Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
T öbbnyire jól látható, kiemelkedő helyen állnak az útmenti keresztek, egyszerű, erőteljes formájukkal harmonikusan illeszkednek a tájba. Évszázadokat éltek át, külsejük viharvert. A ma is álló feszületek között nem találni XVIII, századinál régebbit, az írásos források azonban már a középkorban is említést tesznek róluk. A soproni levéltár adatai szerint - feltehetően nyugati jogszokás hatására - a XV. és a XVI. században is emeltek már engesztelő kereszteket a gyilkosságok színhelyén. A feszületeket falusi mesterek, ügyes kezű parasztemberek, tanult kőfaragó mesterek készítették, akik a paraszti és a városi műveltség határán éltek. A hivatásos egyházi művészet hatása mellett befolyásolta őket a mesterségbeli hagyomány és a befogadó népközösség kultúrája. A feszületek ezért egyszerre fejezik ki a városiasodás, polgárosodás törekvéseit és a paraszti ízlést. Bár jónéhány XVIII, századi ilyen emléken megfigyelhetők a barokk stílusjegyek, mégis az egy-egy műhelyre vagy vidékre jellemző egyformaság a leginkább szembetűnő. Készítőik ugyanis — amint az a provinciális művészet más alkotásaiban is tapasztalható - időbeli késéssel veszik át az uralkodó stílus formáit, gyakran korábbi stílusok elemeit konzerválják, s mindezt az egyszerű megmunkálás során primitív formajegyekkel ötvözik. A feszületekről leolvasható, hogy milyen plasztikai formákat érzett magáénak a parasztság, életét milyen szakrális, művészi környezetben élte; hogyan asszimilálódtak a történeti stílusok formái, s a mesterek hogyan formálták át a „magas művészet” hagyománnyá váló megoldásait a népBúzakoszorúval díszített feszület, Máramaros Pléh-Krisztus, Zalacsány művészet plasztikai látásmódja szellemében. Az útmenti keresztek többnyire kerítéssel övezett, néhány négyzetméternyi kis kertben állnak. E terület gondozása a keresztet állító családra vagy közösségre hárult. A feszületet csak akkor szentelték fel, ha az állíttató a halála utáni Festett pléhkorpusz részlete, Nógrád megye időre alapítványt tett annak fönntartására. A felszentelés általában a helyszínen bemutatott misével, prédikációval történt. A feszületek anyagát, formáját tájanként, az ott élő nép kultúrája és hagyományvilága, a környék nyersanyagai és azok felhasználási módja határozza meg. Fából készítették feszületeiket a palócok, a székelyek, a göcsejiek, s a Balaton körül is találkozunk jellegzetes formájú fafeszületekkel. A keresztre fémlemezből vagy fából készült, festett korpuszt erősítettek, és mindezt bádoglemezből hajlított tetővel borították be. A tetőre néhol gonoszűző pléh- csengettyűket akasztottak. A fakorpuszok egyszerű formái gyakran a természeti népek primitív faragásaira emlékeztetnek. Pléh-Mária rész/eíe, Dés környéke 14
