Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
A ládikák és kazetták, ezek a rendszerint asztalon, nagyobb ládán, vagy állványon tartott, le- vagy felhajtható lappal, esetleg kis ajtókkal nyíló, kengyeles fülekkel ellátott kis tároló alkalmatosságok mindig is fontos tartozékai voltak az otthon berendezésének. A nagy ruhásládáktól, kelengyeládáktól azonban nemcsak méretükben, hanem rendeltetésükben is különböznek: ékszer, pénz, levél, író- és varróeszközök, gyógybalzsam, játék és sok más apróság elhelyezésére, sokszor elrejtésére szolgáltak. A gótikus és reneszánsz ládikáknál, kis kabinetszekrényeknél a rendeltetés többrétű: általában az érték őrzésére szolgáltak, gyakran szerelmi jegyajándékok voltak. Később már kimondottan író, varró, ékszeres, gyógyszeres, teafüves, piperés, kesztyűs, leveles vagy játék dobozokkal találkozunk, míg végül eljutunk az ismét általános funkciójú kazetta kialakulásáig. Az Iparművészeti Múzeum legrégibb ilyen tárgya felirata szerint is 1502- ben készült, valószínűleg Tirolban. Az útiláda formájú, domború fedéllel nyíló dobozka fő ékessége, a rátétes bőr indadíszen és címeren kívül, éleinek apró, virágos fém szögsora. A domború fedél mellett gyakori az egyenes zárólap. Ehhez hasonló tárgyat láthatunk az Esztergomi Keresztény Múzeum Evagationes spiritus című szárnyképén is, amelyen az ismeretlen festő a szórakozva imádkozó ember rossz utakon tévelygő gondolatait szimbolizálja: a jobboldalt széken ülő nőalak nem imájára figyel, hanem e hívságos földi élet konkrét megtestesítőire; az előtérben ábrázolt ékszeres ladikokra. Ezek a sima, hasábos formájú sárgaréz pántokkal záródó ládikák gyakran pompás kivitelűek voltak. Ilyen például az egykori Spitzer-gyűjtemény metszett, festett és aranyozott díszű bőr lá- dikája, amelynek fedelét és oldalait körbe-komponált vágtató lovas, futó szarvas, terített asztalnál és kút mellett ülő szerelmespár képével Ábrahám áldozatát ábrázoló ládika, 1522. díszítették. De a világi élet dicsői- tése mellett e ládikákon gyakran ismerünk fel bibliai jeleneteket: Ábrahám áldozatát, (1522) vagy Judit és Holofernes (1558) bemutatását. Ezek a képek bizmut (kátrány) festéssel készültek, amely főleg Délnémet területen, a Rajna vidékén volt divatos a XVI. században: krétarétegre por alakjában bizmut alapozást készítettek és azt simító acéllal lecsiszolták, ettől nyerte a lakkfestés lágy, fémes tónusát. Ezzel a technikával készült például egy íróládika. Szögben állított, ferde, felnyitható írólapját az egykori tulajdonos családi címerei ékesítették. Ugyancsak a XVI. századból való és hasonló felépítésű, piros és zöld, préselt bőrrel bevont íróládikánk, medallionokba foglalt portréival, indás-leveles ágak közé rejtett oroszlán figurájával. A festett figurális díszítéssel egyidő- ben fordul elő a festett és faragott levéldíszítés, például egyik XVII. századi francia ládánkon. A század végén mindezek mellett előtérbe kerül az igazi laparanyozás is. Az írás és a varrás funkciója kapcsolódik 5
