Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
„vásárhelyi iskola" néven szerepel a művészeti irodalomban. A hatvanas évek vége az alkotói feltételek komoly javulását hozta: 1968-ban koP- lektív műterem, majd 16 műtermes lakás épült. Néhány művésznek módja nyílt saját műtermes ház építésére is. Az országos erkölcsi megbecsülést Kohón György <ossuth-díja és az Őszi Tárlat állandó ciállítói közül mintegy húsz művész Mun- <ácsy-díja is kifejezi. Gazdagodtak a vásárhelyi művészet nem- mtközi kapcsolatai is. A francia kerámia óvárosa, Vallauris, az első jugoszláviai nűvésztelepet létrehozó Zenta, állandó partnerekké váltak. És kiépültek a kiállí- ási kapcsolatok Jerevánnal is. A vásár- íelyi művészek egyéni kollekcióval szerepeltek Új-Delhitől Londonig, Moszkvától Bolognáig számos városban, és nincs >lyan összefoglaló külföldi magyar kiál- ítás, melyben műveik ne kapnának he- yet. Vásárhelyt az újrealizmus központjának is ekinthetjük, amiből következik, hogy az skola egyik legfontosabb etikai jellemzőéi a hagyományvállalás. Szervesen kap- rsolódnak a magyar művészet történeti fo- yamatához, mindenekelőtt az alföldi rea- isták etikai, szellemi örökségéhez. Ez az irökség számukra magatartásbeli és nem tiilóris. Vállalják Tornyai, Koszta, Nagy stván munkásságából a táj- és ember- zeretetet, a társadalmi felelősségtudatot, i művészet társadalmi szerepébe vetett litet. Humanizmusuk átszövi tájfestészetü- et is. Az alföldi róna, benne a kis ta- lyák minden művükön az emberi munka s környezetalakítás jelenlétéről szólnak, z a humanizmus formailag is, de egyen etikai jelentést hordozóon, az egy- zerűségben, az őszinteségben és érzelem- sljességben jelentkezik. Mindez évszáza- okon átnyúlóan az itáliai trecento és uatrecento mestereivel rokonítja e mű- ely alkotóit. Hagyományvállalásuk meg- yilatkozik realista látás- és megjeleníté- i módjukban is. Művészi látásuk és meg- ílenítésük a látott világból indul ki, de zt nem másolja, hanem művészi egyéni- égüknek megfelelően, lényeget kiemelően jjáteremti, átkölti. lasonlítanak abban is elődeikhez, az al- ildi realistákhoz, hogy vállalkoztak ko- jk társadalmi mozgásának képi, képző- lűvészeti kifejezésére. Felszabadulás utáni jrténelmünk rendkívül jelentős társadal- li változása volt a mezőgazdaság szo- ialista átszervezése. A vásárhelyi alkotók lűvek sorában mutatták meg e változás onyolultságát, a lélekváltást, az új kö- isségben helyét kereső, és abban maára találó embert. Együtt élték át a srmelési és életformaváltás éveit a pa- isztsággal. Ugyanúgy ott van azonban mmm Szalay Ferenc: Fa Kurucz D. István: Flortobágy műveikben a közösség ereje és a kollektív döntés felelősségteljes lelkiállapota is. Történelmi érdemük ennek a történelmi folyamatnak árnyalt, mély, valósághű tol; mácsolása. Az ember és a közösség viszonyát gyakran ironikus, de inkább szeretetbe, mint epébe mártott ecsettel jelenítik meg műveiken, elsősorban átalakuló korunk még továbbélő kispolgári szokásainak, magatartásának és ízlésének kipellengé- rezésével. E közvetlen, korukhoz kapcsolódó mondanivalón túl az ember és munka, ember és természet ősi, de állandóan változó kapcsolata is foglalkoztatja őket. Bizonyos, hogy ez a művészet sajátosan tájhoz és az abban élő emberhez kötött. Nem jöhetett másutt így létre, csak itt, az Alföld végtelen síkján, forró nyarakban, kemény telekben, és ezek között a munkás, határozott, de nyílt szívű emberék között. E műhely alkotóinak példaképe Bartók és a bartóki szintézis. Ma- nifesztációban, nyilatkozatban nem' írták ugyan le, de műveikben nyomon követhető, hogy ami a zenében sikerült a nagy példaképnek, az lehetőségként ó képzőművészetben is benne rejlik. Az alkotók azonos művészi magatartása, szellemi közössége ellenére á vásárhelyi művészet nem egysíkú vagy egyhahgú. Az igazi tehetségek, az önálló egyéniségek sajátos látás- és megjelenítési módja változatossá teszi ezt az iskolát. Igazolásul néhány életműre, néhány alkotóra hivatkozom. A sort mindenekelőtt Kohón Györggyel kell kezdeni, aki az alföldi realisták hagyományát a mexikói monu- mentalisták módszerével, sőt egy bizonyos időszakban a párizsi iskola analitikusaiéval! ötvözte egybe, akként azonban, hogy drámai, erőteljes, robosztus művei mindig ,,'kohániak". Egészen más világot találunk a Tornyai-nemzedék egyetlen, még élő oszlopának, Kovács Mórinak, Tornyai társának a munkáiban. Gyermeki hittel, bájjal, naivitással átszőttek festményei. Tornyai munkásságához az egyszerű emberek világának megformálásához legszorosabban Almási Gyula férfias lírája kötődik. A Rudnay-örökségből indult el viszont Füstös Zoltán és Csikós Miklós. Az alföldi táj lényegét finom rajzú, részletgazdag művek sorában Kurucz D. István ragadja meg. A középgeneráció festőinek fő vonalát Németh József, Szalay Ferenc, Fejér Csaba jelenti. Világuk azonban különböző. Németh festészete tömör, tőmondatosan egyszerű, nagy, összefüggő, dekoratív felületei mindig emberi mondanivalót szolgálnak. Szalay Ferenc temperáiban tükröződik leggazdagabban a paraszti élet átalakulása, enteriőrjei pedig egy életforma előtti tiszteletadást jelen
