Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Indukciós eszköz a XIX. sz. közepéről eszköz és készülék gyűlik össze □ század végére, kinőve a vendéglátó könyvtár termeit. Az új eszközök; pörgettyű, mágnespatkó, rézsúlyok, csigasorok, tükrök és mikroszkópok. A gyarapodó szertári készlet, valamint a tudományág fejlődése következtében 1798-ra Patakon és Debrecenben önállósodott a fizika oktatása. Alig kezdődik meg az önálló fizikai szertárok felszerelése, máris pénzgondokkal küzdenek a lelkes gyarapítók. Ezen azután mindenki helyzete, ötletei és támogatói szíve szerint enyhített. Kézy Mózes Sárospatakon, fizikatanárkodása mellett, tanszerkészítő mesterré is vált. Ha úgy adódott, a diákság lelkes adakozása is besegített. Szilágyi Mártontól fennmaradt egy lista 1776-ból, amelyen az adakozó diákok névsorát örökítette meg. A szükség viszi rá Hatvanit is Debrecenben, hogy maga készítsen eszközöket. Még így is nehezen boldogul. 1782. december 21-én kelt levele a Kollégium főgondnokához nem szokatlan lap a magyar közoktatás történetében. „Ámbár a múlt esztendő végén a Deputationak declaráltam, hogy a Physikához tartozó instrumentumok majd mind elromlottak és a defectus miatt ezt a disciplinát, sőt.másokat is tanítani nem lehet: még sem vétődött legkisebb instrumentum is." Pedig a levél keltének időpontjában már nemcsak új szerzeményekre, de a meglévők javítására is kellett volna a pénz. „Az embolust (dugattyú) 45 krajcárért esztergáltam: Az embolust meg- bőröztem, a két végére formából készült vagy felhajtott új bőröket tettem két forintért. Az embolushoz új réztányért csináltam 1 ft 12 krajcárért . ..” Akadtak már hazai mesterek is, akik ha nem is voltak tanszerkészítők, egy-egy szép munkával igyekeztek enyhíteni a pénzügyi gondokon. Szép példa erre a Sárospataki Múzeumban Bató Mihály miskolci mester „felfelé futó kettős kúp" ajándéka, 1794 januárjából. A kúpon cirkalmas felírat: „Grave sursum tendens". A XIX. század a természettudományok fejlődésében és oktatásában viharos változásokat hozott. Megfakult a dicsfény, amely Hatvani Electrica Machináját vette körül. Az 1750 körül szerkesztett dörzselektro- mos masina, vagy a sárospataki „Tantalus kelyhe", a régi mérlegek, súlyok és termométerek lassan múzeumba szorultak. Egyre több helyen folyik a kor színvonalán álló fizika-oktatás. Ehhez pedig sokszorosa kell a korábban használt eszközöknek és berendezéseknek. Amit 50-60 évvel korábban fejben meg lehetett jegyezni, az a XIX. század elejére Sárospatakon is leltári oldalakat tölt be: Instrumenta Mechanica; Instrumenta Hydrostatica; Instrumenta Hydraulica; Instrumenta Magnetica et Electrica. A leltári főcímek jelzik, hogy az oktatásban is bekövetkezett már a fejezetekre tagolódás. A tanszerkészítő mesterek munkái mellett egyre nagyobb jelentőségük van a gyáraknak. A hollandiai mesterek nevét gyári márkajelzések váltják fel. Az optikai eszközöket nem leydeni műhelyekben készítik, Voigt- lönder gyártmányok kerülnek a szertárak polcaira. Mindez magával hozza azt is, hogy a míves kimunkálásokat, a díszes fogókat és csapokat felváltják a célszerű, sima formák, a tömegtermelés egyenruhái. KARÁCSONYI REZSŐ Induxciós eszköz a XIX. századból Felfelé futó kettős kúp 1794-ből
