Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 2. szám

dor, Marschall László, Weisz- brunn György. A nemzetköziek egészségügyi szervezetében tíz magyar orvos és több ma­gyar ápolónő is dolgozott. A magyar század, majd az 1937 tavaszán felállított ma­gyar zászlóalj híres lett önfel­áldozó bátorságáról. Az 1200 magyar önkéntes közül 500 esett el. 1936 októberében Madrid kö­rül a fasiszták négy helyen áttörték a frontot, és általá­nos támadást indítottak. A várost önkéntes milicisták véd­ték; hiányos fegyverzettel, szervezetlen utánpótlással, egységes hadvezetés nélkül szálltak szembe a túlerővel. A fasiszta tábornokok a főváros bevételét, gúnyból, éppen no­vember 7-ére tűzték ki. Mola tábornok erre a napra már kávét rendelt Madrid leghí­resebb kávéházában. A táma­dás azonban kudarcot vallott, s ebben nem kis szerepe volt az első két nemzetközi bri­gádnak, amelyeket először Madrid védelmében vetettek harcba. A XI. Nemzetközi Bri­gád katonái november 7-én az Internacionálét énekelve vonultak végig a város utcáin, a frontra. Néhány nap múlva megérkezett, Zalka Máté pa­rancsnoksága alatt, a XII. Nemzetközi Brigád, és e na­pon jelentek meg az első szov­jet repülőgépek Madrid fe­lett. A XI. Nemzetközi Brigád egyik zászlóaljának 3. száza­da magyar önkéntesekből állt. Létszámuk a madridi csatá­ban a felére fogyatkozott. A magyar századot nagyszerű harci teljesítményeiért a város lakossága „arany századinak nevezte el. A köztársaságiak nemcsak visszaverték a nagy túlerővel és technikai fölény­nyel támadó ellenséget, ha­nem sikerült annyira megszi­lárdítaniuk a frontot, hogy a fasiszták csak a polgárháború utolsó napjaiban jutottak be a fővárosba. 1937 elején a köztársaságiak minden fron­ton visszaszorították a táma­dókat. 1937 februárjában a Jarama folyó mentén győztek 4 Menekülők a francia határon. 1939. január csapataik, márciusban Gua- dalajaránál semmisítettek meg egy korszerűen felszerelt olasz hadtestet. Mindkét csa­tában jelentős szerepe volt a nemzetközieknek, köztük a magyaroknak is. 1938 szeptemberében a Nép- szövetség felszólította a har­coló feleket, hoqy a külföldi egységek hagyják el Spanyol- országot. A németek és az olaszok a felszólítást figyel­men kívül hagyták, a köztár­sasági kormány azonban, jó­hiszeműen, kivonta a frontok­ról a nemzetközi brigádokat. Az önkénteseket Katalóniában összpontosították. Sokan visz- szatértek hazájukba, de a fa­siszta vagy fasisztabarát álla­mok polgárai — köztük sok magyar — nem tudták elhagy­ni Spanyolországot. A francóisták 1938 októberé­ben általános támadást indí­tottak a katalán frontokon. A 300 ezer mór, idegenlégiós, olasz és német intervenciós katonával szemben a köztár­saság csupán 100—120 ezer főnyi haderőt tudott felvonul­tatni. Az egyenlőtlen küzde­lem felőrölte a köztársasági hadsereget, s a fasiszták 1939 januárjában elfoglalták Kata- lóniát. Megindult a köztársasági csa­patok maradványainak és az ellenforradalmi megtorlástól rettegő polgári lakosság tö­megeinek menekülése a fran­cia határ felé. A kormány az­zal a kéréssel fordult a nem­zetközi brigádok Katalóniá­ban rekedt maradványaihoz, hogy fogjanak ismét fegyvert, és fedezzék a visszavonulást. A nemzetköziek teljesítették a köztársaság utolsó kérését. Heves harcok közben, súlyos veszteségekkel, a fasisztákat néhány napra, néhány órára feltartva vonultak vissza, biz­tosítva a menekülők útját Franciaország felé. A nemzet­közi brigádok utolsó harcosai 1939. február 9-én hagyták el Spanyolországot. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számos emléket őriz az egykori nemzetközi brigá­dok magyar harcosairól - fo­tókat, fegyvereket, öltözékeket és számos más becses tárgyat, dokumentumot —, amelyekből nemréa állandó kiállító« nvílt Kivégzettek holttestei a francóisták bevonulása után, 1936. szept.

Next

/
Thumbnails
Contents