Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
vényből faragott portréját Beck ö. Fülöp mintázta — 1935-ben. A nagyterem mennyezetére a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát ábrázoló négy allegorikus olajfestmény került. A díszlépcső fölött, a mennyezeten Lotz Károly tizenkét falfestménye: a XVI. századi magyar széphistória, Árgirus királyfi és a Tündér Ilona története. E ciklushoz Than Mór kompozíciója társult: Árgirus királyfi megérkezik Tündérországba. Ugyancsak Than munkája a díszlépcsőház oldalfalain a hat allegorikus nőalak: a Zene, a Tánc, a Költészet, a Szavalás, a Humor és a Szerelem jelképe. A „cseme- getár" falát hat kép díszítette: Mátyás lovagi tornája, Wagner Sándor képe; Attila lakomája, Than Mór műve; és Lotz Károly négy, az evést, az ivást, a táncot és a szerelmet szimbolizáló köralakú festménye. Lotz ezenfelül még huszonnyolc kerek olajképet is készített a Vigadóba. A második Vigadó építkezése 1859- től 1865-ig tartott. Feszi munkája a romantikus építészet rangelső magyarországi alkotása, a szerkezeti biztonság és a csapongó fantázia ötvözete. Az építőművésznek harcolnia kellett megbízóival, a város szépészeti bizottságának maradi uraival, sőt, nem egy gáncsoskodó, értetten szakértővel. A tervezőt a Vasárnapi Újság munkatársa 1862- ben még így üdvözölte: „Feszi Frigyes pesti építész... Európa legnevezetesebb városaiban szerzé tapasztalatait és tanulmányait, s úgy tudjuk, búvárlatainak egyik fő tárgya volt oly építészeti stylt keresni ki, mely a magyar szellemmel és ízléssel, amennyire lehet, megegyező és rokon legyen.” 1865-ben, ugyanezen hetilapban a cikkíró már fanyalgott: „Az Angol királynő és a Wurm-ház között emelkedik föl félelmes magasságban a Redoute, s vele - a kiadás, mely százezrekkel haladja túl az eredeti költség- vetést." Arany János sajtóorgánuma, a Koszorú védelmébe vette a második Redoute-ot: „Nem a könnyűség jellemzi, hanem a colossalis mérvek és gazdag ékítmények. Stílje ellen lehetnek kifogások; de az épület már sajátos voltánál, a du- nasor építészetének egyhangú modorát megszakasztó formáinál fogva, egyszersmind egyik nevezetessége és dísze Pest legérdekesebb részének." Vitáztak a tekintélyek a néven is. A francia avítt Redoute-ot kompozíció eredeti volt, a díszítés újszerű, gazdag, a lépcsőház hatásos, a termek impozánsak. Főbejáratán túl, a pilléreken nyugvó alacsonyabb térből, széles lépcsősor vitt az emeletre. Ennek folyosóiról ajtók nyíltak a nagyterembe és a mellékterembe. A három termet oszlopos, íves architektúra választotta el, s ugyanilyen karzattal ellátott árkádsor határolta a nagytermet a két hossz-oldalon is, karcsú öntöttvas oszlopokkal. A keleti hosszoldal földszintjén a falmezőt és fameny- nyezetet dús aranyozás borította. A díszteremtől északra volt a hatszögletű „csemegetár”, délre egy kisterem; a földszinten és az ötnyílású főhomlokzati árkádok mögött a söröző, az étterem, a kávéház, továbbá a bazár, más néven a kertészeti kiállítás csarnoka. A főhomlokzat tervét 1861-ben vitatta meg Pest városának építészeti biMiklós, majd a XIX. századi reformkorszak két tisztelt egyénisége, József Nádor és Széchenyi István állt. Két portré az ország két újjáéledésére emlékeztet: a tatárjárást követő időkre IV. Béla királyé, a török hódoltság utánra Pest első vá- rosbírájáé, Watula Jakabé. A fő- homlokzatrészre faragta a művész történelmünk két nagyasszonya: Árpádházi Szent Erzsébet és Zrínyi Ilona; a déli oldalhomlokzatra a A régi Vígadó hangversenyterme zottsága. A határozat: a főhomlokzat oszlopait szobrokkal kell díszíteni. A főpárkányzat tucatnál több szobrát Alexy Károly mintázta. A középen elhelyezkedő magyar címertől jobbra és balra két király, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, mellettük Hunyadi János és Zrínyi pogány ősök, Attila király és Árpád fejedelem; az északira két keresztény uralkodó, Zsigmond és Mária Terézia szobrait. A díszterem értéke Stróbl Alajos Fandangója, Füredi Richárd Polonaise-e, a kisteremé Donét Gyula Népdal-a. A díszlépcsőházban Liszt Ferenc szürke már38
