Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

vacsorához indulni. S a szerény, ka- tedrálisok falán archaikus mosolyú szentek között elhelyezett napórák eme monumentális ősei sorában hí­res még a Plinius által is leírt 25,5 méter magas obeíiszk, amely a Szent Péter tér középpontjában áll és Caligula hozatta Rómába He- liopoliszból 39-ben időszámításunk után. Heliopolisszal többször is ta­lálkozunk a napórák történetében. III. Thutmosis Itt állította fel az ún. Kleopátra tűjét (ugyancsak gno­mon típusú árnyékvetőt), amely sze­repet kapott a napszakok, napfordu­lók, évszakok meghatározásában. A pontosabb mérés érdekében a régi Egyiptomban is már hegyesre készítették a gnomon céljára hasz­nált obeliszkeket és csúcsára sok­szor bronzból készült hegyet erősí­tettek. Az árnyékmag és a félár­nyék határának bizonytalan észlelé­sét akarták ezzel kiküszöbölni. A gö­rögök új formát adtak a csúcs ki­képzésének. A hegyben végződő oszlop tetejére még egy fémkari­kát is erősítettek (úgynevezett nap­szemet), amély fényes foltot vetített az árnyék közepébe, esetleg a nap­óra „számlapjára". A gnomon „zsebóra változata" is ismert volt mind Egyiptomban, mind Indiában. III. Thutmosis is használta másfél ezer évvel időszámításunk előtt. Eb­ből a korból származó napórákat Párizs és Berlin múzeumaiban is őriznek. A hordozható gnomon egy nyolcszögletű faragott bot (hasáb) volt, amelynek minden lapja tetején kicsi lyukat fúrtak. A lapokon ro­vátkáit skála volt látható. Ha tudni akarta az utazó vagy vándorló az időt, pici pálcikát dugott a boton fúrt lyukba, függőlegesen fellógatta a szerkezetet és megnézte, hogy a vízszintes állású pálcika a függőle­ges bot egyik lapján hová veti ár­nyékát. A nyolc oldal mindegyike az év más-más szakaszában volt alkalmas arra, hogy skáláján az árnyékhosz- ból az idő leolvasható legyen. Hi­szen télen és nyáron a nap azonos órájában más és más hosszúságú árnyék vetődik a botra; „Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja / és hosszúkat alszik rá midőn megfutja." Az árnyék hosszának és irányának éves változását természetesen a ha­talmas obeliszk-gnomonok működé­sénél is figyelembe kellett venni. Sőt, a gnomont nemcsak az évszak­hoz, de a földrajzi helyhez is „ka­Napóra Ausztriából (XVII. sz.) A Strasbourg! Katedrális egyik napórája librálm” kellett, ha a valódi időt kí­vánták árnyékából leolvasni. Ugyancsak III. Thutmosis idejéből valók az első ismert lépcsőnapórák is. A hatalmas, kőből épült szín­padszerű, több tíz négyzetméter te­rületű építmény sík tetejére két ál­dalról, lehetett lépcsőn feljutni. A két lépcső tájolása a kelő és a nyugvó nap irányába esett. A két lépcső mindegyike mellett függőle­ges fal állt. Az építmény tetején, pontosan közepén, árnyékot vető tömzsi főtömb. A felkelő nap a ke­leti lépcső mellett álló függőleges fal árnyékát a lépcsőre vezette. A délelőtti, egyre magasabbra hágó nap fénye először a legfelső, majd fdkozatosan az alsóbb lépcsőket vi­lágította meg. így lett délidő, ami­kor az egész lépcsősor ragyogott a fényben, a függőleges oszlop árnyé­ka pedig eltűnt. A tömzsi kőtömb zsugorodó árnyéka ugyancsak a múló időt jelezte. A deleiéről nyu­gatnak induló nap délutánra a nyugati lépcsőn játszotta el fény ár­nyék színjátékát, természetesen for­dítva. Az éppen leáldozó nap az utálsó, legmagasabb lépcsőre is ár­nyékot vetett. És amint egyre nagyobb és fonto­sabb szerepet játszott az idő mé­rése az ember életében, úgy terjed­tek el a napórák is, most már nem­csak a fényes Egyiptomban, a ra­gyogó Hellaszban, de az oly sok­szor felhőktől és esőktől szürke Nyu- gat-Európában is. Talán a másfajta építkezés, a más­fajta táj, a másképpen gondolko­dó ember mind együtt alakította az új és új formákat. A hatalmas obeliszkeket felváltották a tömör ro­mán és karcsú gát katedrálisak fa­lán megjelenő napórák, melyeken az árnyékvető maga is sokszor egy kőalak vagy egy előremutató kéz volt; az idő közelebb került a kö­zépkori emberhez. A változatossá váló formák a henger, gömb, po­liéder és gyűrű napórák alatt, fö­lött vagy éppen számlapjaik kövé­be vésve megjelentek a középkori, európai ember meditáló, transzcen­dens nosztalgiákkal teli lelkének, gondolatvilágának sokszor komor bölcsességei. „Ezen órák egyike lesz utolsó órád" „Minden óra közelebb hozza szá­modra a halált" „Az utolsó órád rejtve marad" A formák és bölcs mondások válto­zatos sokasága mellett a típusok száma is gyarapszik. A napóra „számlapjának" állása szerint elter­jednek a horizontális napórák, ame­lyek számlapjának síkja vízszintes és ebből áll ki az égi tengellyel pár­huzamos árnyékvető pálca. A nyu­gat-kelet irányú függőleges síkú napórák, a „Dél-órák”, amelyek számlapja délre néz, az „est-órák” nyugatra néző kő-arccal, egyre töb­ben és többen kötötték az embert az időhöz, s az időt a múló élet­hez. Ma vasgyárak, nitrogénművek, kokszüzemek ontják a modern élet torok ma ró melléktermékeit a váro­sok levegőjébe, a katedrálisok kö­vei, szobraik arca és a napórák 9

Next

/
Thumbnails
Contents