Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 3. szám
seau híres, Gyermek Pulcinellával című vásznán. Felmerülhet, mi vonzza a festőket a témához? Ké'ségtelen, hogy a báb sűrítetten költői tárgy. Megelevenedő, a játékban életre kelő műtárgy, ami foglalkoztatja a művészek képzeletét. A téma a bábmozgató ábrázolásával lehetőséget ad ember és alkotás bensőséges viszonyának bemutatására. Nem mellékes a bábszereplőket körülvevő humoros- groteszk hatás sem. Izgalmas téma a bábszínház társadalmi környezete is. A bábművészet évszázadokon át népművészet volt, művelőinek „hátán színháza, kebelén kenyere", és így a vándor bábjátékos éppúgy az örök Mulattató jelképe, mint a clown, a bohóc. Színház- és művelődéstörténeti szempontból e rajzok és festmények kimeríthetetlen források. Rajtuk elevenedik meg a bábművészet fejlődésének minden fontos állomása. A művészi ábrázolások többlete az esetlegesen ránk maradt bábszínházi tárgyakkal — bábokkal, díszletekkel — szemben, hogy az összetevőket életteli kapcsolódásukban „ecsetelik": a bábot a mozgató művésszel együtt, az előadást utcai vagy egyéb környezetében, a közönség magatartását is ecsetvégre kapva. Még olyan festmény is akad, - a XIX. század derekán alkotó Jules Dávidé —, amely két összefüggő műben hozza vissza a bábszínházi világ teljességét. A La Comedie du Chat-Devant la- toile című olajfestmény egy 1840-es párizsi szabadtéri produkciót mutat be. A paravánt a gyermeknézők és szüleik szemszögéből látjuk. A produkció érdekessége az élő szereplő macska. Ebben az időben ugyanis Európa számos bábszínpadán eleven állatok is fellépnek a bábok társaságában. A festményhez egy ceruzarajz tartozik, amelyik ugyanezt az előadást hátulról, a kulisszák mögül láttatja, az egyszerre több figurát mozgató színész és a sovány keresetre türelmesen várakozó művészcsalád szemszögéből. Sokat árulnak el az alkotások a bábmozgatás technikájáról, melynek térben és időben számtalan változata alakult ki. A már említett XII. századi kódexrajzon megfigyelhető a zsinóros bábok táncoltatása. Egy 1688-ból való japán' akvarell a kevésbé elterjedt ázsiai kesztyűsbáb, a te kugutszu kezelését érzékelteti a kecses bábművésznő portréjával. Ritkaság az 1830-ból ránk Henri Rousseau: Gyermek, Pulcinellával, 1903 Otto Griebel: Cseh bábosok, 1948 Jules David képének hátoldala maradt német plakát, amely egy mechanikus — gépezettel mozgatott - bábprodukció „soha nem látott” szenzációját harangozza be. A mű- lovar különböző pozícióit felvillantó képsor szinte a filmkockák vágástechnikájával idézi a hajdani bá- mulnivalót. Bábábrázolások századunkban is születtek. Jelentőségük nem csökkent, pedig az előadások rögzítésének más eszközei is vannak. Az I. világháborút követő expresszionista színházi forradalom a bábszínházát is megújította, és e modernizálás vezéralakjai gyakran képzőművészek voltak. Az avantgarde bábszínházak stílusműhelyeiben közreműködött Toulouse-Lautrec, a dadaista Otto Griebel, aki maga is vezetett bábegyüttest, vagy a Jugendstil irányzatához tartozó Heinrich Vogeler, aki a fasizmus elől a Szovjetunióba emigrált, és ott tervezője lett az ogyesszai Kolhoz Színháznak. Bábszínpadi és figura-terveik átlépik az alkalmazott művészet mezsgyéit és önálló művészeti alkotásokként élvezhetők. Karl Johan Lindström: BagateUaro, 1840 DÉVÉNYI ROBERT 43
