Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 3. szám

patak mentén az első állomás a Nagy Hallgató komoran őrködő kúpja tövében megbúvó Széphalom. A zempléni hegyeket járók itt megszakítják útjukat, hogy felkeressék Kazinczy sírját. „Újhelytől félórányira északra esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása — írja Petőfi 1847 júliusából keltezett levelében. — Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek itt van házo és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb szellemű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolni, mint a mohamedánnak Mekkába." Zsúpfedeles, de nemes ízlésű udvarház volt Kazinczy kúriája, „angol ízlés" szerint tervezett kertben, kicsiny halom tetején. A Martino- vics-féle összeesküvésben való részvétel miatt rárótt hétesztendei várfogságból ide tér meg 1806- ban. Itt akar élni csendben, dolgozni fáradhatatlanul, s majdan megpihenni. Megtelepszik a dombra épült barátságos udvarházban, és huszonhat éven keresztül Széphalom sugározza szerte a hazába a nemzeti újjászületés programját. Amikor Petőfi 1847-ben Széphalmon jár, Kazinczy már tizenhat éve halott, s lakása a „pusztulás és feledés legszívszaggatóbb képét" mutatja. A széphalmi kúria azóta porrá omlott, hiszen vályogból való volt. Helyén görög ízlésű mauzóleum áll, Ybl Miklós klasszikus szépségű alkotása. Előtte Kazinczy Lajosnak, a költő fiának, a tizennegyedik aradi vértanúnak a szobra. A mauzóleum belsejében kis múzeum őrzi a „szent öreg" emlékét. A mauzóleumtól gyertyánsor vezet a sírig, amelyre Petőfi letérdelt. Vén fák sátorában, „zöld hantnak alatta" pihen családja körében a költő. Kőoszlopán olvashatók özvegye sorai: „A sűrű halálok esztendejében állíttatá ezen emléket gróf Török Sofia, az elhunyt hitvese és hét élő maradékainak annya."

A kisvasút Széphalomból felvisz a táj legszebb északi felébe. Az erdőborította hegyvidék belsejébe néhány apró falu települt; ezek is nagyobbrészt a hajdani üveghuták népéből alakultak kisebb közösségekké. Az erdőrengeteg faanyagának hasznosítására a XVII.—XVIII, században egész sor üveggyártó műhelyt létesítettek itt az erdő- birtokosok, s a manufaktúrákban cselédeiket dolgoztatták. Hat üveghuta működött a hegységben; a legnevezetesebb a regéci volt, amelyet II. Rákóczi Ferenc alapított. A hutákban elsősorban a tokaji aszú szállítására alkalmas hosszú nyakú palackokat, különböző színű fonaldíszítésekkel övezett boroskancsókat, habos üvegeket, pálinkás- butykosokat, talpaspoharakat készítettek. Az üveghuták a XVIII, század végén szűntek meg; Óhuta, Újhuta és Regéc üvegfúvó mesterei vagy továbbvándoroltak a Mátrába, vagy erdei munkások lettek.

A hajdani hutákból lett kicsiny falvakat rengetegerdő övezi. Az ország legnagyobb kiterjedésű fenyvese vesz itt körül a magashegységek sajátos levegőjével. Mintha a Kárpátokban járnánk, olyan méltóságosan vonulnak mellettünk a magasra felkopott, cserepes kérgű lucfenyők. Dohányszín tűlevéltakaró fedi alattuk vastagon a talajt, amelyen egyetlen fűszál sincs, csak mohos kövek s hullott gallyak tömkelegé.

Ez az egyetlen magyar hegység, amely közvetlenül összefügg a Kárpátokkal, és ez a kapcsolódás rányomja bélyegét a táj jellegére, növényvilágára. Az erdőborította hegyhátak üde legelői, a magas tetők irtásrétjei, a bércek sziklabokrosai, a pisztrángos hegyipatakok, a nagy kiterjedésű fenyvesek, a kárpáti növények gazdag előfordulásai mind-mind havasalji jellegzetességek. A Zemplénihegység északi felének hűvös bükköseibe, árnyékos völgyeibe szépszámmal ereszkedtek alá a Keleti-Kárpátok növényfajai. A lombtakaró csak néhol szakad meg egy-egy darabon, hogy aztán még sötétebb tölgyesek, bükkösök, fenyvesek mélyén haladjunk tovább. Hallgatag, nagy erdő kísér szakadatlan, míg egy széles völgynyílás kapujában kibukkan a regéci vár fehér romfala.

Hullámos medence közepén, ligetes erdei rétben magányos sziklakúp, csúcsán fenséges omladék a hajdani Rákóczi-vár. Legkedvesebb tartózkodási helye volt a fejedelemnek Regéc; gyermekéveiből is itt tölt néhányat, majd a halálig hű fegyvertársával, Bercsényi Miklóssal itt keresi a gyógyírt „hazánk sebesült szabadságára".

