Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 3. szám
Basilides Mária: Carmen Bartók A fából faragott királyfi című táncjátékát - így írt: „Új időknek új dalai ezek a hangok és hiába ellenük minden értetlenség, vagy ellenséges indulat... Hans Sachs módjára kell ezt a zenét hallgatni, mint ahogyan azt Wagner A nürnbergi mesterdalnokok meséjében gyönyörűen példázza. Sachs sem értette meg Stolzingi Wal- tert, az új költőt, de megérezte, hogy valami nagy dologgal, megnyilatkozással áll szemben.” 1918-ban — mint a zenei ügyek kormánybiztosa — a polgári forradalom szolgálatába állította ragyogó szervezőképességét, s ezt a munkáját folytatta a proletárdiktatúra rövid korszakában is. A Közoktatásügyi Népbiztosság megbízása alapján, Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán társaságában, zenei direktóriumot és Zeneművészeti Tanácsot hozott létre, nagy szerepet vállalt a színházi élet átszervezésében. 800 tagú „kollektív együttest" alakított, hogy a külvárosok közönségének is jussanak mintaszerű előadások, a Zene- akadémiát pedig főiskolai rangra emelte. írt, segélyeket osztott, agitált. Hozzáfogott a munkástömegek bekapcsolásához a zenei életbe, a zeneoktatás reformjának kidolgozásához, de álmainak, terveinek töredékét sem tudta valóra váltani a 133 jeles nap alatt. A proletárdiktatúra bukása után bujdokolnia kellett, s aztán egy évtizedet töltött bécsi és berlini emigrációban. Idegen földön is a zene népszerűsítésén, a munkástömegek zenei kultúrájának fölemelésén munkálkodott. Bécs XXI. kerületében, Florisdorfban, az osztrák főváros „Angyalföldjén” számos hangversenyen szólaltak meg Reinitz proletárdalai kitűnő előadók tolmácsolásában, a komponista zongorakíséretével. Itthon, a Horthy- korszak idején nem csengett jól a neve, s a kiátkozottról sokan elfeledkeztek, kivéve Bartókot, aki az emigrációban élő Reinítznek ajánlotta „barátsággal és szeretettel” Ady-dalait. A száműzetésben is tanult, fejlesztette alkotói eszközeit, s élete egyik legnagyobb lélegzetű alkotását is odakint vetette papírra: kísérőzenét komponált Oszip Dimov Árnyak Haarlem fölött című néger tárgyú grand-guignoljához, melyet egy stuttgarti színház adott elő. A színlapon Erbé Viktor álnévvel szerepelt, s e névvel játszották itthon is ekkoriban sem nélkülözhető dalait. A harmincas évek elején hazatért Budapestre, újra megjelent a régi baráti kör kávéházaiban, a Fészek klubban, a színházakban. Dalai is felcsendültek, legtöbbször a munkásdalárdák ünnepi koncertjein, nem egyszer a felejthetetlen Basilides Mária párját ritkító, „szívbe-lélekbe vésődő" tolmácsolásában. Ám ekkor már beteg, egészségét aláásta az emigráció, fáradt, elgyötört, sok időt tölt kórházi ágyon. Szervező-agitáló ereje megcsappant, de alkotó-szenvedélyének tüze nem hamvadt ki, sőt időről időre magasra lobbant: Csokonai, Petőfi, Arany, Vajda, Ady és József Attila verseire készült dalai 1943 őszén jelentek meg Halottak énekelnek címmel. A kötetet már csak közvetlenül halála előtt, a kórházi ágyon vehette kézbe. Rezignálton, az élettől búcsúzva olvashatta a róla szóló dicséreteket: „...a ReiBasilides Mária nitz-dalok nyelvi és formai szépségei egyre meg- ragadóbban bontakoznak ki , . . eszközei gazdagodtak, letisztultak, egyszerűsödtek ... a Reinitz- dalok komponistája olyan zeneköltőt mutat, aki a verset igazi szenvedéllyel tudja dallamba oldani.” A Halottak énekelnek zeneköltője 1943. október 27-én, 65 éves korában elköltözött — a halottak után. Péterfi István, a kor kiemelkedő zenekritikusa egy napilap hasábjain búcsúzott az eredeti, értékes, tiszta lelkű, hányatott életű baráttól, s kifejezte reményét, hogy eljön az idő, amikor „kottái egyszer majd mind hangot kapnak és egyénisége hatalmának leomlanak korlátái". ALBERT ISTVÁN 15
