Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

Bogrács hiányos volt, érért sokáig nem is figyeltek fel rá. Két „hajdúböszörményi illetőségű pór" 1858 májusában a szomszédos Szentgyörgypusztán a kukoricaföl­dön dolgozva, mialatt ebédje mele­gítéséhez ásott alkalmi tűzhelyet, bronz „kincsére talált. Vagy 20-30 bronz kard és két bronz sisak mel­lett hat különféle bronzból készült edény is volt benne. Ez a lelet már felkeltette az ősrégészek figyelmét, és - különösen az oldalán madár­fejekkel díszített üst - egyhamar Európa-szerte ismert lett. A hajdúböszörményi bronzedények nem maradtak sokáig egyedülálló leletek. Európa különböző részein bukkantak fel hasonlók, de legtöbb­jük a Kárpát medencéből szárma­zik. Számuk napjainkban is gyarap­szik. Ezek az edények különböző nagysá­gúak és alakúak. Vannak közöttük füles csészék. Szép számmal akad­nak gömbölyded bográcsok, hason­lók a pásztorok által használtakhoz, csak általában nem egy, hanem két kengyelük van. Legdíszesebbek a több liter űrtartalmú, széles szájú, tojásdad testű üstök. Végül isme­rünk néhány öblös, amfóra-szerű edényt, fogantyúval ellátott serpe­nyő-félét, talán merítőedénynek használták. A bronzedények körébe sorolhatjuk még a hasonló techni­kával készült, többféle alakú szűrő­ket is. A csészéket, bográcsokat, serpenyőket, szűrőket egyetlen bronz­darabból alakították ki „trébelés- sel”, vagyis az anyagot fakalapács- csal lemez vékonyságúra nyújtották, s a kívánt alakra formálták. Az üs­töket és amforákat már több lemez­ből illesztették össze, amelyeket kú­pos-, vagy gondosan eldolgozott, süllyesztett fejű szegecsekkel fogtak egymáshoz. Ma is sokfelé működnek még edé­nyeket készítő rézművesek, de a tré- belt bronzedények is hosszú időn át voltak használatban. Ezek az edények azonban kétségtelenül a bronzkorból származnak. A hajdú- böszörményi leletben is — akárcsak másutt - jellegzetes bronzkori fegy­verekkel együtt kerültek felszínre. Eredetük mégis sokáig tisztázatlan volt. Mivel készítésük nagy szakis­meretről és gyakorlati jártasságról tanúskodik, valamint a hasonló min­tákkal díszített bronzedények a fej­lettebb műveltségűnek vélt Itáliá­ban, Bologna környékén feltárt te­metőkből is nagy számban kerültek elő, ezért sokáig élt az a felfogás, hogy a bronzedények készítését a Kárpát medencében Észak-ltáliából bevándorolt mesteremberek honosí­tották meg. A kutatók azonban kimutatták, hogy a mi bronzedényművességünk egy­két évszázaddal megelőzte a Bolo- gna-környéki temetők korát, tehát az nem lehet itáliai eredetű. A Kárpát­medencében alakult ki az i. e. XII- XI. század folyamán, majd az i. e. X—IX. században élte virágkorát az a bronzművesség, amelynek hatása az észak-itáliai, i. e. IX—VII. századi bronzedényeken is fölfedezhető. E bronzedények a készítésük idejé­ben is értékesek lehettek. Biztosra vehető, hogy vallásos szertartások kellékei voltak, hiszen a bográcsok közül kettőn is szimbolikus díszítés látható. A trébelt pontokból kiala­kított minták középpontjában a Na­pot jelképező korong áll, amely két végén madárfejben végződő bár­kán úszik. A primitív képzetek sze­rint a halottak „lelkét” is madarak viszik át a túlvilágra. A szimbolikus ábrázolás a mintát viselő edények kultikus rendeltetéséről tanúskodik. Bronzkori bronzedények, kisebb számban ugyan, mégis találhatók a Kárpátokon kívül is. Az Észak- Németországban, Dániában, Svéd­országban találtakat a kutatók egy­öntetűen import daraboknak tekin­tették eddig. Sőt B. G. Lindgren Ősi A Kárpát-medencében sem egyfor­ma a bronzedények előfordulása. Legsűrűbben a Nyírségben és annak környékén találhatók. Ezen a vidé­ken az i. e. XII—IX. századi bronz­leleteknek se szeri, se száma, ezért jogosan tételezhető fel, hogy itt ebben az időben magas szintű volt a bronzművesség. Termékei mesz- szire, így Európa északi részébe is eljutottak. Természetesen nem minden Észak- Európában lelt bronzedény készült a Kárpát-medencében. Bármennyire hasonlatosak is az itteniekhez, díszí­tésükben sok az eltérő vonás. Minél távolabbi lelőhelyről származnak, annál inkább eltérnek mintázatuk elemei az itteniekétől, s annál in­kább kevesebb rajtuk az itteniekre jellegzetes díszítőelem. Az importált darabokat az észak­európai bronzművesek utánozni kezdték, s hogy volt mit alapúi ven- niök, az kétségtelenül a Kárpát­medence, közelebbről a Nyírség egy­kori mestereinek érdeme, akik az i. e. I. évezred fordulója táján a bronzművességben vezető szerepet töltöttek be Európában. PATAY PÁL svéd kutató, felfigyelve arra, hogy mennyire hasonlatosak a kárpát­medenceiekhez (egy Kostraede-ben talált szűrő például a Tiszavasvári- ban lelthez), gyártásuk helyéül Ma­gyarországot nevezte meg. 5

Next

/
Thumbnails
Contents