Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 4. szám
rendezte be. V. Kelemen, majd utódai, hetven éven át Avignonból kormányozták az egyházat. A Rhone partján magasodó mészkőszirt tövében 1335 és 1351 között XII. Benedek és VI. Kelemen építette fel a Pápai palotát. A palotára azonban, amely vaskos falaival, saroktornyaival, gyilokjárói- val szinte a szikla fölé emelkedik, inkább az erőd kifejezés illik. Az épületek, termek az építtető pápák ízlésváltozásáról is árulkodnak. A kolostori egyszerűségű benedeki stílust a palota újabb szárnyaiban VI. Kelemen pápa pompakedvelő ízlése váltotta fel. A Benedek korából származó Palais Vieux, a régi palota termei bútorok nélkül, üresen, ma még inkább ridegnek tűnnek. VI. Kelemen idején viszont a pápai lakosztály termeit a kor neves festői díszítették és tették lakályossá. Avignonban dolgozott a sienai gótika mestere, Simone Martini, valamint a Viterboból származó Mateo Giovanetti, aki a „pictor papae", a pápa hivatalos festője címet viselte. A fogadótermek és dolgozószobák falait borító, vadászjeleneteket, halászokat, solymászokat ábrázoló freskók hű rögzítői a XIV. századi viseleteknek, és a pápai udvar kedvteléseiről is képet adnak. Francesco Petrarca, aki Firenzéből száműzött apjával együtt telepedett le Avignonban, szenvedélyes hangú szonettekben ostorozta az udvar életmódját: „Fájdalom kútja, dühödés szállása, bűn iskolája ..." — írja a városról. A XII. Benedekhez írt versében megoldást is ajánl: Rómába való hazatérésre buzdítja a pápát. Végül is maga fordít hótat Avignonnak. A város elhagyásában Laura iránt táplált reménytelen szerelme is szerepet játszhatott, akit 1327 nagypéntekén, a klarissza nővérek avignoni templomában pillantotta meg. Amit Petrarca nem érhetett el verseivel, lassanként kieszközölték az európai uralkodók, köztük Nagy Lajos Avignonban megforduló követei: XI. Gergely pápa 1376-ban visszaköltözött Rómába. A pápák üresen maradt palotájába hamarosan új lakók költöztek, az ellenpápák, VII. Kelemen és XIII. Benedek, akiket a francia és spanyol uralkodó, valamint a nápolyi király segített trónra. Az ellenpápák kiűzése után pápai legátusok lakták a termeket. A francia forradalom után a palotát börtönnek, majd kaszárnyának alakították át. A város számtalan templomának harangzúgása ma is éppúgy betölti tereit, utcáit, mint a XVI. században, amikor Rabelais „csengő-bongó városinak keresztelte. A harangok azonban egy lassan elnéptelenedő városban kondultak meg. Avignont és a pápák palotáját egy színházi rendező, Jean Vilar keltette új életre 1947-ben. A palota díszudvarán, a gótikus ablakokkal áttört falak között, Franciaországban akkor hangzottak el először Shakespeare II. Richárdjának sorai, és itt volt az ősbemutatója Paul Claudel Tóbiás és Sára című darabjának is. A francia színházi életben ezzel új folyamat kezdődött: egy vidéki kisváros premierje megelőzte A Szt. János kápolna freskói a fővárosi bemutatót. Az egyszerű eszközökkel színre vitt darabok egyben a szabadtéri színház franciaországi bemutatkozását is jelentették. Az eleinte csak néhány napig tartó színházi hét harA palota díszudvara Terem a palotában mine év alatt szinte az egész nyárra kiterjedő rendezvénysorozattá bővült, és a palota díszudvarán kívül birtokba vette a város tereit, a kolostorok kerengőit is. Ugyanakkor megőrizte Vi- larnak azt az elgondolását, hogy a tömegeknek játszó népszínházát kíván itt létrehozni. A különben csendes életű provence-i kisváros a fesztivál idejére zsibongó metropolisszá alakul. Utcáin, terein, a hivatalos Festival d'Avi- gnon mellett számtalan „magánfesztivál” zajlik. A polgárházakkal övezett tereken mímesek szórakoztatják a kávéházak közönségét, gyerekek szoronganak a bábosok hirtelen tákolt bódéja körül, bűvészek és tűznyelők kalapjába hull a A széksorok is estéről estére megtelnek, egészen augusztus közepéig — amikor is véget ér az avignoni fesztivál, és a pápák és ellenpápák egykori székhelye visszazökken a provance-i mindennapok megszokott, csendes kerékvágásába. NEMERKÉNYI ANTAL _________________________________11 Solymászok a pápai dolgozószoba freskóján
