Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
v:?::Ş$?Â:Î Î mikor erdők süllyedtek a tenge- rekbe és a fenyőfák gyantaköny- •; nyeit elnyelte a víz, akkor kezdődött ■:í az átalakulási folyamat, mely a bo- iSi:' ;Î rostyánkővel, ezzel az aranyló, tü- v;";':."'zesfényű ékszerrel ajándékozta meg ;X,.‘ az embert. jx A borostyán görög neve helektron, 'mely Helios-Phaeton nevéből származik. Latinul electrum. Ez a szó az ókorban kettős jelentésű volt. Electrumnak vagy electronnak nevezték a négy rész aranyból és egy rész ezüstből álló fémkeveréket. Másik jelentése: borostyánkő. A régi germánok az electrumot glessumnak nevezték. Erről Glessaria insulanak kereszteltek el egy szigetet, melynek partjain gazdag borostyánkőlelőhelyekre akadtak. Feltehetően a glessum szóból származik a német Glas szó, a borostyán üveges áttetszőségére utalva. Mint minden természeti tüneményhez, anyaghoz, a borostyánhoz is számtalan monda fűződik az ókorban. A legenda szerint van egy tó, amelynek iszapját fölhevíti a nap, s ebből lesz a borostyán. Egy másik legenda úgy meséli, hogy a Hesperidák kertjében a fákról csöpög a borostyán és a hesperisek maguk szedik össze. A mítosz szerint a heliadák, illetve a phaethonti- dák amikor bátyjukat keservesen siratták, égerfákká — más leírásban nyárfákká — változtak, a borostyánkő pedig nem más, mint az ő könnyük. A borostyánról szóló legelső hiteles — nem a mondák ködébe vesző — híradásra az i. e. IV. században Massilia — a mai Marseille — területén élt Pytheas leírásában akadunk. Említés történik itt egy Abalus nevű szigetről - talán Helgoland —, melynek partjára a tenger kiveti a borostyánt, ,,a tengernek ezt a szemetjét”. A lakosok fa helyett tüzelnek vele, és eladják Borostyánba zart szöcske 12 Nyaklánc Gyűrűk és tál
