Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 4. szám

tos élelmességén, Kazinczy eszményvilágán, Kölcsey férfias szentimentalizmusán nevelkedett. Ez a szentimentalizmus a polgárság antifeudális küzdelmeinek idején haladó, demokratikus magatartást jelentett, hirdetvén, hogy az emberi érzelmek egyenlő értékűek, bármely társadalmi helyzetben jogot követelnek maguknak. Hazai követői közül senki sem közelítette meg azt a műgondot és formabiztonságot, mint az irodalmi útjára induló Bajza József.

Míg költőként az érzelmek megszólaltatója volt, ugyanakkor elméleti műveiben megjelenik a harcos, és a harchoz kellően felkészült vitatkozó: a liberális haladás és a művészi színvonal számon- kérője. Ahány elméleti írása jelent meg, annyi ellenséges sereget ingerelt maga ellen. Első tanulmányával, Az epigramma theóriájával magára haragította — többek között - az akkor tekintélyes, valójában jelentéktelen epigrammaköltőt, Szentmiklósy Alajost, aki fölényesen kezdett vitázni a fiatal bírálóval, mire olyan kemény és kivédhetetlen választ kapott Bajzától, hogy köznevetség tárgya lett. Ettől kezdve féltek Bajzától. Ö pedig nyílt sisakkal hívta viadalra egyszerre az irodalmi-politikai reakciót, a hivatalosok pártfo- goltjait és a tehetségteleneket.

Kazinczy szelíd óvatosságához nem illett ez a magatartás. Bajza, minden tiszteletet megadva a mesternek, nem is őhozzá csatlakozott, hanem a hazai romantika nyughatatlan ösztönzőjéhez, Kisfaludy Károlyhoz. Ebben a körben pedig kitűnő fiatalemberek gyűltek össze: Vörösmarty, a nemzedék főhőse és lángelméje, (később Bajza sógora, mivel Bajzáné és Vörösmartyné nővérek voltak), az egyre haladóbb, végül forradalmi papköltő, Czuczor Gergely, a pesti orvosból a magyar irodalomtörténet megteremtőjévé váló Toldy Ferenc. Élükön Kisfaludyval, hamarosan felismerték, hogy Bajza az eszményi kritikus és az eszményi szerkesztő. Kisfaludy korai halála után ő szerkeszti évkönyvüket, az Aurórát, majd Vörösmartyval és Toldyval megteremti a kor legszínvonalasabb folyóiratát, az Athenaeumot.

A színházi kultúra érdekében Kritikai lapok címmel kiadványsorozatot indít. És vitázik, vitázik, vitázik. A német érzelmesség neveltje vitái közben ismeri fel, hogy a német romantika érzelgős lovagdrámái már nem képviselik a haladást. Lelkesen emel szót a harcias francia romantika, s mindenekelőtt Victor Hugo mellett.

A haladás és a reakció egyik csatatere azokban az években irodalomban-színházban-kritikában a romantikán belül volt. Az elvágyódó-visszavágyó német típusú romantikával szemben a lázongó- forradalmasító francia típusú romantika jelentette a haladást. A francia romantika vezéralakja, Victor Hugo világszerte, minálunk is, szinte jelképe volt az antifeudális törekvéseknek. Bajza kritikai harcainak egyik főtémája az Hugo érdekében kifejtett, lankadatlan vita.

Ebben a vitában igen alkalmas fegyvertársra talált Vörösmartyban, aki ugyancsak a legjobb, legszellemesebb kritikusaink közé tartozott. Ez a romantika-vita szakadatlanul figyelmeztetett az iro3-or. Alt is nvüvan kikötöm, hogy valamint előlegen flae- tésekre számot nem tarthatok , úgy viszont rendes havi dijam pontosan fizettessék ki

dalmi és mára.

színházi problémák politikai tartalBajza küzdött a tehetségtelenség, a hivatali protekció és az irodalomban érvényesülni akaró tekintélyelv ellen. Kétségtelen liberalizmusa, demokratizmusa és nemzeti függetlenség-pártisága egyértelműen kifejeződött a romantika-vitában is, lelkes híveket és gyűlölködő ellenfeleket toborzott. Az sem csoda, hogy a végre állandó pesti színház (a későbbi Nemzeti Színház) megalakulásakor ő lett az első igazgató, mint közismerten a legjobb szakértő; és az sem csoda, hogy hamarosan távoznia kellett, mert a hivatalosokkal sehogyan sem fért össze.

