folyóin is feltűnnek az első füstölgő gőzösök. 1816-ban a Rajnán, nem sokkal később pedig a Dunán is. Az igazi siker azonban az első óceánjáró gőzhajók megjelenése. Ezeket kezdetben igen óvatosan, a teljes vitorlázatot is meghagyva építették. A Savannah gőzös például az új- és az óvilág közötti huszonhét napos útján nyolcvanöt órát utazott csak gőzgéppel, a többit jó széllel. A Clermont hajógépe Mintegy két évszázad telt el az első gyakorlati kísérletek óta. S a szeszélyes emlékezet az úttörők nevének hosszú sorából kiragadott egyet: Robert Fultonét. Augusztus kilencedikén Fultonra és a Clermont gőzösre emlékezik a világ. De sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a gőzhajó - amint más, egész életünket átformáló találmányok is — évtizedekig alakult, formálódott, amíg a Clermont-ban, vagy a Preservarance- ben testet öltve, folyamok hullámait hasíthatta biztonságosan és gyorsan. Ebben az évtizedekig tartó munkában Fultoné mellett Papin, Jouffroy, Symington, Fitsch és mások neve egyformán méltó a megemlékezésre. KARÁCSONYI REZSŐ 27
