Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
A színes fametszetek nagy közönségsikerének oka, szépségük mellett, a társadalmi körülményekben található. A feudalizmus végét jelentő Edo-korszak (1603-1868) a korábbi évszázadokhoz képest békés fejlődést és fellendülést hozott, de a katonai kormányzat elzárta az országot a külvilágtól és diktatórikuson kormányzott. Cenzúrázták a fametszeteket, több művészt börtönbe is vetettek. A cenzúra néha még a metszetek színének a számát is korlátozta. A művészek azonban sok leleménnyel igyekeztek kijátszani a korlátozó szabályokat. Hirosige például ugyanazon dúccal két eltérő színt nyomott egymásra, ami által egy harmadikat nyert. A városi polgárság, az utca népe, egyre önállóbb lett ekkor és több szabadságra vágyott. Kedvelték a vidám szórakozást, a kabuki színházat és a bunraku bábszínházát. Nagy szerep jutott a szórakoztatásban a zenéhez, irodalomhoz értő oiranoknak, kurtizánoknak, akik közül a rangosabbak, híresebbek a leggazdagabb kereskedőkkel is kapcsolatot tartottak. Téves lenne ezt a fametszeteken megörökített mozgalmas, ódám világot az ukiyo-e művészettel egyenlősí- ieni. Az utóbbi ,,a múló világ képe", mint téma jgyanis már a színes metszetek virágzása előtt oevonult a japán festészetbe, tény azonban, logy XV-XVI. századi ábrázolásai — cseresznye- /irág- vagy őszi mályvalevélnézés, piknik, tánc- elenetek — szolidabbak és kötöttebbek voltak. Egy-egy nyomat készítésénél több mester műkő- főtt közre, így például a rajzot és a színek el- Dsztását megadó művész, a fametsző és a nyo- nó mester, valamint az anyagi alapot is bizto- iító kiadó. A nyomaton azonban csak a rajzot :dó művész neve és a kiadó pecsétje szerepel. \ művészek között akadt festő, szamuráj, színész is hivatalnok is. A fametszetek virágkorában rét-három tucatnyi kiemelkedő művész egymás- íak adta tovább a technikai tökéletesítés és a nűvészi ötletek terén szerzett tapasztalatait. \ plakátként is felfogható színészportrékat a orii mesterek vezették be a XVII. sz. második elében. A napi életből vett témákat Nisikava jzukenobu fogalmazta meg képszerűen, több nint háromszáz fametszetes kötetében. A gran- iiózus kurtizán — a korabeli japán szex-ideál — dákját Kaigecudó emelte művészi szimbólummá, daszonobu a színezést fejlesztette tovább és a rerspektívaóbrázolás bevezetésével is kísérletéért, A sokszínű nyomtatást kifejlesztő Szuzuki Harunobu idealizált leányalakjairól lett híres, íorjúszai a keskeny metszetek terén volt sikeres. V XVIII. sz. második felében Kiyonaga újabb, nagas, karcsú női szépségideáit teremtett. A lépszerű Utamaro tovább idealizálta a női arc- ípust. A szép nőket és oiranokat ábrázoló képei nellett rovarokról is készített albumot. Tósúszai larakunak kifejező, új stílusú színészportéit értékelik magasra. Maga is színész lehetett is alig egy évig dolgozott metszeteken, így ezek itkák és keresettek. A XVIII. sz. végén a sok- ddalú Utagava Toyokuni folytatta a színész- rortrék készítését. Utagava Tojokuni: Szamuráj és leányok Sigenaga (1697—1765) Hotei szerencseisten, leánnyal a hátán Az önálló tájképes metszetet Kacusika Hokuszai és Andó Hirosige emelte a legmagasabb művészi szintre. Hokuszai (1760—1849) zseniális rajzolóművész volt és megszállottként dolgozott. Legismertebbek a Fudzsi-hegy látképeit, vízeséseket és híres hidakat bemutató sorozatai. Az emberi test, az izomzat és a munka ábrázolása is foglalkoztatta. Manga című tizenöt kötetes mintakönyv-sorozatában számos ilyen tanulmány található. Fametszetes képek mellett illusztrált üdvözlőlapokat is készített. Nagy sikere ellenére állandóan adósságok között élt, szegényen halt meg. Több mint ötezer különféle metszetet rajzolt a nagy sikerű Hirosige. Mint vízügyi felügyelő, Japán legtöbb tartományát bejárhatta. Tájképes metszetei így reálisak, hitelesek is. A Tókaidó út 53 állomását bemutató sorozata a legismertebb. Tájképek mellett halakról, madarakról is sok metszetet készített. A XIX. sz. közepétől hanyatlásnak indult a japán fametszet, amihez az anilinfestékek elterjedése is hozzájárult. 1868 után a feudalizmus bukásával, a nyugati művészeti technikák, stílusok elterjedésével vége is szakadt a régi stílusú fametszetek virágzásának. A nyugati hatások mellett, a legnagyobb változást az hozta, hogy egy-egy nyomat készítésének minden fázisát egy ember kezdte végezni. A régivel ellentétben tehát a művész maga faragta a dúcot és nyomtatta a képet, amely így egyénibb hatású lett. Ez az ,,alkotó”-nak nevezett új irányzat európai hatásra vezethető vissza. Terjedésében kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy ezáltal emelkedett az egyedi műalkotás felé közeledő fametszet értéke. Az is előfordult, hogy némely művész már egy-két lap levonása után elégette nyomódúcait. A modern japán fametszetművészet fejlődése a XIX. sz. elején vett nagyobb lendületet. Ma már több száz változatos felfogásban dolgozó, sok keleti és nyugati hatást beillesztő művelője van. Legjelesebb képviselői, a század elejétől máig: Yamamoto Kanae, Hiracuka Unicsi, Oncsi Kó- siró, Munakata Sikó, Tokuriki Tomikicsiró, Yama- gucsi Gén. Munkáikat a modern technika, téma és felfogás mellett, az erős japán nemzeti jelleg jellemzi. Az európai impresszionista festők a múlt század utolsó negyedében fedezték fel a japán fametszetek szépségét. Ekkor alakultak ki Nyugaton a nagy japán fametszetgyűjtemények, melyek között a legnagyobb a bostoni Szépművészeti Múzeum több mint százezer lapot számláló gyűjteménye. A XX. sz. elején európai aukciókon visz- szavásárolt nagy metszetgyűjteményekből kezdett kialakulni a japán múzeumok fametszetes anyaga, melynek ma már külön múzeuma is van Tokióban. A tradicionális japán fametszetekkel nálunk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum állandó japán kiállításán ismerkedhet meg a közönség. A tokiói Japán Alapítvány mostani kiállításán, az Iparművészeti Múzeumban pedig, régi metszetek mellett, a modern japán fametszetművészet képviselői is bemutatásra kerülnek.