Regéc 1715 óta rom, védműveit akkor robbantották fel a császár zsoldosai, de omladékaiban is megkapó látvány a vulkáni kúphegy tetején. A téglalap alakú vár mindkét végén egy-egy négy- szögletes torony emelkedett akkor, amikor a kis Rákóczi itt nevelkedett. Az északi lakótorony falának egy része még áll; ha kilépünk kapuján, a félköríves bástyáról elénk tárul a völgymedence, amely a várhegy kráterdugóját körülveszi. Alattunk Mogyoróska házai, s a medence északi kis öblében Regéc falucska.

A várfalakról a főnyi völgyön át kilátni a Hernád völgyére. A Bodrog keletről, a Hernád nyugatról fogja közre a Zempléni-hegységet. A Bodrog csendesen kanyargó alföldi folyócska, a Hernád még hazánkba lépve is hegyipatak jellegű. Történelmi főútvonal századokon át a Hernád-völgye. Á folyó mentén vezetett északnak az a nagy út, amely az országot összekötötte a lengyel és az orosz városokkal. Sohasem hiányoztak erről az útról a marhahajcsárok, a kalmárkodó árus emberek, a borkereskedők karavánjai. A debreceni tőzsérek

A PATAKI VAR

ezrével hajtották itt északnak a villásszarvú, szürke, magyar szarvasmarhát és a ménlovat, mára- marosi fuvarosok kősót szállítottak, a kereskedők 136 literes gönci hordókban egészen Varsóig, Pé- tervárig elvitték a tokaji bort. Észak felől a szepesi takácsok házivászonnal teli emeletes szekerei haladtak az ország belseje felé, meg danckai, krakkói kalmárok, akik prémeket, bársonyneműket, lengyel posztót és fegyvereket hoztak a magyar városok piacaira. Hogy milyen volt ez a „népek orszógútja", arról Kazinczy Ferenc hagyott ránk tudósítást 1790-ből, amikor ökrök vontatta hintáján Kassa felé igyekezett a földből hányt töltésen: „Szörnyű rázásait és lökéseit egyedül a regétzi vár elpusztult falainak meglátása tűrette el velem" - jegyezte naplójába Vizsoly tájékán haladva. A Hernád két partján sorakozó falvak közül itt állt meg hosszasabban irodalmunk szent örege. A gótikus tornyú, román szentélyű hófehér kálvinista templom előtt, amely az 1590- ben nyomtatott első magyar biblia szülőhelye, s Károíi Gáspárnak, a magyar irodalmi nyelv egyik kimunkálójának az emlékét őrzi. A Regécig ellátszó, hegyes sisakos, zömök torony akár egy vár sarokbástyája; két lőrés és egy csúcsíves ablak töri át. A fallal kerített templomerőd legrégibb középkori freskómaradványainkat őrzi: a hajó téglavörös tónusú gótikus, és a szentély akvarell színekben játszó román kori falfestményeit.

Regéc után órák hosszat ballagunk erdők mélyén. Falut nem érünk, csak egy-egy rejtett leskunyhót vagy szénégető tanyát. A vadászösvények vadon erdőségekben vezetnek. Hat-hétszáz méter magasan járunk, a hegyek mind feljebb tornyosodnak, egyre tömegesebbé válnak, keskeny patakvölgyek mélyednek közéjük. Ahogy leereszkedünk az Osva patak völgyébe, ősi bányavároskát érünk, Telkibányát. A hegység ásványi kincsei már évszázadokkal ezelőtt ipari tevékenységre vezették rá a táj emberét. Telkibánya környékén a vulkáni utóműködés erőteljes ércesedést hozott létre: a feltört forróvizes oldatok arany- és ezüstteléreket raktak le a kőzetrepedésekbe. Egyik legrégibb nemesérclelőhelyünk ez a kis bányásztelepülés. A XV. és a XVI. században virágzó arany- és ezüstbányászatára emlékeztet a gótikus református templom felirata: „Régen város volt e helyen, Sigmond király idejében, Két templomok, nagy töltések, Aranybányák és sok ércek.” Vésővel és kalapáccsal vájták századokon át az ezüstös és aranyos pirit tartalmú kőzetet a telkibányaiak. Fakerekű kocsikon, fasíneken tolták a felszínre, aranytörőkben dolgozták fel, s a tiszta nemesércet firenzei, velencei kereskedők hordták szét Európában. A XVII. század elejére a hozzáférhető nemesére teléreket - a kőzethasadékokat kitöltő arany- és ezüstereket — kitermelték, a bányaművelés abbamaradt, s a Zsigmond király idejében pénzverővel is dicsekvő városka apró hegyifaluvá jelentéktelene- dett. Az egykori várdombon emelkedő kerített templom úgyszólván az egyetlen építészeti emlék a bányaváros múltjából. Méteresnél vastagabb falaival valamikor erősítményül szolgált, védte a