Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

1862. decemberében jelenik meg, óriási sikert arat, előbb Franciaországban, majd az egész világon. 1872-ben Amiens-be, felesége szülővá­rosába költözik. 1871-ben elveszti apját, 1887- ben anyját. 1902-ben szürkehályog támadja meg. Dolgozott, míg a toll ki nem esett a kezéből. 1905. március 24-én halt meg amiens-i házában. LEONARD KOHL A legújabb kutatások szerint az emberi agy két féltekéje, a jobb és a bal hemiszféra különböző megismerő, kognitív funkcióra specializálódott. A bal félteke a verbális és analitikus gondolkodás, a jobb félteke az intuíció és a totalitás-felfogó­képesség székhelye. A bal félteke teszi lehetővé az analitikus és logikus gondolkodást, cselekvést, a lépésről lépésre haladást, a jobb féltekéhez az intuitív és teljesség-folyamatok rendelhetők hozzá. Az egyes részek közötti összefüggéseket a bal hemiszféra a következtetések sorának egy­másutánja segítségével, a jobb hemiszféra a köz­vetlen kapcsolás segítségével deríti fel. A bal félteke az időanalízis, a jobb félteke a térszin­tézis szerve. Az emlékeket a bal félteke verbális átírással, a jobb félteke képekben rögzíti, tárolja. A technikai forradalom legfontosabb eredmé­nyeit, vívmányait az analitikus módszereknek, te­hát a bal félteke működésének köszönhetjük. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a jobb félteke működése még nincs kellő eredménnyel feltárva. Az időre vonatkozó képzelőerőnk felső határa (100 év) 100 milliárdszor nagyobb, mint az alsó határa (1/30 sec). A térre vonatkozó képzelőerőnk felső határa (3000 km) 100 milliárdszor nagyobb, mint az alsó határa (1/30 mm). A Világegyetem kora 100 mil­liárdszor nagyobb, mint az időre vonatkozó kép­zelőerőnk felső határa (100 év). A Világegyetem átmérője 30 trilliószor nagyobb, mint a térre vonatkozó képzelőerőnk felső határa (3000 km). A sci-fi irodalom nem más, mint a világ modell­jének a bal és a jobb félteke működésébe szerelt szélsőértékű leírása. A bal félteke az ellenőrző­leíró tudományos alapanyag; a jobb félteke a fantázia, az intuíció, a képi kreativitás szolgál­tatója. Verne Gyula az első igazán nagyformá­tumú sci-fi író. Mindig sokat gondolkoztam azon, miért volt szinte egyeduralkodó témája az utazás. Hiszen egész életművének is utazáscímet adott: „Rend­kívüli utazások". Ezek az utazások behálózzák a föld felszínét, néhány közülük a világűrbe és a föld középpontjába is elvezet. Vernét jobban foglalkoztatta a tér, mint az idő. Miért? Mert valódi művész létére az agy jobb féltekéjének működése volt adekvát írói tevékenységével. Különös módon az ember térérzékelése, minden ellenkező híreszteléssel szemben gyengébb, mint időérzékelése, aminek valószínűleg az is oka, hogy a Világegyetem térbeli kiterjedése sokszoro­san nagyobb, mint időbeli kiterjedése. Az emberi fantázia a tér végtelenségével kevésbé tud meg­birkózni, mint az időével. Ezért utazott műveiben folyton-folyvást a konok Verne Gyula. Jobb agyféltekéjének dinamikája kényszerítette a végtelen kíváncsiság útjaira, mely utazások szintetikus sugárzását a bal félteke leíró, „realista” bizonyító adatai erősítették fel valódi, remek sci-fi irodalommá. JÖRG WEIBEL Verne Gyula sokdimenziós író. A ráragasztott ifjúsági irodalom-felület alatt a következő rétegeket figyeltem meg nála: A stílus-réteg. A legmodernebb festők, a szürrealista költők ta­nultak és tanulhattak rafinált építkezésű monda­taitól, a horizontális, egymásba sűrűsödő fel­sorolások fülledt, ugyanakkor keményen száraz metaforikumától, az addig ismeretlen megneve­zések, fogalmak egzotikumától, plasztikus új in­formáció-áramlásától. A sziszifusz-réteg. A Rendkívüli utazások egészét az emberi élet másának tekinthetjük, egységes látomásnak, amelyben egymást követik az álmok és csalódá­sok, illúziók és keserű összeroppanások, a re­ménytelenségnek és a reménynek a periódusai. Verne Gyula művészetének dicsérete, hogy ez a látomás sohasem marad a hullámvölgyben, és az életművet a folytonos és bátor újrakezdés, az embernek önmagába és a munka mindent le­győző hatalmába vetett hite jellemzi. A tudós-tipus-teremtés-réteg. Verne megteremti a XX. század tipikus tudósá­nak képét, aki azt hiszi: „tiszta és független” kutató, felfedező munkát végez, miközben szinte észrevétlenül, nagyon lassan átcsúszik a rossz hatalom markába. Ezek az úgynevezett „új man­darinok” a világot csak a technika segítségével akarják megváltani, illetőleg megváltoztatni, ugyanakkor csupán a politika dróton rángatott bábui. A katasztróla-sejtés-réteg. Több regényben felvázolta egy olyan világka­tasztrófa rémképét, amelyet az erkölcsi gátlásokat félredobó, és a hatalmi politika vazallusává sze­gődő tudomány okozhat. Felvázolja a rémképet, de soha sem tagadta meg optimizmusát, mely szerint a józan emberi ész képes útjába állni az eltévedt tudomány garázdálkodásának. A fasizmus megsejtésének rétege. A Begum ötszáz milliója című regényében ábrá­zolt kisállam a porosz-militarista eredetű fasizmus tökéletesen megrajzolt mintája, előhírnöke. A gyarmati sejtés rétege. Nemo kapitány alakja a gyarmatosítás elleni harc szimbóluma. 1875-ben még el kellett pusz­tulnia, nem tudta kivívni hazája, India szabad­ságát, de a 120 éves Verne Gyula már láthatta volna, mint szabadulnak fel sorban a gyarmati népek. Mindent megjósolt. Azt mondják róla, „csak" ifjúsági író. Mivel az idén lesz 150 éves, hozzá képest valóban ifjú minden olvasója. Ilyen érte­lemben ifjúsági író Verne Gyula, a világirodalom egyik legnagyobb zsenije. (Az Írás három fiktiv szerző dokumentumán alapul.) HERNÁDI GYULA 23

Next

/
Thumbnails
Contents