Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 4. szám

HJJ ceSZTEMXD,

c53

szilveszteri népszokások és hiedelmek már újév napjánhoz tartoznak, mert a népi felfogás szerint a nap estétől másnap estig tart. Az esztendő sokáig nem január első napján kezdődött. Például az ókori Rómában is március elseje volt az esztendő kezdőnapja, egészen Julius Caesar naptárreformjáig, mely január elsejét tette meg az év legelső napjának.

A Januárius hónapnév Janusnak, a kezdet istenének nevével függ ösz- sze. A nyugati kereszténység eleinte idegenkedett a pogány eredetű január elseje átvételétől, később mégis megtették, mert erre a napra esett Krisztus bemutatása a templomban. Korábban december 25-e, március 1-e vagy húsvét szombatja szerepelt évkezdő napként. Ez az oka, hogy az újévi hiedelmek és szokások az ádvent első napjától március elsejéig tartó időszak hiedelmeiből és szokásaiból alakultak ki, és egyéb évnegyedkezdő, ősi gazdasági szokásokkal keveredtek.

alendae Januariae, azaz I január 1-e oly nagy jelentőségre tett szert, hogy neve már nemcsak az újévet, hanem az egész télközépi ünnepkört jelentette. Hivatalosan 1691-ben Innocentius pápa jelölte meg az év kezdőnapját január elsejével, az egyházi újév kezdőnapja viszont ádvent első napja lett.

A IV. századi Rómában már megfigyelhetők a Kalendae Januariae jellegzetes vonásai: a bőséges étkezés, a tánc, a tréfa, a lármás felvonulás, és az ajándékozás.

CT

K anuár elsejét már a XIII.

K századi oklevelek is az

ajándékosztás napjaként emlegetik. Galeotto, Mátyás király krónikása is beszámolt arról, hogy ezen a napon ki-ki mestersége szerszámait bemutatva vonult az uralkodó elé, Mátyás néhány aranyat dobott a szakácsok fazekába vagy a kürtösök kürtjébe

Crn

A-U XVIII. században t A Bőd Péter így írt a

római hagyományokon alapuló újévi szokásokról: „Az esztendőnek legelső napja ez, mely- lyet a római Pogányok nagy örömben, sokféle vígasságokkal, áldozatokkal, egymásnak köszöntésekkel, ajándékokkal, vendégeskedésekkel, tántzokkal, oktalan állatoknak bőrökben való öltözetekkel, férfiaknak asszonyok, asszonyoknak férfiak köntösökbe való járásban, s még sok fértélmes vétkekben is töltöttek el. A pogányok Kereszténekké lévén ez a megrögzött rossz szokás a Keresztének közzé is bejött, hogy azt töltötték nagy vígasságokban, tántz- ban, vendégségben, egyik a másiknak köszöntésében., amellyek mind édelekből mézes tészta neműből fi- gékből, malogaszőlőkből állottak. Ut- zákon nyargalódzottanak, a gazdagoknak ajtajokon éneklettek, mu- sikáltak.”

E század huszas éveiben írták, hogy Somló vidékén Szilveszterkor azt mondogatták: „Ma nagy halottunk van, temetjük az óesztendőt!" Újév napján egy legény, az óévet jelképezve öregembernek öltözött, s egy fiatal gyerek, az „Újév” korbáccsal végigkergette a falun.

yárád mentén az óesztendőt szalmabábu képében hordozták végig a falun. Az ablakok alatt megálltak kántálni, amiért jutalmul mézespálinkával és lepénnyel kínálták őket. A falu végén tréfa és énekszó mellett eltemették a bábot. E szokás rokona a főként Észak-Ma- gyarországon ismert kiszehordás. A kiszének nevezett szalmabábu a telet és a halált jelképezi, s helyette zöld ág formájában hozzák be a tavaszt.

báccsal „verik” őket, hogy betegséget ne kapjanak. Újévkor a lányok a kútnál mosdanak, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek. Ormánságban szilveszter estéjén behoznak egy vödör vizet a házba, s újesztendő reggelén tek- nőbe öntik. A teknőt a szoba közepére teszik, piros almát és ezüstpénzt dobnak bele. Mielőtt egy szót is szólnának egymáshoz, a család megmosdik, hogy egész évben pirosak, frissek legyenek. A tardi matyók Szilveszterkor új ruhát vesznek föl, hogy a betegséget ne vigyék át az újévre. Az újév első látogatójához szerencsével kapcsolatos hiedelmek fűződnek. Ha az év első látogatója férfi, cigány vagy kéményseprő, szerencsét hoz, s ha a házban várandós asszony van, annak fiút jósol. Ha az év első látogatója nő, szerencsétlenséget hoz a ház lakóira.

gy tartják, hogy amit újév napján cselekszik az ember, ahhoz hasonló éri egész éven át. Ezért korán kelnek, napközben nem fekszenek le, mert az betegséget hoz, és tartózkodnak az összeszólalko- zástól. Buzsákon a legények hajnalban kikergetik a lányokat az ud- vörra, és fűzfavesszőből font korzilveszter éjjelén ólomöntéssel, gombócfőzéssel próbálták a lányok jövendőbelijüket kifürkészni. Ólomöntéskor forró ólmot csöpögtelek hideg vízbe. A megdermedt ólom különböző alakzataiból szerelemre, halálra, születésre következtettek. Például a kereszt-alak halálra, a pó- lyásbaba születéíre utalhatott. A gombócfőzés során a forró vízbe dobálták a számításba vehető legények papírdarabkára írott nevét, s amelyiket először dobta föl a víz, az lenne a leány jövendőbelije. Somló vidékén az eladó lányok újév reggelén ládában vagy edényben vitték ki a szemetet a szilvafa alá. A szemétre rakták az edényt, rá-