Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 4. szám
A BÜKKI ÜVEGHUTÁK KÉT ÉVSZÁZADA A Bükk-hegység déli lejtőin, e termőföldben és vízben szegény területen először az üvegkészítés hozott létre településeket. A XVIII, század elején a diósgyőri koronauradalom hatalmas kiterjedésű bükki erdőségei az erdőgazdálkodás fejletlensége, valamint a szállítási nehézségek miatt kihasználatlanok voltak. A kincstár ezért támogatott minden kezdeményezést az erdők fáinak hasznosítására. A korabeli üvegipar a fa felhasználására épült. Az üveggyártás legfontosabb alapanyaga, a hamuzsír, a bükkfa hamujából készült, s az üveghuták kemencéi is temérdek tűzifát igényeltek. A diósgyőri uradalom erdőbirtokán 1712-1717 között létesült az első üveghuta. A bérlő és lengyel, cseh származású munkásai szabadon használhatták az erdei utakat, kitermelhették a fát. A bérlő a bérleti díj lefizetése után szabadon rendelkezett az előállított termékek felével, a többit az uradalomnak kellett beszolgáltatnia. Az uradalom, ellenszolgáltatásképpen, a huta építéséhez és működéséhez szükséges fa szállítására a jobbágyait rendelte ki robotmunkára. Az üveghuta működéséhez évente mintegy 5000 öl fára volt szükség, így az üzem közvetlen közelében levő erdők hamarosan kimerültek. A fa szállítása helyett célszerűbb volt a kis üvegkészítő üzemeket friss erdőterületekre helyezni. A bükki üveghutát a XVIII—XIX. században háromszor telepítették új erdőterületre: Óhuta (ma Bükk- szentlászló) után 1755-ben Újhután (ma Bükkszentkereszt), 1790-ben Répáshután, 1834-ben pedig Gyertyánvölgyben folytatódott az üveggyártás. Az/első bükki üveghuta épületét fejből és kőből emelték, tetejét zsindellyel fedték, négy bejárata és négy kemencéje volt. A legnagyobb kemencében szárították a hamuzsírt, s ez volt egyben a műhelykemence is, az itt olvasztott üvegmasszából készítették az üvegtárgyakat. Az egyik kétkéményű kemencében a hamuzsír főzéséhez szükséges fahamut és a tűzifát szárították. Az ablaküveg előállítására egy széles szájú kemence szolgált. A negyedik, úgynevezett hűtőkemencében, a kész üvegtárgyakat hűtötték. A hutaépület mellett a szabad ég alatt állott a kéttönkös törőmalom, amely finom porrá zúzta a hamuzsírt, mészkövet és kvarcot. A bükki üveghuták felépítése, berendezése a XIX. század derekáig nem változott. Az üveghuták általában 6—8 szakmunkást foglalkoztattak, de a folyamatos működéshez mintegy 30 emberre volt szükség. Az üveggyártás kéziszerszámait - az üvegfúvó pipát, a vascsövet, a csipeszt, az ollót, a merítőkanalat, a lapátot, a kampósvasat, a gereblyét - az egyTalpas pohár Kancsó mást követő generációk nemzedékről nemzedékre örökölték. A Bükk-hegység üveghutái a XVIII, században és a XIX. század első felében öblös- és táblaüveget készítettek. A zöld és fehér színű öblösüvegek — az úgynevezett parasztüvegek - Borsodban nem válhattak a paraszti, polgári és nemesi háztartások jellemző eszközeivé, mert a kerámiának a paraszti és mezővárosi előállítása, a céhen kívül és céhekben folyó termelés minden igényt kielégített. A falu és a város főleg a táblaüveget vásárolta. így a bükki hutákban főként táblaüveget készítettek. Jellemző termékük még a palack, a pincetokba (mélyedés a borospince falában) való üveg és az üvegkancsó. A hutaleltárak tanúsága szerint a XVIII, században harmincnál is több agyagformát használtak, s ezzel nagy változatosságot értek el. A zöld, fehér és kék színű üvegkancsók például 10 és 20 centiméteres átmérő között szinte félcentiméterenként változó nagyságban készültek. A XVIII, századi népességösszeírásokban rendszeresen szerepelnek a „sótos tsináló mes- tek"-ek, vagyis a hasáb alakú üvegeket készítők nevei. A bükki üvegipar a fénykorát az 1834*ben alapított gyertyánvölgyi üzem működése idejének derekán élte. A gyertyánvölgyi manufaktúra a XIX. század közepén évente mintegy 80 ezer üvegpalackot és 20 ezer darab táblaüveget állított elő. A bükki üvegipar fejlődése az üveg- művesség kibontakozásának is kedvezett. A bükki huta-településekről származó üvegesek üvegezték a templomok, lakóházak ablakait, 1844-től pedig - már a miskolci asztalos céh tagjaiként — művészi igényű festett, csiszolt és vésett üvegeket készítettek. A gyertyánvölgyi üzemben, felismerve a kristályüveg iránti növekvő érdeklődést, 1841- ben hat darab köszörülő korongot és egy esztergapadot állítottak üzembe, s évente 30 ezer sukk metszett üveget készítettek. A festett, aranyozott díszítésű, metszett és vésett üvegtárgyaikkal hamarosan országos hírre tettek szert. A gyertyánvölgyi üzem működése idején érte el a bükki üveggyártás fénykorát, majd jutott el a hanyatlás korszakába is. A közlekedési útvonalaktól távol fekvő üzem, bár a kor technikai színvonalához képest magas fejlettségi fokon állott, nem bírta a versenyt azokkal az üveggyárakkal, amelyek termékeinek árát nem terhelték magas szállítási költségek. Az utolsó bükki üveghuta 1897-ben szüntette be termelését, s ezzel lényegében meg is szűnt a majdnem két évszázados bükki üvegipar. VERES LÁSZLÓ Porciós üvegek Boros palack
