Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

tven esztendeje, 1928 áprilisában po- ^ roszkált végig a Margitszigeten az 1 utolsó kocsi. / Az első pesti „lóvonatú vasút” hatvan- ' két évvel azelőtt: 1866 nyarán indult. Az akkori Szénás-piac (a mai Kálvin tér) és Új­pest között járt. A megnyitás ünnepélyes volt. Az öt kocsi egyikén meghívott előkelőségek, a város alpolgármestere, tanácsnokai, a sajtó kép­viselői ültek. A másikon rezesbanda „dolgozott”: fújták a kürtöt, verték a dobot, indulót játszot­tak. Az út mentén a járókelők megálltak, bá­multak, kendőt lobogtattak, kalapot lengettek, éljeneztek. A vaspálya lovacskái a kocsikat megállás nélkül húzták. 37 perc alatt értek az újpesti indó- házig. A végállomás zászlókkal díszített épülete előtt leányok üdvözölték virágcsokorral az uta­sokat. Rövid pihenő, falatozás, kortyolgatás, ma­gyar nóta, majd megszólalt a vonatvezető sípja. A lóvasút kocsisai pattogtatták ostoraikat, s - máris némi rekordjavítás — az indulástól 35 perc elteltével a tisztes vendégek visszaérkeztek a bel­városba. A lóvasút - hivatalos nyelven szólva - kiépített pályatesten, állati vonóerővel történő, menet- rendszerű közúti tömegközlekedés. A múlt szá­zad modern eszköze. Az elsőt, a New Yorktól Haarlemig közlekedőt Francis G. Train építette 1832-ben. Európában 1854-ben jelent meg az első, Párizsban. A pesti a hatodik volt a kon­tinensen. Valójában már az 1827-28-ban működő kőbá­nyai függővasút is lóvasút. Egyetlen sínjét fa- szerkezetű bakokra szerelték. Még nem embere­ket — csak terhet, elsősorban követ, téglát szál­lítottak Kőbányáról a Hatvani kapuhoz. Egy évig működött. Utasszállító lóvasutat Budán 1852-ben kérelmeztek. A Császárfürdőtől a Zugligetbe ve­zetett volna. A folyamodványt elutasították. A pesti lóvasútról a tárgyalások 1864. november 17-én a városháza tornyos épületében kezdőd­tek. Az eredmény: a „császári királyi kereske­delmi s közgazdászati minisztérium” — a magyar királyi Helytartótanács útján — 1865. április 22-én kiadta az első magyar közúti vasútra az enge­délyt, a Pesti Közúti Vaspálya Társaságnak. Az elnök Károlyi Sándor. Az okiratot Pest városa részéről Rottenbiller Lipót főpolgármester jegyez­te, s 1866 augusztusában megindulhatott a ló­vasút. A pálya még csak egyvágányú, kitérőkkel; a sínek vas- és kőalapozás helyett faszerkezeteken nyugszanak; a személyszállító kocsik egyesével járnak. Három kocsiosztálya volt: az I. és a II. a kocsi alsó szintjén, a III. az emeleten, a tetőn. Ez utóbbi fedetlen, és az utcai lámpákhoz hasonló lámpával világított. Az I. osztály párnázott ke­resztülésekkel, a II. egyszerűbb hosszanti ülések­kel készült. A két kocsifél között válaszfalat he­lyeztek el. A III. osztályra mindkét peronról lép­cső vezetett. (Később az emeletes kocsikat s ál­talában a kocsiosztályokat elhagyták.) Teherszál­lításra külön szerelvények szolgáltak. Az útvonal a mai Kálvin teret, a Múzeum körutat, a Bajcsy­A pesti lóvasút megnyitása 1866-ban Zsilinszky utat, a Váci utat és az Újpesti vasúti hidat kötötte össze. Lóvasútra Buda, illetőleg Óbuda 1867-ben kötött szerződést. Budán külön Közúti Vaspálya Társaság alakult. A koncesszió a Lánchídfő-Élelmitár (Bem tér)-Zugliget vo­nalra és innen kiágazóan Óbudára a városha­tárig volt érvényes. Az óbudai járat a városha­tártól a császári-királyi katonai ruhafelszerelési bizottmány épületéig (Fő tér) mehetett. A budai oldalon 1869-ben indult mindkét vonal forgalma. Csakhamar Pesten, Budán és Óbudán egyaránt megkedvelték az utasok, a Társaság üzletembe­reinek kifizetődő lett a lóvasút. A kocsisnak a kanyargó vaspályán ugyancsak értenie kellett mesterségéhez. A jegykezelő, a konduktor, eleinte állandóan harsogtatta jelzősípját, nehogy menet közben a lóvasút a sínekre tévedő gyalogosok­géz.] r* paLj II ill I SIFlí I.-'­A lóvasút újpesti indóháza 20

Next

/
Thumbnails
Contents