Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 2. szám

lap nemcsak vigasztalója volt közönségének, hanem ébresztője is. Amikor, évtizedek múltán, a bécsi titkos levéltár okmányai hozzáférhetővé váltak, Tábori Kornél egész csokrot állított össze arról, miként figyelték a cenzorok a Vasárnapi Újságot: kutattak a sorok között, a mondatok és szavak árnyalataiban is magyar ..rebeHiót” kerestek. Megállapította, hogy ennek a tiszta múltú, régi lapnak egyik legnagyobb dicsérete az az ellenszenv, amellyel a titkos jelentések szólnak róla.

Itt-ott nyíltabb beszédre is vállalkozik a szerkesztőség. Egyik számában például, a bécsi „Presse” nyomán, alaptalannak jelzi azt a hírt, amely szerint Fáik Miksát, a neves publicistát, a „Wanderer" című lap sajtóperében történt elítéltetése miatt, a bécsi takarékpénztár igazgatósága elbocsátotta ottani titkári állásából. Reméli, hogy „Fáik elítélésének felsőbb bíróságiig netalán leendő helybenhagyása után sem fog állásától megfosztatni I” Mások azonban szimbólumokhoz nyúltak. A tatárokról, cserkeszekről, avarokról írt novellák tulajdonképpen mind a magyarokról szóltak, és látszólagos ártatlansággal hirdettek olyan mondásokat, amelyek szerint: „lesz még szőlő, lágy kenyér; jön még a kutyára dér..

A lap irányítói egyre újabb változtatásokon törik a fejüket. Az 1862. évi utolsó számban bejelentik, hogy az 1863. évi X. évfolyamtól kezdve a lap nagyobbított alakban, díszesebb kiállításban jelenik majd meg.

Pákh Albert 1867-ig látta el a szerkesztést, őt Nagy Miklós követte, egészen 1905-ig. 1879-ben, a negyedszázados évfordulón, már 16 oldalon, jó papíron nyomtatva köszönt be olvasóihoz a Vasárnapi Újság. Gyulai Pál három egész oldalas levelében elmondja a lap történetét. Kezdetben Gyulai aktív részt vállalt a szerkesztésből, két év múlva azonban visszavonult, mert „egy beküldött cikkecske szerfala« rl.í/'córf anu namlnon IÍZ»_

Proletár gyermekek a gödöllői királyi kastélyban

Regenti Antal léghajós kísérlete 1862-ben

les könyvet". Barátként azonban megmaradt és vasárnaponként, a friss szóm elolvasása után mindig ellátogatott a szerkesztőségbe, így köszönve: „ló napot, jobb lapot". Mire a szerkesztő egyszer így válaszolt: „ön csak abból ítéli meg a lapot, amit kiadok s nem egyszersmind abból, amit nem adok ki. Olvassa el e kézirathalmazt és enyhébben ítél.”

A jubileumi szám szövegben és képben ismerteti a lap dolgozótársait, id. Szinnyei József pedig összeállítja a negyedszázad alatt megjelent példányok bibliográfiáját. Három érdekes folytatásos regény is gazdagítja ezt az évfolyamot. Szerzői: Eötvös Károly, Dosztojevszkij és Verne Gyula.

Nagyot ugrunk most, újabb jubileumig, az 1914-es első háborús évfolyamig. Már Hoitsy Pál a szerkesztő, Schöpflin Aladárral együtt. Zuboly írja a hatvanadik életévéhez jutott lapról: „A magyar kultúrhistóriában azáltal szerezte meg a Vasárnapi Újság a tisztességet múltjának, hogy forráshellyé vált s nélkülözhetetlen eszközévé mindazoknak, akik az utolsó 60 év irodalmi, társadalmi, színházi, művészeti vagy politikai viszonyairól látni vagy tudni akarnak.”

Gazdag tartalom, egyben sokoldalú. Képes beszámolók tárlatokról, fényképes riport a hajdúdorogi görögkatolikus püspök ellen elkövetett bombamerényletről, divatképek Párizsból. Az egyik szám címoldalán közli Schlosser, az emlékezetes „Slózi” fényképét, amint éppen gólrúgásra készül egy párizsi pályán. Nevek a szerzők közül: Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Farkas Imre, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Lakatos László, Oláh Gábor, Szini Gyula, Takáts Sándor. És a külföldiek: Oals- worthy, Tagore, Lagerlöf Zel- ma, Wells. Egyre több a lapban a fénykép, a rajz. Amikor kirobban a világégés, háborús naplót közöl, amely napról napra feljegyzi: mi történt a frontokon és a hátországban.

Az 1919-es forradalmi esztendő alaposan megváltoztatja a lap képét. írásban és képben sorra bemutatja az egymást követő eseményeket, azok mozgatóit, a Tanácsköztársaság vezetőit, a köztulajdonba vett műkincseket, a fontosabb rendeleteket, az időszerű plakátokat, a Vörös Hadsereg harcairól készült felvételeket. Előtérbe kerülnek az oktató, ismereteket terjesztő írások. Megkezdik Barbusse „Világosság” című regényének közlését. Új nevek tűnnek fel hasábjain: Nagy Endre, Farkas Zoltán, Babits Mihály, Márton Ferenc, Zádor István.

És egy irodalomtörténeti csemege: az egyetemi tanárrá kinevezett Babits előadásai Ady Endréről, gyorsírói feljegyzések alapján.

A forradalom leverése után már nehezen találja meg helyét és hangját az újság. A rossz papiros, a sikertelen képek kevéssé vonzóak, az egykori törzsközönséget nem sikerül újból összetoborozni, de helyébe mást sem találnak. Pedig a tartalom most is értékes. Vajda János ismeretlen kéziratát közli, amely az egykori szerkesztő, Nagy Miklós hagyatékából került elő. Pét- rovics Elek a Szépművészeti Múzeum új szerzeményeit ismerteti tudósi alapossággal. Vámbéry Rusztem Pedlow kapitányról ír, aki az amerikai Vörös Kereszt adományait osztja szét az országban. Rexa Dezső színháztörténeti emlékeket ébreszt. Rákosi Viktor „Magyar Iliász” címmel ír regényt. Az elbeszélések szerzői között találjuk Mihályfi Ernőt is. A lap ára állandóan emelkedik. A példányszám rohamosan csökken. 1921 végén csendben, búcsú nélkül megszűnik.

Rákosi Viktor írta:

,,— A Vasárnapi Újság sírba- tételével megszűnt az utolsó magyar lap, amelynek kultúrtörténeti jelentősége volt. .. Amikor megszűnt, nekem olyan érzésem volt, mintha családomnak egy régi, kedves tagját, egy öreg nagybátyámat vesztettem volna el. És bizonyára sokan voltak ebben az országban, akik úgy érez- . tek. mint én.” 4