Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 4. szám

Fel, fell sok sama, vig leány I Ki a szabadba mindahány. A férfi-rajt ruházni és madártól óvni a vetést. Elő gerely, kelevéz! Kiürül ma a ház, valamennyi juhász ma ordast ejteni tér, ha merész. (S. T. Coleridge: Vadászdal) Az immár húsz-harmincezer éves, első fönnmaradt képzőművészeti al­kotások témája az elejtendő vad­állat. A jégkorszaki ember szénnel, kővel, később festékkel rajzolta barlangjának falára azokat az álla­tokat, melyektől önmagát és család­ját meg kellett védenie, és amelyek húsából a közösség táplálkozott. A csontból, prémből, bőrből szerszá­mokat és használati tárgyakat ké­szített. A vadászatot mágikus szer­tartás előzte meg, ennek volt esz­köze a barlangrajz és festmény. Az ábrázolt vadat „ejtették el” először, mint erre a képeken látható, az ős­ember kezdetleges fegyverétől szár­mazó sérülések is utalnak. Ha az előre eljátszott vadászat sikertelen­nek bizonyult — a fegyver nem ta­lálta ei az állatot, vagy kicsorbult —, feltehetően nem indultak el a 1. Római mozaik 2. A Pollingi táblák mestere 3. Indiai mester: Vadászhéja 4. E. Delacroix: Oroszlánvadászat 5. Perzsa mester, XIV. sz. 42

Next

/
Thumbnails
Contents