Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

A Meidzsi kor kezdetével, 1868-al gyors fejlődésnek indult modern japán festészet irányzatait két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a közel két és fél évszázados elzárkózás után kibontakozó, a nyugati technikákat és témaköröket szorosan követő olajfestészet, (abura-e), a másik a papír vagy selyem alapra ásványi festékeket alkalmazó, szellemében is a japán nemzeti hagyományokhoz kapcsolódó nihon-ga (japán festészeti) irányzat.

A nihon-ga irányzat öt olyan kiemelkedő kortárs művészével ismerKondó Koméi: A nirvána mélységei - részlet (133x185 cm) Koyomo Motozó: Tavaszi és őszi hullámok (161x361 cm)

Aszada Jakasi: Ama no Hashidate havazás után (182x176 cm)

kedhetünk meg az Iparművészeti Múzeumban, akiknek művei először szerepelnek európai kiállításokon. Egy kivétellel még a képformájuk is a régi ellenzőkép (byóbu). A régi várkastélyok nagy termeinek berendezéséhez készült ellenzőkön kezdetben tussal és kevés színnel festett virág- és madárképek szerepeltek, majd a Rimpa irányzat mesterei fejlesztették őket igényes dekoratív szintre a XVII—XVIII, században. Mind az öt művész a huszas években született. A klasszikus japán dekoratív festészethez való vissza- . nyúlás mellett a nyugati témákkal való kísérletezés és a modern felfogás fogja össze őket. Együttesen a modern japán festészet monumentális, nemzeti szellemű, dekoratív irányzatát képviselik. A természet mély tisztelete a japán élet szimbólumaként, modern felfogásban jelentkezik műveiken.

FERENCZY LÁSZLÓ