Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Mese az írógépről Az első írógépek egyikét, a dombornyomásé íróprést a mechanika mestere, Kempelen Farkas konstruálta. Az osztrák császárnőnek, Mária Teréziának volt egy vak keresztlánya, Maria Paradis. A császárnő Kempelen Farkast megkérte, tanítsa meg olvasni a keresztlányát. Kempelen kartonból domború betűket vágott ki, azokat fatáblára helyezte, s alig egy hét alatt megtanízu bringen, Meine Addreflé folgt auf Ihr Verlangen hiernach. Mit der aufrichtigften Gegen- verficherung der beharrlichlten Freundfchatc habe ich die Eine zu feyn Ihre Wien den 16. Aug. 1779. ganz ergebende Dienerirn Maria Paradis levelének befejező sorai tóttá az ábécére Mariát. A világtalan lány az ujjaival tapintva „olvasott". Kempelen azonban többet akart. Bádogból betűket készített, s a betűket acél sínpár közé helyezte, tussal megkent párnára, majd papírra nyomta. A szöveg — egy Ovidius sor - látszott! Kempelen ekkor kivette a sínpárból a betűket, mindegyiket más-más rekeszbe rakta. S az Ovi- dius-idézetet ismét, most már behunyt szemmel, a betűket az ujjaival kitapintva, sorba rakta. Minden szó után egy-egy betűhelyet hagyott. A kész sort rányomta a tuspárnára, majd a papírlapra. Felnyitotta a szemét. A papíron ott volt a hibátlan latin szöveg. így konstruálta meg Kempelen Farkas a dombor- nyomású íróprést. Maria Paradisnak a Kempelen- szerkezettel írt köszönő levele megjelent a korabeli pozsonyi újságban: „Tekintetes Uram! Vak tanítványát a legnagyobb boldogsággal tölti el, hogy az ön segítségével írni és olvasni tud. Talán az ön szemében is megrezdül a könny, mialatt első levelemet olvassa, melyet az ön gépével írtam, s amelynek kezelésére is ön tanított meg . . Kempelen aligha tudta-tudhatta: az angol Henry Mill sok esztendővel azelőtt, 1714. január 7-én kapott szabadalmat egy „gépre, amely a betűket avagy szavakat egymás után sorba rakja papírra vagy pergamenre, mégpedig olyan pontosan és világosan, hogy nem lehet ezeket a nyomtatástól megkülönböztetni". Az írógép azonban elsősorban a látók masinája. Ilyen volt W. Austin Burt 1829-ben készített írógépe, a Topograph. A francia Xavier Progin 1833- ban először használt gépén váltószerkezetet. Giuseppe Ravizza 1837-ben bevezeti a festékszalagot. Charles Thurber 1843-ban szabadalmaztatott gépén a betűkarokat kör alakban helyezte el. A kiválasztott betűt először a leütési pontba fordították, leütötték a billentyűt, s ekkor a papírhenger egy betűközzel tovább haladt. Ugyanabban az esztendőben Labrunie de Nerva által bemutatott gépen a leírandó szöveg egy teljes sorát kellett beállítani, majd egyszerre leütni. A további fejlődés: 1850-ben Charles Wheatstone és magyar származású társa, Pickier József — a későbbi Hughes távíróra emlékeztető — írógépén már billentyűmező volt. A krónikát 1856- tal folytatva, az amerikai John H. Cooper az írógép betűit elfordítható korong kerületének alsó részére helyezte. Az írásnál a korongot a kívánt betűnek megfelelő állásba kellett fordítani, majd leütni. (Az időben előreszaladva: ezen egyszerű elvet „ismételték" ötven évvel később az olcsó, kis írásteljesítményű — percenként 40-70 leütésű- Liliput, Simplex, New Simplex márkájú írógépek gyártói.) Sorozatban először a dán P. Melling Hansen gyártott írógépet, 1867-ben. „irótömbjén" az 54 billentyűvel azonban csak nagybetűket lehetett írni. Hansen a találmányát kora nagyobb ipari kiállításain — így 1873-ban Bécsben is - bemutatta. A szabadalmat a magyar Szabó Albert megvásárolta, és kis sorozatban „Az első osztrák gyorsírógép gyár"-ban, Bécsben készítette. Német gyártmányú ,,Ideal" írógép 1900-ból 18