Természetes, hogy amikor Széchenyi polgárosító liberalizmusával szemben a politikai porondon megjelenik Kossuth harciasabb demokratizmusa, Bajza a haladóbbak, a türelmetlenebbek oldalán áll. Kossuth is hamar felismeri benne nemcsak a harcostársat, de az eszményi munkatársat is. Hiszen a finom hangú költő, a szigorú kritikus már addig is bizonyította, hogy ragyogó tollú újságíró és a kor legjobb magyar szerkesztője. Ha a forradalom felé haladó ország haladó publicisztikájának Kossuth a fővezére, akkor Bajza a vezérkari főnöke. Politikailag túllépett barátain: Vörösmartyn és Toldyn is; az Athenaeum körüli író-költőgárdából csak Czuczor tart vele a forradalmi demokratizmus útján. (Igaz, Czuczor az egyetlen jobbágyszármazású közöttük, ezért is lehet összekötő kapocs Vörösmarty és Petőfi nemzedéke között; népdal ih- letettségű költészetével formailag is előkészíti Petőfit, míg Bajza túlcsiszolt költészete, még haladó politikai tartalmával is, merőben idegen Pető- fiéktől.)

Amikor eljön a forradalom, és Kossuth lesz a nemzet vezére, akkor a hivatalosan forradalmi sajtónak, Kossuth Hírlapjának Bajza a főszerkesztője. Az irodalom, a színház, a kulturális közélet legjobb szakembere, Kazinczyék elegáns szentimentalizmusának és Kisfaludy Károly irodalmat felvirágoztató romantikájának közös örököse, a korszak egyik legműveltebb embere. Ha ideje és módja adatik, a hazai történettudomány egyik fő alakja is lehetett volna: 1848-ban és 1849-ben a forradalom és szabadságharc vezérpublicistája. Bécs és a hazai reakció szemében semmivel sem veszélytelenebb bűnös, mint Kossuth vagy Petőfi. Történelmi helye ez időben közvetlenül őmellettük van.

Amikor a forradalom és szabadságharc leverése után Haynau báró tömegvérengzéssel válaszol, Bajzának is bujkálás az osztályrésze. Vele bujkál sógora, Vörösmarty is, hiszen a bosszúálló nem tesz különbséget az igazi forradalmár és az óvatosabb haladó között; az egyezkedésre hajlamos Batthyányt ugyanúgy kivégzik, mint a forradalom tábornokait; a békepárti Jókainak ugyanúgy rejtőzködnie kell a biztos halál elől, mint a nem alkuvó Bajzának.

Ez a szakadatlan halálközelség tönkreteszi Bajza túlfeszített idegrendszerét. Egy ideig még bízik abban, hogy a Világos utáni sötétségben folytathatja, amit 1846-ban megkezdett: a felvilágosodás szellemében végigtekintett Világtörténet megírását. De erre sem volt már lehetősége, az első kötetet nem követi újabb. Mire már Bécs is megelégelte Haynau rémuralmát, Bajza elméje elborult.

Ha eleinte voltak is tiszta pilanatai, amikor újra meg újra elő akarta venni a nagy művet, a Világtörténetet, tervezgetésnél többre nem futotta erejéből. A világos pillanatok egyre ritkultak. Nem volt, ami erőt adjon neki. A legjobb barát, Vörösmarty maga is az elmezavar határán, bús- komoran él, de neki még kijut a zseniális végső fellángolás, A vén cigány. De ez egyben a búcsú is: Vörösmarty 1855-ben meghal. Bajza fia, a nagy költőnek ígérkező Bajza Jenő tüdővészes. Nem sokkal éli túl apját, akinek elmebaja elko- morítja a fiú rövid életét, és a fiú végzetes betegsége elkomorítja az apa ritka tiszta pillanatait. A legvégső években pedig már élő halott. Amikor 1858-ban, 54 éves korában meghalt, a csillogó, harcias szellem már rég kihunyt.

A reformkor, majd a forradalom és a szabadság- harc negyedszázadában Bajza meghatározó szerepet töltött be. A kor irodalmának, színházi és kulturális közéletének, a politikai újságírás történetének fontos része az ő életműve.

HEGEDŰS GÉZA